Vendég: a Pannónia. Ezt hirdeti a 12. Devils Motor Show plakátja. Túl élményen és mozgásra teremtett eszközök statikus szemléjén, mindenki erre vár. Látni egy darab bádogot, egy fröccsöntésnyi műanyagot, ne adj Isten egy motorblokkot. Együtt dobbanna a szív a négy ütemmel, áll a sok ember, és várja a csodát. A sajátot, a Magyar Motorkerékpárt.
A 17.00-ra időzített bemutató percre pontosan kezdődik. A szpíker lendületben, az emberek fékezve készülnek a színpad előtt, hogy csodát lássanak. Apukák izgatottan simítják meg kisfiuk kobakját, lányok kérdeznek okosakat a kedvesüktől. Mindenki arcán látszik a szerencse érzése: még hihetik, hogy ittlétükkel megfogták Isten lábát.
Mázló úr, az ötletgazda pódiumra lép. Nem látszik rajta, hogy motorgyára van, mifelénk már a kazánháznál belekötnének. Szeme meg-megpihen az asztalra kirakott dobozon. Balra tőlem reménykedik valaki, hogy egy motorblokk lehet alatta. Saccolgatás, úgy szemre. Túl kicsi ez. Mázló Imre könyékig turkál a zsebében, rágja gumiját. Talán zavarban lenne? Én az lennék helyében, ha üres kézzel jöttem volna. Mert abban a tenyérben nem volt semmi, vagy útközben elveszett.
A kivetítőn nagy hanggal indul a műsor. Állítólag a motorblokkról láthatunk bemutatót. Két mérnöknek tűnő férfi, egy CNC-nek látszó tárgy, két vasdarab, legalábbis valami olyasmi. A vetítővászon ellensége a nappali fény, itt sincs másképp: csak sejtjük, hogy motort látunk, mert azt szeretnénk látni. Utána háromdé: néhány számítógépes látványterv váltja egymást. Nem rossz ez, a múltkor a nyolcadikos szomszéd gyerek mutatott ilyet, az övét meg is dicsértem. Sajnálom, nekem most kevés egy régi pancsi skicce egy részletszegény blokkal. Mindez tompán, és foltszerűen. Az arcokról eltűnik a csodálat, már csak a doboz alatt rejtőzik némi remény.
Aztán lekerül a plexi, eltűnik a papír: ott áll a makett. Gratulálok Zalavári úrnak a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusának, formatervezőnek. Működik a híd, amiről beszél, élő kapcsolat múlt és jelen között. Azonnal felrémlik bennem a Csepel-művek és Kádár elvtárs sok lelkes úttörője, ahogy technikaórán modellezik a Magyar Ipart. Hármas alára, persze. Kínos, vagy rosszabb annál – ez így hihetetlen. Nem tesz boldoggá, hogy ezt kell leírnom, mert szeretném, ha feltámadna a Pannónia. Fényesen, vidám dörrenő hanggal, motorolajtól illatosan. Sajnálom: ez így életlen, hangtalan, és napról-napra büdösebb. Mindenestre hajrá uraim: várom a tesztmotort.