Talppal előre

2003.07.28. 14:27

Kicsit megkésve érkezett hozzánk a V-Rod, így előítéletekkel vértezve ülhettem nyergébe. Együtt motoroztunk egy hosszú héten át, majd könnyek közt adtam vissza a kulcsot. Mondhatnak bármit, engem a V-Rod meggyőzött.

 
 

A gyönyörű teli kerék, a tökéletes hátsó sárvédő és a kormánykiflik mind a motorépítés nagyjait idézik. Valószínűleg a formatervezők ellátogattak néhány motorkiállításra, és megnézték, mit építenek manapság a Harleykból, majd terveztek egy gyárilag vadított változatot.

 
   
   

Mint egy épített motor: kifinomult megoldások, néhol túlzásba vitt cicoma. Százéves jubileumi Harley-Davidson embléma került a tankra és az oldaldeklire. A maradék pedig ugyanolyan, mint a tavalyelőtt bemutatott V-Rod. Nem mondom, akad egy-két apróság, amin fűrészelnék, de igazából nincs szükség rá. Ráadásul radikális változtatásokra esély sincs.

Az apró részletekre is kiterjedt a figyelem, de egy-két baki azért becsúszott. Ilyen a hátsó irányjelző. Kötözködésnek tűnhet, de szerintem szégyenteljes. Észrevettem én a hagyományos, az elsőkkel azonos formát és azt, hogy a fekete szín sem véletlen, de a kemény műanyag egység valahogy mégis rendkívül gagyira sikeredett. Szerencsére nem ez a jellemző.

 
   
 

A motorblokk a korszerű megoldások burkaként igyekszik megtartani a klasszikus formát. A vízhűtéses blokkra díszborda került, és a vízcső, mint egy királytengelyes motorvezérlés díszíti a blokk oldalát. A hűtő - amin már sokan elvéreztek - a V-Rod esetében nem sikerült rosszra, a motor stílusához igazodva némi védelmet is kapott.

A motor belsejét nem érheti szó. Gyönyörűen jár, talán már túlságosan is. Rezgéscsillapítók, kiegyenlítő tengelyek, vízhűtés, hengerenként két vezérműtengely a hozzá tartozó négy szeleppel, hidraulikus feszítésű vezérműlánc, mind olyan új megoldások, amit az új Harley motornál az eszünkbe kell vésni. A Revolution motorba a Porsche mérnökei is bedolgoztak, így nem csoda, hogy a teljesítmény 115 lóerő 8250 fordulaton, a nyomaték 100 Nm 7000-es fordulaton.

 
   
   

Nem is részletezem tovább, a V-Rod bemutatásakor oly pontos műszaki adatokkal szolgáltunk, hogy azokat csak ismételni tudnám. Még leírva is meghökkentők az értékek, de az igazi meglepetés akkor ér, ha a nyeregbe kapunk és tekerünk egy gyorsat a gázkaron.

A V-Rod új dimenziókat nyit meg a harlizás történetében. Higgyék el, ez a közhely nem olcsó reklám, hanem valóban az új élményekre utal. A gyárilag megadott 225 km/h végsebesség nem túlzás, és a fent említett nyomaték adatokat mellkasunkon érezhetjük.

 
   
 

Más kérdés, hogy a csopperes póz - terpeszben a széllel szemben - igazi férfit kíván. Kétszáz körül talppal előre valódi csemege. Hogy ezt tudja a gép, nem jelenti azt, hogy erre való. Úgy kell közlekedni vele, mint bármely más Harleyval, kellemes nyolcvannal. A tudat, az melengesse a szívet.

A kidöntött villa és a nagy tengelytáv miatt nem árt egy kicsit szoknunk a motort. A legkeményebb az oldalszélben motorozás, amikor a V-Rod az óriásrobogókhoz hasonló menettulajdonságokat produkált. A teli kerék miatt a szél a motor alját taszigálta, amit a vezető próbál irányban tartani.

 
   
   

A döntögetés már az első nap után élvezet. Az első méterek megtételekor úgy éreztem, hogy az extraként szerelt bukócső lehet a korlát, de a tapasztalat igazolta - és a nyomokból is látszott -, hogy bal oldalon a lábtartó, jobb oldalon a kipufogó a határ.

