no

Mindennapok szamurája

2008.05.13. 21:26

Adatlap Yamaha MT-01 (1670 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 1670 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, V
  • Teljesítmény: 90 LE @ 4750 rpm
  • Nyomaték: 150 Nm @ 3750 rpm
  • Váltó: 5 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1525 mm
  • Tömeg: 240 kg
  • Tank: 15 l

Én voltam az uraság. Csatlósom, hű szamurájom velem, hogy ereje teljesítse ki furfangomat. Parancsomra megindult, mindent megtett nekem és értem. Harci kiáltása mindenkit megriasztott: a csatát megnyertem.

Ahogy felültem rá, és elfordítottam a kulcsot, szertartásos mozdulatsorral köszöntött a műszerfal. Intettek a mutatók, szaladtak a számok, zizzentek az elektromotorok. Másodpercnyi fegyelmezett játék, kötelező kör a szamuráj ébresztése előtt. Gombnyomásra hatalmas lélegzetvétellel indult meg a két dugattyú és gyújtott a gyertya - a garázst megtöltötte a vibráció. Az óriás kéthengeres, és a köré formált motorkerékpár lüktetett, lökéshullámokkal nyúlt bele a térbe.

„Ebben a világban semmi sem lehetetlen. Szilárd elhatározással, azt mondják, eget és földet is meg lehet mozgatni.“

Értelmet nyert az óriás dobok lüktetése, a kodó, a szlogen, amivel bevezették az MT-t a piacra. Ez a gép zsigereiben japán, legalább annyira, mint a szeppuku és a szumó. Kényszert éreztem, hogy a neonok tétován pislogó fényében meghajoljak előtte. Nem maradt kétségem a harc felől.

Hiába csatlós, tiszteletet követel: méltóságteljesen kell nyergébe ülni. Már csak tömege miatt sem sedréskedhetünk, a negyed tonna óvatosságra int. A tank és a mellette futó váz, mint ősi páncél domborodnak, az üléspozíció kényelmes, ám a körítéshez igazodva izgatóan agresszív. A Yamaha MT-01 két irányból indította rezgéseit felém. Ágyékom felől és csuklómtól jött a zsibbasztás, hogy végigszaladva rajtam szívemnél találkozzanak. A melegítés néhány perce elég, hogy együtt dobbanjunk. Már az első méterek harcot hoztak, küzdelmet a várossal.

Megállt Budapest, mint artériacsipesz szorította meg a csúcsforgalom. Vészvillogva gurultam be az autók közé. A széles kormány az országúton ideális, a városi forgalomban kétszer meg kell gondolni, hova furakodunk be. Az MT-01 nem ingerli felelőtlenül az embert, önkontrollt ad a tömeg, fékezi az agyat az 1670 köbcenti.

A legendás nyomaték minden méteren ott van, nem hagyja, hogy elfeledjük, kivel harcolunk együtt. A fenekem mögött harákoló Akrapovic kipufogók alapjáraton csupán diszkrét hangszőnyeget adnak, de egy mozdítás a gázkaron, és minden szem a mennydörgés forrását keresi – az autók odébb húzódnak, a gyalogosok visszalépnek a járdára.

Pedig nem vad a Yamaha MT-01. Sokkal inkább egy kiképzett, tökéletesre trenírozott, nagytestű szamuráj. Fegyelmezett. Nem tör ki, nem ágaskodik, azt teszi, amit az uraság parancsol. A 150 Nm-ét kiszámíthatóan közvetíti az aszfalt irányába. Nyomatékgörbéje meseszerűen lineáris, a dorombolásnak ható 1500-as fordulattól 5000-ig jóval 100 Nm felett van. Senkit ne tévesszenek meg ezek a kicsi számok: a motor ötösben 130-nál épp, hogy 3000-et pörög, 5000 felett pedig már kettessel kezdődő szám jelenik meg a pici digitális tachométeren.

Ez a motor nem a forgatásról és a végsebességről szól. Ezen gurulni kell diadalittasan, magunk mögött a V2 dörgésével. A műszerfal is a szimpatikusan alacsony fordulatszámot hangsúlyozza, szép nagy számokkal, öt felett pirossal festve. A léghűtéses V2-es a Road Warrior cruiserből származik, ám átdolgozva harapósabbá tették azt. 90 lóereje papíron nem sok, ám a mindennapokban több mint elég.

