Csendes suhanás

2003.10.31. 10:38
Tiszta szívemből kedvelem a kerékpárokat, de valahogy mégsem lettem igazi bringás. Van egy átkozottul rossz tulajdonságuk, amit petyhüdt testem egyetlen porcikája sem kíván. A pedálozás az, amiről első lovaskocsihajtó és segédmotorkerékpár-vezetői engedélyem kézhezvételekor lemondtam. Ezért örültem, amikor megtudtam, a bicajon is vége a pedálozásnak.

A Tornádó villanykerékpárok családjából az egyik legolcsóbb és legegyszerűbb típust, a TRD9-et teszteltük. Megjelenésében ez hasonlít leginkább egy hagyományos kerékpárhoz, bár a váz vastag első része - ami az akkumulátort rejti - már messziről üvölti, valami furcsa szerzettel van dolgunk.

A meghajtás nem feltűnő, az elektromotor a hátsó kerékagyba került. Nincs áttételes hajtás, nincs dörzshajtás, a motor közvetlenül a hátsó kereket hajtja. Természetesen pedállal rásegíthetünk, sőt, a használati útmutató induláskor ajánlja a pedálozást. Így kíméljük a motort és a telepeket is.

Nem őrültem meg a sebességtől, de fővárosunk délutáni csúcsforgalmában határozottan kellemes volt az álló autók közti csendes suhanás. Ám amint forgalommentes, nyílt terepre értem, azt hittem, kimerült az akkumulátor, annyira lassúnak tűnt. Aztán rájöttem, ezt kell megszokni. Viszont tekerni nem kellett - ami felettébb nagy örömmel töltött el -, sietni meg úgy sem siettem, így csutkagázzal, türelmesen értem el célom.

A villanybiciklivel szinte ugyanúgy közlekedünk, mint hagyományos társával. Persze nem lehet - és nem is tudjuk - szem elől veszteni, hogy a Tornado TRD9 tömege 40 kg. Így tekintsünk el az ugratásoktól, és a járdaszigeteknél is érdemesebb megállnunk.

A legnagyobb probléma az, hogy a nehéz akkumulátor viszonylag magasan helyezkedik el, így a kerékpárnak magasan van a súlypontja. Ráadásul a vázszerkezet sem a legerősebb fajtából való. Ez a két tulajdonság egy kicsit labilissá teszi a gépet.

Tesztjárművünk első villája teleszkóprugózású volt. Hátul az ülés és az üléstartó rúd rugózott. A TRD9 a legkisebb gyermeke a Tornado kerékpárcsaládnak, a nagyobb gépek több extrát, fejlettebb elektronikát, irányjelzőket, kombinált lámpafejet, esetleg rugózó hátsóvillát kapnak.

Hátul egy - elvileg zárható - ládikába pakolhatunk, ami egyben a gyermekülés háttámlája is. A csomagot, illetve a csomagtartóra ültetett gyerek lábát műanyagháló védi a forgó hátsókerék pusztításától.

A tagadhatatlanul távol-keleti kinézetű hátsó lámpa féklámpaként is üzemel. Elöl jelzésértékű világítótestet kapott, tetején a töltöttséget is leolvashatjuk. Hogy hogyan, arra sajnos nem sikerült rájönnöm, mert a négy LED a legkülönbözőbb összeállításokban világított. De lehet, hogy csak én voltam szerencsétlen, egy hosszabb együttlét után bizonyára kitapasztalható.

Rendes kis indítókulccsal kelthetjük életre a gépet. A kulccsal zárhatjuk a hátsó ládát, és kiemelés ellen zárral védhetjük az akkumulátort is. A kerékpár stabil leállítása a postáskerékpárokon megszokott módon, a hátsó tengelyre szerelt masszív támasztóval oldható meg.

Természetesen kimerült állapotban hagyományos kerékpárként is használhatjuk a TRD9-et. Egy sebességgel nem nagy élvezet, de ki lehet bírni.

A fék elöl country-level patkófék, hátul a motorba integrált dobfék, amit kézzel működtethetünk. Talán egy kis beállítás elkelt volna, bár a nem túl hatásos fékműködés szerintem csupán a tesztjármű kissé leharcolt voltának volt betudható.

