A Triumph Tiger a túramotorosok egyik kedvence. Az első széria megalapozta ezt a hírnevet, majd a második a tulajdonosok által leggyakrabban választott országúti színtérhez igazodott: vesztett endurós jegyeiből és utcai jelleget öltött. Az aktuális 1050-es tényleg aszfaltra való - legújabb változata pedig azokat a motorosokat szólítja meg, akik hosszabb túrákat, nemzetközi kiruccanásokat terveznek.
A Tiger SE blokkolásgátlót, oldaldobozokat és visszafogott fekete-szürke fényezést kapott. 115 lóereje minden útra és minden élethelyzetben elég. Maximumát 9400-as fordulaton adja le, míg legnyomatékosabbnak 6250-nél mutatkozik, itt kereken 100 Nm-t teljesít. A megszokott és megszeretett kezelhetőség, a kényelmes üléspozíció és a 320 km-es átlagos tankolási intervallum is a túratigris mellett szól. A Nissin fékek, az állítható rugós tagok és a nyomatékos, soros háromhengeres blokk nyomós érvek a 2009-re limitált példányszámban megjelenő Triumph mellett.
"A kéttónusú festést a design munkacsoport találta ki: lehetséges, de atipikus kombinációkat illesztettek egymáshoz, így vették észre, hogy mennyire jól érvényesül a matt fekete és a matt grafit árnyalat." - mondta Simon Warburton gyártási menedzser. A klasszikus Tiger három lehetséges színe természetesen megmarad. A fehér, fekete és a narancs árnyalat nem tűnik el, csak az SE korlátozott példányszámú kiadása mattul be: csillogjon a motoros szeme a lakk helyett.