Kinek kell ekkora motor? Szükség van 1670 köbcentire? Mit kezdünk a hegynyi nyomatékkal? Valljuk be bátran, a Yamaha MT-01 nem kifejezetten praktikus jószág. Először is nagy. Méretre, köbcentire, formára – mindenre. Felpakolni nem lehet, egyrészt elrontaná a formát, másrészt nincs hova. A vibrációk hosszú távon elzsibbasztják a végtagokat, szinte kifejezetten örültem a benzinkutaknak. Autópályás szakaszokon ezekből akadt is szép számmal, a 9 litert elnyelte az MT torka. A szélvédelem az extraként kapható plexivel ugyan javult, de nagy tempóval nem öröm az utazás.

„Gondtalan időkben veszélyes a büszkeség és a pazarlás. Ha valaki nem viselkedik előrelátóan a mindennapokban, nem lesz képes utolérni a többieket. Aki sikeres időkben előbbre jut, meginog a rossz idők érkeztével.“

A hivatalos reklámanyagok nyomatéksportolónak nevezik – mondvacsinált kategória egy élménymotorra. Valahogy meg kell indokolni ezt a fajta pazarló hedonizmust. A nyomatékon kívül minden élménye elérhető kisebb és olcsóbb motorral is, mégis létezik célközönség az MT számára: azok, akik a munka utáni lazítás instant, akár percekbe tömörített élményét szeretnék megkapni, praktikum és realitás nélkül.

Értem én, pompás dolog egy szamurájt tartani a mindennapokban, csak értelme nincsen. A motorozást nem is száraz tények miatt szeretjük, hanem az élmények miatt. Ebben pedig nagyon nagy ász a Yamaha MT-01.

A nyugalom mintapéldája. Nem lehet kihozni a sodrából, a futómű és a motor összhangja példás. Amire az 1670 köbcenti képes, azt tudják a villák, és bírjak a fékek. A nagy testet öröm döntögetni, érezni ugyan a súlyt, de szépen, makrancosság nélkül rajzolja az íveket. Nincsen felegyenesedési hajlam, a motor szót fogad. A váltót dicséret illeti, pontos, mohón kapja be a fokozatokat: ennek ellenére ritka élmény a kapcsolás.

„Egészen biztosan nincsen más, csak az adott pillanat egyetlen célja. Az ember egész élete pillanatok sorozata. (…) Élj hűen az adott pillanat egyetlen céljához.”

A nyomaték lehetővé teszi a nyugodt használatot, ám ha gázt adunk, még visszaváltás nélkül is durrannak a kodó dobjai, élmény, ahogy csörtetni kezd előre. A hatdugattyús fékek kis kézi erővel, jól adagolhatóan működnek, ha nagyon akarjuk a hátsó kereket is felrántják, de azon már nagyon kell igyekezni, véletlen malőrök kínos mutatványai nem fenyegetik az MT-01 vezetőjét.

A gázmarkolatot úgy rendesen csak pajkosságból morzsoljuk meg. Én is csak lavíroztam a nyomatékgörbén, felnyitott sisakban hallgattam az Akrapovicok moraját. Cirkálósan a fogyasztás is visszaesik hat és fél literre. Egy bizonyos tempó felett már úgysem hallani a legfőbb erények egyikét, a nyomórudas, alulvezérelt blokk robbanásait.

„Az idő sodrát nem lehet megváltoztatni. A világ végéhez közeledve a társadalom egyre romlottabbá válik – ez a dolgok természetében rejlik.”

A gép jobb oldalán a legalább öt centis fémcsövekben futnak a vezérlés rúdjai, a szépen elvezetett kipufogókkal technokrata szépséggé teszik az MT-t. A baloldal csemegéje az öntött, blokk szélére szerelt olajtartály, elég masszívnak tűnik, hogy egy esetleges csúszást is túléljen. A motor összhangjára jellemző az időtlen, ám mégis jövőszerű design: a domborodó aluváz, a tank, az ellipszis formájú lámpa mind-mind egy japán sci-fi szamuráj hangulatát adják vissza.

A nagyméretű lámpa éjszakai motorozásnál is biztosítja a jól láthatóságot, példás fényerejével kimagaslik a naked bike-ok közül. A visszapillantó tükrökről sajnos nem lehet ugyanezt elmondani, a motor rezgéseit átveszik, és csupán sejthető képét adják a mögöttünk levőnek.

