Kimoderált aszfaltgyilkos
Teszt: Yamaha FZ6N S2 - 2007
Őszintén megvallva, az FZ6 78 lovas változatáról szerzett tapasztalataim alapján keményebb menetre számítottam, amikor átültem a 98 lóerős nagytestvérre, a Yamaha FZ6N S2-re. Az S2 ugyanabból az R6-ból származó blokkból egy másik gyújtáselektronika segítségével hozza ki a plusz 20 lóerőt, nyomatékban viszont mindkét motor 63,1 Nm-t tud. A 2007-es FZ új gyújtástérképet is kapott, ennek köszönhetően az alsó- és a középtartományban érezhetően megizmosodott, egyenletesen nyomatékos utcai nakedként viselkedik.
A blokk mellett a Yamaha 600-as nakedje megkapta az R6-os fékeit is, ami az első tengelyen egy Monobloc, azaz egy anyagból készült négydugattyús féknyerget jelent, természetesen dupla tárcsával. Az R6-hoz és a korábbi FZ-hez képest nem estem hanyatt - pontosabban álltam orra - a fékerőtől, de ez valószínűleg a tesztmotor bekopatlan fékeinek, illetve az alapvetően puhábbra hangolt fékrendszernek köszönhető. Saját használatra én mindenképpen keményítenék rajta, kezdetnek fékbetétcserével és a gumi fékcsövek fémre történő cseréjével, és némi finomhangolással, de ez persze sokban függ a vezetési stílustól. Az S2 egyébként ABS-szel szerelve is kapható, ami kb. 180 000 Ft pluszköltséget jelent.
és új kialakítású ülés, csúszásmentes peremmel
A Dunlop gumik Bridgestone-ra cserélődtek, szintén motorosa válogatja, hogy ez kinek mennyire jó hír. Én mondjuk tapadás-ügyben a Dunlopra voksolnék, de a Bridgestone hibája ismét csak annak róható fel, hogy a motorban átvételkor mindössze 30 kilométer volt, tehát az abroncsok gyakorlatilag a gumiszőr-koptatás stádiumában voltak.
Meztelen kétkerekűm nem is volt annyira meztelen, a naked gyári extráival felszerelve már majdnem idomos motor látszatát keltette. Hasidommal, plexivel és bukógombával szerelve egyébként kb. 180 ezer forinttal kerül többe, mint szériafelszereltséggel. A fejidom immáron szimmetrikus, mivel az FZ6 megkapta az FZ1-ről ismert műszerfalat, ami ellentétben az eddigi, digitális fordulatszámmérős verzióval, nem aszimmetrikus kialakítású. A műszerfal cseréjét a legtöbb ős-Yamahás üdvözölte, nekem tetszett a régebbi FZ-k digitális fordulatszámmérője, aszimmetrikus kialakítása. Az FZ1-es műszeregyüttese bennem egyértelműen a ’90-es évek batár sportmotorjait idézi, bár informativitása valóban vitathatatlan.
Gyári extraként választhatunk átlátszó plexit, vagy az idomok színével megegyező szélfogót, tesztmotorunk ez utóbbival volt szerelve. Az plexi hasznosságával kapcsolatos kezdeti szkepticizmusomat egyébként 150 fölött gyorsan levetkőztem, és mögé bújva menekültem a sisakomat rángató szél elől.
Az átlátszatlan plexi nem volt zavaró, sőt méretét meghazudtoló módon hasznosnak bizonyult, és legalább árnyékában kontrasztosabbnak hat az amúgy is agyondicsért, informatív műszerfal. Más kérdés, hogy megéri-e azt a kb. 50 000 forint plusz kiadást, de ezt már ki-ki maga dönti el. A szélvédettség az alapmodellnél természetesen továbbra is nulla, de aki ezt az aszfaltbetyárt választja, annak nyilván nem ez a fő szempont a választáskor. A Yamaha a modell technikai fejlesztésén túl új színpalettával is előállt az FZ-hez, az enyém például vitathatóan vonzó kék színben pompázott.
Kényelem szempontjából az FZ továbbra is toppos, a 200 kilométeres városi tekergést csak a karomban érzetem, azt is inkább a folyamatosan cserélődő utasaim pluszsúlya miatt. Az utaspozícióról szólva a 2007-es FZ-re végre csúszásmentes, peremmel ellátott ülés került, ami remek, mert a 2005-ös FZ6 nyergében a hozzám hasonlóan kicsi fenékkel megáldott utasom az első fékezéskor a nyakamba csúszott. A második személy lábtartóját kicsit lejjebb rakták, a lábtartó konzolra pedig csúszásmentes borítás került, így az utas komfortérzete sokat javult. „Örvendetes, hogy a lábtartó elhelyezésének módosításával a hátsó idom már nem áll bele a vádlim közepébe”- lelkendezett egyik legtapasztaltabb utasom.