A klasszikus tank helyén óriási légszűrő van. A versenysportból átörökített profi gyors zárral egy pillanat alatt lekaphatjuk a tankálcát. Így férhetünk hozzá a biztosítékokhoz is. A meleg városi araszolhatásoknál gyakran kapcsolt a hűtőventilátor, aminek melege sajnos a vezető combja felé távozik. Gondolom, nem kell részletezni, milyen nagy élmény az, amikor a nap süt a bukóra, alulról a motor melegít, néha pedig forró szellő lengeti a nadrágszárat.

 
   
 

Az ülés alatt jobbra találjuk az indítókulcsot, amit balra elfordítva felhajtható a vezetőülés és előtűnik a 14 literes műanyag üzemanyagtartály beöntő nyílása. A benzin a motor középpontjában, tengelymagasságban helyezkedik el, ami kedvező a súlyeloszlás szempontjából. A motor balra dől letámasztáskor, és az ülés is balra nyílik. Tankoláskor kicsit ügyeskedni kell a lejtős tank felett a pisztollyal, hogy a csőben lévő benzint ne csurgassuk azonnal az ülés alá.

Rémtörténeteket hallottunk V-Rod fogyasztásáról. Nekünk koránt sincs ilyen rossz tapasztalatunk: a 6-6,5 liter/100km fogyasztást mértünk, vegyes használatban, és nem voltunk túl takarékosak. Ez ebben az osztályban kiváló érték.

 
   
   

A felhajtható ülés alatt sajnos egy fia hely sincs, cserébe viszont az ülésmagasság igazán low rideres: 659,9 mm. Az alacsony ülés elvileg kedvező lenne a kisebb motorosoknak is, de az előre tolt lábtartó fix rögzítési pontjai miatt a rövidebb lábúak bajban lesznek. A 180 cm körüli magas embernek viszont nem lehet panasza. Az ülés egy picit kemény, de az üléspozíció nagyon kellemes volt, legalábbis nekem. A szerkesztőség alacsonyabb versenyzői is próbát tettek. Nekik a gyorsuláskor komolyabb gondjaik voltak. Egyszerűen az ülésbe préselődve nem ért el a lábuk a lábtartóig.

 
   
 

A hátsó ülés természetesen csak lehetőség, nem megoldás. Tesztünk során mégis több ízben próba alá vetettem, illetve vették felebarátiam. A tapasztalatok alapján túlzás nélkül állítom, igazi inkvizíciós eszköz. A H-D-nál megszokott, hátsó lengővillára szerelt lábtartóra helyezett láb külön életet él a hátrafele szűkülő, lejtős, díszzsebkendőnyi ülésen csúszkáló utas többi testrészétől. Mindebből a kényelmesen pöffeszkedő vezetőhöz csupán az utas mentalitásától függő szidalmak vagy fohászok jutnak el. De itt hagyjuk is abba gyorsan a kritikát, mert egy Harley-Davidsonnál hátsó ülést szidni, vagy akár említeni is amatőr dolog.

 
   
   

Sokan támadják a V-Rodot, hogy hol az a hang és hol az a klasszikus érzés, hol van a Harley belőle? A V-Rod technikailag valóban közelebb áll a kelethez, de ettől még nem kell temetni. Ellenkezőleg, a gyár úgy nyitott, hogy a hagyományt kedvelőknek meghagyta a klasszikus motorpaletta alternatíváját, miközben modernebbre és megbízhatóbbra vágyóknak is nyitva áll a kapu.

Azt, hogy a V-Rod igazi Harley, mi sem bizonyítja jobban, mint az a nem csekély olajfolyás - a blokk mindkét oldalán - amit tesztünk első napjaiban felfedeztünk. Ez vajon a gazdátlan tesztmotor hibájaként róható fel, vagy igazi Harley hagyomány?

 
   
 

Az együtt eltöltött idő, mint már említettem, minden tekintetben meghatározó élmény volt. Akárhova mentem, mindenhol érdeklődő tekintetek követtek. Egy dolog volt csupán, ami a lelkes szemlélőket azonnal eloszlatta, az ára. A V-Rod
6 607 000 Ft, a jubileumi 6 977 000 Ft. Aki megteheti, ezért a pénzért nem csupán a presztízst vásárolja meg, hanem a H-D név mellé egy igazán jó, stílusos motort kap ajándékba.