A maximális sebesség pontos mérésére nem állt módom, de valahol a 20-25 km/h környékén lehet. A gyári adat szerint 26 km/h a vége, és egy feltöltéssel 40-50 kilométer tehettem volna meg. A töltés legnehezebb része az, amíg kiemeljük, illetve a konnektor közelébe cipeljük a marha nehéz telepet. Ezt legalább a tricepsz erősítésére használhatjuk, ha már a lábizmokat sorvadásra ítéljük. Ha konnektor közelében parkolunk, akkor a tricepsznek is annyi.

Minden használat után fel kell tölteni az akut, ez gyári előírás. A téli pihentetés alatt is havonta egyszer érdemes feltölteni. Szigorúan csak az eredeti töltőt használhatjuk, és a töltés befejeztével nem szabad 2-3 óránál tovább bedugva hagynunk.

A villanybicaj mindenképpen nagyszerű dolog. Rövid tesztünk alatt kiderült, hogy bár a kerékpár és a motor rossz tulajdonságait ötvözi, igen is van létjogosultsága. Amellett, hogy rendkívül vicces, bizonyos helyeken tökéletesen használható.

 
  A KRESZ így határozza meg a kerékpát (1. számú függelék az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelethez):
 
  II. A közúti jármûvekkel kapcsolatos fogalmak

r/1. Kerékpár: olyan két- vagy háromkerekű jármű, amelyet egy vagy két személy emberi ereje, illetőleg legfeljebb 300 W teljesítményű motor hajt. A kerékpáron egy 10 éven aluli gyermek szállítására alkalmas pótülés, illetve kerékpár utánfutó vontatására alkalmas berendezés helyezhető el.
 

Ha saját lábán el tud gurulni, akkor nincs gond, de amint akár három lépcsőfokot emelni kell, akkor a súlya miatt akadhatnak problémák. És ami még fontos, ne vigyük hegyes dombos terület közelébe. Mert hegymenetkor rásegít a motor, de azt ne várjuk el szegénytől, hogy fel is vigyen. Ezért igazából a vidéki és külvárosi kertes házak portáján van a helye. Vízparti nyaralókban, örömkerékpározásra, esetleg elmenni az oviba a gyerekért, vagy csak a gázpalackot hazahozni a Tüzépről.

A Tornádó legkisebbje 120 000 Ft körül kapható. Szerintem ennyit mindenképpen megér. Nem kell hozzá jogosítvány, de - ahogy a normál kerékpároknál is - védőeszközt mindenképpen használjunk. Vegyük meg a vidéki nagyinak templomba járni, vagy a gyereknek az iskolába eljutni Békéscsabán, ráadásul ő majd úgyis átalakítja. Isteni lenne egy villany low-rider.

Műszaki adatok:

Modell: TRD9
Motor: Elektromágneses
Teljesítmény: 240 W
Fordulat: 175 r/min
Motor névleges nyomatéka: 0,98 Nm
Hosszúság: 1810 mm
Szélesség: 595 mm
Magasság: 1070 mm
Tengelytávolság: 1185 mm
Nettó súly: 40 kg
Terhelhetőség: 75 kg
Maximális sebesség: 26 km/h
Hatótávolság: 45 km
Akkumulátor: savas, 12 Ah 36V


Egy olvasó hozzászólása:

Örülök, hogy a Totalbike-ba egy ilyen villany-jószág is befért. Kevésbé örülök annak, hogy a bemutatott példány kb. a Verhovina szintjének felel meg a fajtáján belül. Sajnos, komolyabb teszt darabbal én sem szolgálhatok, de íme, néhány kiegészítés:

Legfontosabb, hogy a téma iránt érdeklődőknek érdemes megnézniük a www.extraenergy.org lapot. Tesztek, leírások, linkek a gyártók-forgalmazók lapjaira, mindez németül és angolul.

