Száguldó számítógép

2007.02.08. 21:14
Ahogy a konkurencia, a Yamaha is évről-évre tökéletesíti a szupersport géposztály motorjait. Egyik évben az R1 sokkolja a közönséget, majd az R6 következik, és most ismét az R1-en a sor. Bár a rengeteg változás kívülről csak néhány részletében látható, az ötödik generációs modell jóval okosabb, erősebb és szebb elődjénél.

Akit enyhe émelygés, kézremegés fog el a motorvezérlő-elektronika szó hallatán, az most kattintson a Velvetre, mert a 2007-es R1-től biztosan kiveri a hideg veríték. A Yamaha mérnökei ugyanis komolyan megvillantják műszaki tudásuk eddig takargatott titkait, hiszen az öldöklő verseny már nem egy-két plusz lóerőért, vagy néhány mínusz kilóért folyik. Ebben a kategóriában nincs más alternatíva, mint a legjobbnak és a leggyorsabbnak lenni, és ezzel a Yamahánál is tisztában vannak.

Az őszi bemutatók alkalmával a Suzuki előrukkolt az elektronikusan vezérelhető motorkarakterisztikával a GSX-R1000-ben. A technológia már egy ideje kézben van, hiszen a versenymotorok egyik meghatározó berendezése a telemetrikus rendszer, és csak idő kérdése volt, hogy ezek a megoldások feltűnjenek az utcai motorokban is. Na meg ki ne akarná úgy érezni, hogy egy átlagos motorozás alkalmával is Valentino Rossi versenymotorjának pontos másán feszít?

Az idei R1 a 2006-ban bemutatott R6 vezérlő elektronikáját örökölte, de némi pluszt is hozzátettek a hangvillás gyár mérnökei. A 600-as sportgépből átemelték az YCC-T befecskendezést, és kiegészítették a szívótorok hosszát változtató rendszerrel. A cél, hogy alacsonyabb és közepes fordulatszám-tartományban is elegendő teljesítmény és nyomaték álljon rendelkezésre. Az alacsony fordulaton való hörgés a nagy teljesítményű sportgépek egyik gyenge pontja, a Yamaha frappáns műszaki megoldása - ha részlegesen is - de véget vethet a problémának.

A szívótorok hosszát szervomotor segítségével változtatja az elektronika, ha hosszabb, akkor alacsonyabb és közepes fordulaton javul a motor teljesítménye, míg a rövidebb a magas fordulathoz illeszkedik. Az egész a négyütemű motorok alapvető és általános működésén alapul, kihasználva, hogy a dugattyú szívóhatására a hosszabb, illetve a rövidebb szívótorokban gyorsabban, illetve lassabban hozza létre a vákuumot. A rendszer az YCC-I, vagyis Yamaha Chip Controlled Intake nevet kapta, amely az R6 YCC-T (Yamaha Chip Controlled Throttle) elnevezésű fejlesztésével lényegében az első teljesen elektronikus motorverzérlést alkotja.

Változó hosszú szívótorok másoknál

A dugattyú által, a szívótorokban előidézett vákuumban kialakuló hullámokra nem a Yamaha figyelt fel először. A jelenséget Helmholtz rezonanciának nevezzük, elsőként a Porsche alkalmazta az erre alapuló műszaki megoldást a VarioRam rendszerben.