Ez a teszt is jól kezdődött. Pedig még meg is kérdeztem, hogy mennyi benzin van a motorban. A válasz egyértelmű volt: "Mi mindig tele tankkal adjuk ki a motorokat, és így is kérjük vissza." Elhittem. Ki gondolta volna ezek után, hogy a napi számlálón álló 40-es szám nem a telitankolás óta megtett kilométereket mutatja?
Első utam a Vörösvári út végétől egészen az
Árpád híd pesti hídfőjéig vezetett. Ott néhány döccenés után a
motor szépen leállt. Szerencsémre éppen pirosat kaptam. Még
tettem egy kísérletet az újraindításra, de úgy tűnt,
esélytelen, tehát a kormányt jobbra fordítottam, és szépen
legurultam a buszvégállomásra. Még jó, hogy nem valami világvége
országúton jártam! Viszont így sem volt kedvem negyven fokban
tologatni a motort, főleg, hogy erre nem tudok egy benzinkutat sem,
úgyhogy tárcsáztam a
Joker Futárszolgálatot, hogy
ugyan szánjanak már meg némi benzinnel.
A jó szándékú tulajdonos közölte a három utcára
lévő irodából, hogy lehet, hogy megvan a megoldás: tekerjem a
benzincsapot tartalékra! Megköszöntem neki, hogy ilyen sokat néz ki
belőlem, és megnyugtattam, hogy tökéletesen száraz a tank. Még az
sem segített, hogy eldöntöttem a motort a benzincsap irányába. Erre
azt válaszolta, hogy akkor szavazásra bocsátja az ügyemet, ugyanis
az egyik futár olvasta egy cikkemet, ami úgy kezdődött, hogy "Mint
rutinos motoros...". Nem rémlik, hogy valaha leírtam volna
ilyesmit, mindenesetre amint a mellékelt ábra mutatja,
hat év tapasztalat nem elég.
Még negyed órát vártam reménykedve, hogy
számomra kedvező eredmény születik, közben volt időm alaposabban
szemügyre venni a Maraudert. Bár ez is "csak" egy japán
Harley-utánzat, a kialakítása igényes. A hosszú, lapos forma, a sok
króm, a szép, metál-fekete fényezés tűnik először szembe. A 45
fokos V2-es blokk fekete színét kiemelik a polírozott hűtőbordák.
Szeretem a széles motorokat (valahogy biztonságot nyújt a hatalmas
vastömeg a lábam között), és ez a motor pont elég széles. A 13
literes, csepp alakú tank közepén a tanksapka a sportosságot
hangsúlyozza, míg
a háromküllős első és a különleges hátsó kerekek a showbike-ok
aprólékosságát idézik. Távolról nézve a motor alakja
hullámvonalként vonul végig az első sárvédőtől a hátsó sárvédő
végéig, és ezt a hatást a hátsó ülés eltávolításával még lehet
fokozni. A fordított első teleszkóp borítása króm, csakúgy, mint a
hátsó teleszkópé, a lapos T-kormányt pedig biztos valamelyik
belvárosi rosszfiútól lesték el.
Az endurós futár vigyorogva érkezett, fehér
pólóján hatalmas "I. J.". Ő mellettem szavazott. Kiderült, hogy ma
már túl van egy defekten, a pólót - aminek jelentése "ÍGY JÁRTAM",
csak az után vette fel. Sajnos nem találták meg a benzinkanna
gégecsövét, így szükség volt némi ügyességre, hogy beletaláljunk a
tankba. Még így is mellécsorgott néhány csepp, úgyhogy megfogadtam,
ha netán
a kipufogóra cseppenő benzin miatt a lángok martalékává válik a
motor, első dolgom lesz, hogy jelentkezem egy pólóért. Erre
azonban nem került sor, mivel a kipufogókat krómozott takarólemezek
borítják. Így nem olyan forró és nem olvad el az esőnadrág, ha
hozzáér, valamint esztétikusan eltakarja a kipufogók esetleges
elszíneződését is.
Túl voltam az első stresszhelyzeten. Menet
közben először keskenynek éreztem a kormányt, később felrémlett,
hogy a Shadowmon is éppen ilyen volt. Azután már egészen otthonosan
éreztem magam, és csak az oldaltámasz ki és becsukása okozott
nehézséget. Mivel az első lábtartó elé esik, csak hosszas
nyújtózkodás árán tudtam elérni. A változatosság kedvéért az
indítókulcs helye a Marauderen a jobb oldalon, a benzintank előtt
van (a tervezőnek elő kellett jönni valami változtatással a többi
japán márkához képest). Nem baj, vasárnapra már ez is rutinná vált,
és hétfőn a saját motoromat nem tudtam elindítani.
...talán a hátsó ülésen jobb lesz! |
Úticélunk Hortobágy volt (a tűz előtt egy
héttel). A lehető legjobb választás akkor, amikor Budapesten
árnyékban 35 fok van, és amikor már motoron is elviselhetetlen a
meleg. Először negyven kilométer után éreztem úgy, hogy ideje lenne
megállni, de persze még mentünk vagy hatvan kilométert, mire egy
szimpatikus út széli büfénél megálltunk pótolni az elveszett
nedvességet. Aztán a többiek figyelmeztettek, hogy mégsem veszett
el. A farmerom hátsó fele ugyanis úgy nézett ki, mintha... pedig
nem. Csak odaizzadtam a fekete műbőr üléshez. A legkellemetlenebb
az volt, amikor lassú haladásnál beindult a ventilátor is, és a
motor összes melegét a lábam közé fújta.