Elektromos robogóval (csak a motor hajtja), vagy biciklivel (pedálozni is lehet) elég régóta próbálkoznak, a dolog mindig ott akadt el, mint az autóknál: túl nehéz az akkumulátor. A Yamahának támadt az az ötlete, hogy vegyük komolyan a magyar elnevezést: segéd motoros kerékpár. A motor csak akkor működik, ha a delikvens is hajt! Ezt Yamaha PAS néven '95 táján kezdték forgalmazni. Az ötlet kiválóan bevált. OK, ugyan nekünk is hajtani kell, de van egy állandó hátszelünk.

Az EU előírásai szerint a kerékpárra legfeljebb 250 wattos motort lehet felszerelni, és ez legfeljebb 25 km/h sebességgel hajthatja meg a járgányt, ott ki kell kapcsolnia. Ez sem jelent nehézséget, hiszen sík úton tartani egy haladós sebességet általában nem okoz gondot, fürge nagyanyók is legalább 15 km/h-val szoktak tépni. Ezért itt az elektromos segéderőre nagy szükség nincs, ezt érdemes a nehezebb helyzetekre, az elindulásra és a hegymenetre tartogatni. Így egy viszonylag kis motorral és akkumulátorral is sokat lehet segíteni.

Az említett 250 wattos motort általában egy 24V/7Ah NiMH akkumulátorral párosítják, ezzel kb. 25-35 km távolságig ad segítséget (az aksi általában igény szerint megduplázható). A komplett bicikli 20-25 kg. Ez nem is olyan sok: a Németországban használatos jó minőségű, teljesen felszerelt biciklik 16-18 kg körül vannak. Egy teljes gép kb. 1000 eurónál kezdődik. Utólag felszerelhető szett (agymotor, pedálozás-érzékelő, vezérlés, akkumulátor, töltő) kb. 500 eurótól kapható, és tán 6 kg-val növeli meg az alapgép súlyát. Összehasonlításképpen: a németek által mindennapos használatra vett strapabiciklik is kb. 500 euronál kezdődnek. Így nem is meglepő, hogy évente tízezer számra adnak el ilyen "pedelecs"-eket is.

A tesztelt példány valószínűleg Kínából (a Népi Demokratikusból) származik. Ott is rájöttek, hogy nem nagy ötlet, ha pl. Sanghajban mindenki egyszerre akar levegőt is venni meg kétütemű robogóval is járni (ők ott tartanak a motorizációban). Ezért pár éve a belsőégésű motoros robogók adóját megemelték, az elektromosakét pedig gyakorlatilag megszüntették. Azóta százezerszámra gyártják a tesztbelihez hasonló jószágokat.

SALVE
CSIP

Hadd osszam meg Veletek személyes tapasztalataimat!

Hosszas vívódás után sikerült kéz alatt (!) vennem egy villanybiciklit, mely a Jon Son nevet viseli. Két hete használom. Borzasztóan hasonló a kinézete a Tornádó TRD-28 típushoz, szerintem egy gyártósorról kerültek le! Talán annyi a lényeges különbség, hogy a motorja "csupán" 180W-os. A gyártó honlapja a következő: http://www.chinajonson.com/english/product.htm

A vásárlásom célja:
Kifejezetten azért vettem ezt a pedelecst, hogy munkába járjak vele. Ez nekem 13 km oda, s ugyanennyi vissza. S kocsival nem mindig szórakoztató átfurikázni Budapesten! Ráadásul majdnem végig mehetnék bicikliúton, míg a kocsik állnak a dugóban! Előkotortam régi Szputnyik félverseny gépemet, s néhányszor használtam is. De nem nagy kedvvel. Mire megérkeztem az irodaházba, ahol dolgozom, minden voltam, csak nem fehéringes, nyakkendős értelmiségi. Ekkor jött a pedelecs ötlete!

