Teszt: Yamaha XJR-1300 - 2008

És akkor vegyük sorra, miért lesz ez végül is street bike.
A fékek a Yamaha R1-ről jöttek, és ezen már tényleg nem lehet mit fikázni: ez ide egy megnyugtatóan túltervezett fék. Meg is lehet vele állni, mint az állat, legalábbis sima úton. Ha nem egyenletes a terep, akkor lehet jókat rettegni, mert a villa nem tudja úton tartani a kereket. Szóval talán a fék az egyetlen nem retró, de látható elem a motoron, és ez jól is van így.

Az XJR1300 lényegéhez tartozik, hogy meg kell tanulni rajta motorozni. Semmi különlegeset nem kíván, csak ami a nagykönyvben meg van írva. Kanyar előtt tervezni, nagyjából kitalálni, hogyan csináljuk, aztán fejet behajtani, törzset dönteni, ívbelső lábtartóra terhelni, finom tolással kormányozni, ráadásul úgy, hogy nem tehénkedünk a kormányra, mert arra ez tényleg érzékeny. Tudjuk, hogyan viselkedik egy modern motor, egy Yamaha Fazer, egy Suzuki SV, egy Honda Hornet a kanyarban: csak ránézünk és már be is vettük. Hát ez nem olyan, és ezt nem is azért szeretjük: ha könnyű lenne vele kanyarodni, nem lenne ilyen retró bölcsőváza, satöbbi, satöbbi. Szóval béna lenne.

Kezdők ilyet ne vegyenek; a gyenge első villa miatt borzalmas dolgok történhetnek, ha kanyarban csinálunk egy megijedéses vészfékezést, ezért is kell tervezni, meg észben tartani, hogy nem belátható kanyarba úgy megyünk, mintha a belátható részen túl lenne is valami.
Kezdők ne is erőltessék az XJR-t, a középhaladók valószínűleg már imádni fogják, nem is beszélve arról a generációról, amelyiknek megvolt Romettől az MZ-n és Jawán át az egész motoros tápláléklánc. Ők azonnal elalélnak a gyönyörtől, nahát, mint a 30 éves Kawám volt, csak ezzel meg lehet állni, meg kicsit jobban megy. De a karaktere nagyon hasonló.

A hátsó futóműben állítható Öhlins gátlók vannak. Az Öhlins többségi tulajdonosa már a 80-as évek óta a Yamaha, és az Öhlins lengéscsillapító akár anakronisztikus is lehetne, de szerintem pont belefér: ez így egy állat tuninggép a 80-as évekből.

Túrázni a rossz szélvédelem miatt nem jó vele. Igen, igen, naked bike, de szinte kizárólag csupasz pisztolyokon motorozok, és ekkora huzat egyiken sincs. Márpedig hosszútávon nem mindegy, hány decibellel dübörög az ember sisakja, és az XJR úgy tűnik, emberesen adja neki az áramlatot. A nagy tányér fényszóró, meg a döntött csőműszerek tolhatják ránk a levegőt, én azért megpróbálnék itt variálni, ha vennék egy XJR-t.

Hogy az aerodinamika a bűnös, vagy a rossz gumi, amire a yamahások gyakran panaszkodnak, vagy a futómű beállítása, nem tudom, de már 60-as tempónál elengedve is kezdene beszitálni a kormány. Aktuális szélviszonyok függvényében változó, de valahol 120 és 150 között pedig beüt az a félelmetesen elbizonytalanodó érzés, amikor az ember még a gázt is csak óvatosan engedi vissza.

A tank 21 liter, ami jó hosszú stresszmentes túraszakaszokat sugall, kár, hogy már 14 elfogyott liter után hisztizni kezd a kijelző és visszaszámol. Én meg már csak olyan vagyok, hogy sose lehet tudni, ki akarja tolni az első benzinkútig, inkább megállok tankolni, és pont bele bírok erőltetni 14 litert. Amiből látom, hogy még pont 100 kilométerre elegendő 7 liter volt a tankban.

A honlapon az XJR 1300 mint street bike szerepel, és két hét mindenféle használat után csak azt mondhatom, ritka, hogy egy marketinges csapat ennyire őszintét találja el szarva közt a tőgyét. Az XJR nem igazán jó túrázni. Közel sem a legjobb egy hirtelen haragból elkövetett szerpentinezésre. Gyorsulási versenyre végképp ne vigyük, és pályanapokon se próbáljuk meg ámulatba ejteni a sportmotorosokat.

Két és félmillió. Valamiért azt hittem, drágább lesz, mert bőven láttunk már dizájn-alapon túlárazott termékeket, de lehet, hogy ez nagyon vékony rétegnek szól. Nem is nagyon van más ilyen motor, főleg amiben ennyi lélek volna. A Honda CB1300 vizes, és persze hűtőborda-mentes, ennélfogva jó húsz lóval erősebb, de nagyjából ugyanennyibe kerül. A Kawasaki Z1000 is modern, a Suzuki SV1000 vagy B-King is teljesen más filozófia. Hangulatilag és műszakilag hasonló klasszikus, motorszerű motort tán csak a Harley ad, jóval drágábban a Sportster Roadster személyében.

Ha már szóba került a Harley, az XJR egyelőre nem igazán tétel a Yamahánál. A 2007-ben Magyarországon eladott 1518 Yamahából 15 volt XJR, ami nagyjából egy százalék. Viszont, és itt jön a képbe a Harley, ami csak látszólag értékesít motorokat, valójában történelmet ad, történelemben pedig a japánok se állnak rosszul. Csak éppen nem nagyon dicsekszenek vele; vagy Harley-klónokat próbálnak csinálni, vagy modern űr-krapulaxokat.

Az XJR viszont épp azt a korszakot jeleníti meg igen gusztusos formában, amikor a japán motorok meghódították a Nyugatot. Ha a japánok lassan elhiszik, hogy az ő történelmük is lehet menő, ebből komoly piaci tényező lesz. Nagyon óvatosan modern, igen hitelesen retró, és egy hét alatt veszedelmesen meg lehet szeretni. Tiszta szerencse, hogy két hétre kértem.

Kéne egy jó levegős, klasszikus, szép sor négyes, ehhez kétség nem fér. Egy egész kicsi 1300-as. Anyám is olyan szépen eljárna vele a piacra...