Ahogy közeledett a visszaadás pillanata, úgy nőtt bizalmam a Yamaha MT-01-ben. Az utolsó napot kizárólag budapesti csúcsforgalomban tettem meg. Meglepődve magamon, észrevettem, hogy mennyire megkedveltem ezt a nagy, haszontalan motort. Becézgettem bajszom alatt, és ég felé törő kipufogóin át bemutattam a városnak, hogy mi tud ez a gép. Tökéletesen tisztában voltam vele végig, hogy az élmények intenzív megszerzésén túl semmire sem való, de ennek ellenére a jó tulajdonságai mellett nem tudtam elmenni.

Amikor leparkoltam vele az importőrnél, megfogalmaztam csendben: felesleges egy szamuráj a mindennapokra, de vannak olyanok alkalmak, amikor szeretném, hogy szétcsapjon körülöttem. Pont ilyen az MT-01. Munkába járásra és hosszú túrákra nem a legalkalmasabb, de ha a „nyomatéksport” élménye kell, akkor nincs más alternatíva. Vény nélkül kapható luxusgyógyszer és kiképzett szamuráj-harcos egyben: ellentmondásos, de éppen ezért szerethető.

Jamamoto Cunetomo: Hagakure, a szamurájok kódexe

"Rájöttem, hogy a Busido a halálban gyökerezik."

A Hagakure (jelentése: "Levelek alatt") a Szamuráj Útjára, a Busidóra vonatkozó rövid tanítások, történetek és feljegyzések gyűjteménye a XVIII. sz. elejéről, amelyet a később zen szerzetessé vált szamuráj, Jamamoto Cunetomo diktált le lelkes tanítványának. Az eredeti szöveget kézzel másolták, és adták körbe a Nyugat-Japánban élő Nabesima-klán fiatal csatlósai körében. A második világháború után egyetlen könyvet sem ítéltek el olyan hevesen, mint a Hagakurét. A műnek jelentős szerepe volt abban, hogy felbátorítsa a japán fiatalságot, akik a háború utolsó, elkeseredett szakaszában ezzel a klasszikussá vált idézettel vállalták az önkéntes halált: "Rájöttem, hogy a Busido a halálban gyökerezik." A beható tanulmányozás azonban megmutatja, hogy a Hagakure nem más, mint Cunetomo szenvedélyes gyűjtésének eredménye, amelyet békeidőben állított össze a Szamuráj Útjáról. Ez pedig az "úgy halj meg, mint egy igazi szamuráj" alapgondolatán, azaz a bátor, igazságos és erényes harcos ideálján nyugszik.

Műszaki adatok:

Motortípus: 4-ütemű, V-2 motor, OHV, 4 szelep hengerenként

Motorhűtés: Levegőhűtéses

Hengerűrtartalom: 1,670 cc Furat x löket: 97.0 x 113.0 mm

ompressziós arány: 8.4:1

Maximális teljesítmény: 66.3 kW (90 PS) @ 4,750 rpm

Maximális nyomaték: 150.3 Nm (15.3 kg-m) @ 3,750 rpm

Üzemanyagkeverés: Benzin befecskendezés

Kuplung típusa: Olajban úszó, többtárcsás

Gyújtásrendszer: TCI

Indítás: Elektromos

Váltórendszer: Vonóékes, 5 sebességes

Szekunder hajtás: Lánc

Üzemanyagtank kapacitás: 15 L

Olajtank kapacitás: 5.0 L

Váz: Alu CF öntött

Első felfüggesztés: Teleszkópvilla

Első rugóút: 120 mm

Hátsó felfüggesztés: Lengőkar

Hátsó rugóút: 117 mm

Első fék: Dupla úszótárcsás, Ø 310 mm

Hátsó fék: Szimpla úszótárcsás, Ø 267 mm

Első gumi: 120/70 ZR17 M/C (58W)

Hátsó gumi: 190/50 ZR17 M/C (73W)

Hossz: 2,185 mm Szélesség: 800 mm

Magasság: 1,105 mm

Ülésmagasság: 825 mm Tengelytáv: 1,525 mm

Minimális hasmagasság: 145 mm Saját töme: 243 kg