Első benyomásaim:
Csöndes, megfelelő nyomatékú indulás. Kicsit érdemes rásegíteni pedállal. A tömegét meg kell szokni (féktáv!), de aztán igazán kellemes.
Hosszútávon fárasztó, hogy a "gázpedált", a jobboldali fogókart tartósan elfordítva kell tartani. Persze lehet kapni sebességtartó kapcsolóval kibővített változatot is, ha valaki ilyesmin töpreng, azt ajánlom!
Aránylag gyorsan eléri az utazósebességet, amit kellemesen tart. A nyereg kényelmes. A pedálok műanyagból vannak, érdemes gumitalpú cipőt venni, hogy le ne csússzon az ember lába! Az andalgó gyalogosokat egy retteneteshangú, elektromos dudával lehet szétkergetni.
Elöl aránylag komoly lámpa, elég jó fénnyel. Kár, hogy nem állítható a szöge! Ezen a készüléken ugyanis "műszerfal" van, abba van beépítve a lámpa, a duda és a két, borostyán irányjelző. Nagyon elegáns. Bár az igazat megvallva, akkor használnám csak, ha hátul is jelezne. Viszont hátrány, hogy nincs hátul macskaszemen kívül semmiféle villogó, sem index, se féklámpa. Javasolt legalább egy kis villogó felszerelése, ugyanúgy, mint a küllőprizmáé is. Ez utóbbit, mint autóvezető, sokszor nagyra értékeltem már.

A műszerfal két legelegánsabb darabja a nagyméretű, mutatós sebességmérő óra és az akkumulátor töltöttségét jelző, mutatós műszer. Ez utóbbi nagyon hasznos, az első egy fabatkát sem ér. Ugyanis a pillanatnyi sebesség értékét nem a forgó kerék mérése alapján kalkulálja, hanem valahogy a meghajtó motoron mérhető feszültséggel arányosan tér ki a mutató. Így pedig pontos értéket nem lehet kapni! Pl. ha lejtőn gurulok lefelé, a sebességmutató akkor sem lépi túl a kb. 23km/h sebességet.

A cégnél óriási sikerem volt, mikor begördültem szerzeményemmel. Viszont terepen edzett, kerékpáros kollégám, nem ismert irgalmat. Rögtön kiszúrta a bicikli gyenge pontjait. Itt mellékelem véleményét:

Azt a "canti" féket elöl sürgősen ki kell cserélni egy fémből készült V-fékre. Az első fék ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nagyon fontos a kerékpáron. Amikor fékezel, a hátsó fék (különösen, ha erősebb, mint az első) hajlamos a kereket blokkolni. A hátul lévő nagyobb súly miatt a kerék hamarabb megcsúszik, onnantól kezdve pedig az első kerék lassítja a járművet, feltéve, ha jó a fék. Ez néhány ezer forintos költség, de életet menthet...

A gumikat valamilyen ún. ballonos modellre érdemes kicserélni. Ez nagyon fontos a nagy súly miatt, ami miatt könnyebb felütéses defektet kapni. Javasolnám a Schwalbe típust, azon belül is valamelyik városi modellt. Pl.ezt:http://www.schwalbe.com/index.pl?bereich=produkte&einsatzbereich=4&produktgruppe=6&produkt=95

Bukósisak használat erősen javasolt...

Hazafelé kezdtem meglepődni. Lassulni kezdett a járgány! Persze elővigyázatlan voltam, nem töltöttem fel az irodában az akkumulátort. De hát én a leírásokra hagyatkoztam, az akkumulátor kell, hogy 30 km-t bírjon egyszeri feltöltéssel. Lehet, hogy a kéz alatt vett aksikat már megette az idő vasfoga, de tény, hogy félúton hazafelé az utazósebességem a felére csökkent. Pedálozni kezdtem, ami előnyösen hatott lábizmaimra. Persze tovább fogyott a nyomaték, s mikor a töltöttségjelző műszer a piros mezőbe ért, már éppen csak annyi volt, hogy úgy tekerhettem, mintha egy camping biciklin ülnék. Aztán ez is kifújt, s az utolsó kilométert puszta láberővel hajtottam végig. De jó is lett volna egy sebességváltó legalább!

Apropó sebességváltó! Azért is jó lenne, hogy tekerni is lehessen a biciklit! Mert mikor teljes sebességgel (20-25km/h) száguld a gép, akkor a pedál áttétele már kicsi, s szabadon pörög. Az áttétel kifejezetten arra lett méretezve, hogy induláskor, vagy dombmenet esetén használjuk. Sík terepen a lábizmok pihennek. Így oda az illuzió, hogy megyek is és sportolok is!

Csak megyek. De az nagyon kellemes, s mindent összevéve, örülök, hogy megvettem ezt a gépet!

üdv: galamb