Útközben minden rendben volt, még a
hőmérsékletet is el lehetett viselni. Kanyarogtunk a 3-as úton,
gyönyörködtünk a magyar puszta egyhangúságában. Éppen azon
gondolkodtam, hogy mit nem adtam volna ezért a motorért négy évvel
ezelőtt, mikor
az előttem haladó motorost elütötte egy felröppenő fácán.
Hirtelen el sem akartam hinni. Vészfékeztem, és igyekeztem
kikerülni a szerencsétlenül járt állat szétszóródó darabjait. Az
első fék azonnal reagált is, de a hátsót hiába tapostam, nem
történt semmi. Az ijedségtől borzasztóan verni kezdett a szívem, de
mivel a sofőr a motoron maradt, megállás nélkül mentünk tovább. Még
belegondolni is rossz, hogy milyen érzés lehetett 90 km/órás (+ a
fácáné) sebességgel ütközni. Én tuti szörnyethaltam volna...
Később a hátsó fékről már teljesen leszoktam,
de az első bőven elég a motor megállítására. Ez az a motor, amin
műszaki hiba fel sem merülhet, és a rendszeres szerviz mellett csak
a láncot kell olajozni - egyébként talán ez az egyetlen negatívum
az Intruder kardánhajtását figyelembe véve. Mind egyenesben mind
pedig a kanyarokban stabil a jármű, a V2-es blokk pedig
hangtalanul, simán és egyenletesen jár. A 70 centiméteres
ülésmagasság, és az alacsony súlypont alkalmassá teszi a Suzukit
némi rutin megszerezésére. Az 53 lóerő kicsi (200 kilogramm körüli)
súllyal párosul, így bárki könnyedén elvezetheti, akár egy robogót.
A Maraudert 1996-ban dobta piacra a Suzuki cég.
2001-ben négyről ötsebességesre változtatták a motort. Elsősorban
alacsonyabb motorosok érezhetik kényelmesen magukat Suzuki
nyergében, és jó szívvel ajánlom hölgytársaimnak. Ha valaki mégis
úgy érzi, hogy neki a 800 köbcenti túl nagy, 250- és 125- köbcentis
motorral is megkaphatja a gépet. A Marauder - martalóc - nevével
ellentétben egyáltalán
nem az a fosztogató fajta: száz kilométeren ugyanis nálam
megelégedett 4,6 liter benzinnel.
A csomagtartó a nagy melegben nagyon hiányzott.
Kellett volna valami hely, ahova a gumipókot biztonságosan
beakaszthatom, hogy ne kelljen a hátizsákot a hátamon vinni.
Helyette az ülés alatt két liter űrtartalmú rakodóhelyet
alakítottak ki. Persze a gyártók gondoltak a különböző igényű
vásárlókra, és rengeteg kiegészítőt kínálnak. Szélvédővel,
háttámlával, bukócsővel és bőr oldaltáskákkal országúti cirkálóvá
varázsolhatjuk, kis fejidommal és blokspoilerrel pedig utcai
dragstert álmodhatunk belőle. És mivel benzin visszajelző lámpa
nincs,
ajánlatos a napi számlálót rendeltetésszerűen használni!
Műszaki adatok:
Motor típusa: 45 fokos, kéthengeres, V-motor, vízhűtéses, SOHC, 8
szelep
Hengerűrtartalom: 805 cm3,
Teljesítmény: 53 LE 6500 fordulat/perc-nél
Nyomaték: 65,7 Nm 5000 fordulat/perc-nél
Kompresszió viszony: 10:1
Furatxlöket: 83 mm x 74 mm
Karburátor: 36 mm torokátmérőjű dupla Mikuni
Váltó: ötsebességes
Maximális sebesség: 160 km/óra
Fékek: elöl 300 mm-es tárcsa, két dugattyús féknyereggel, hátul
180 mm-es dobfék
Kerekek: elöl 16" 130/90-es gumival, hátul 15", 150/90-es gumival
Váz: Dupla bölcső
Első futómű: hidraulikus, 41 mm átmérőjű, fordított
teleszkópvilla
Hátsó futómű: lengőkar, 2 db hidraulikus rugóstag, 5 fokozatban
állítható rugó-előfeszítéssel
Hosszúság: 2365 mm
Szélesség: 750 mm
Magasság: 1110 mm
Ülésmagasság: 700 mm
Hasmagasság: 135 mm
Üzemanyagtank: 13 l
Száraz tömeg: 207 kg
Fogyasztás a túra alatt: 4,6 liter
Eladási ára: 1 798 000 Ft
Gratula!
Egy hete keresek tesztet álmaim VZ 800-asáról, de még a Motorrevűnek
sincs fent ilyen.
A cikk is OK!
Remélem a motor is az lesz.
Üdv: Gábor 2005. 01. 24.