A Honda jól kiéheztetett minket, hiszen két éve pontosan itt, Milánóban állított ki utoljára bármit – azóta sem Európában, sem máshol nem jártak szakvásáron, talán Japánt kivéve, de az a mi szempontunkból mindegy. Akkor itt mutatták be a VFR1200F koncepcióját, a sajtókonferencia is ezzel az utalással kezdődött. Nyolc új modellt akarnak bemutatni: elképzelni sem tudtam, hogyan, de végül szépen összehozták.
Először egy koncepciómotorral hergelték a közönséget – ügyesen egyébként, mert egyáltalán nem számítottunk rá, hogy fél óra múlva lelepleznek egy ezzel majdnem teljesen megyegyező másik modellt, ami viszont már rajta van az idei palettán. A VFR1200F blokkjára épülő kalandmotor, a Crosstourer valószínűleg a jelenlegi Varadero utódja lehet a jövőben, bár erről így, ennyire nyíltan nem beszéltek. Ahogy nézegettük, ez egy majdnem teljesen kész, szériaérett terméknek néz ki – egyáltalán nem lepődnénk meg, ha a 2012-re már bedobnák a mélyvízbe.
Nem csak a motor, de a váz is teljesen megegyezik egyébként a jelenlegi VFR1200-zal, mi több, a Crosstourert is el lehet majd érni dupla kuplungos váltóval. Aránylag nagy szabadmagasság, kényelmes üléspozíció, hosszabb rugóutak; a Honda csak annyit mond, hogy a V4-es palettát szeretnék szélesíteni. Vagy ellenfelet adni a BMW GS-nek?
Aztán jöttek az igazi 2011-es újdonságok: a motorok, amik mostantól bárki számára elérhetőek. Elsőként az új SH 125i. Bár nem tudom milyen eladási statisztikákra tudnának hivatkozni, de a cég szerint ez a legnépszerűbb scooter Európában; most új vázat kapott, újra gondolt erőforrást, könnyebb lett mint az elődje, és három színben lesz kapható. Első látásra nem nagyon különbözik az előzőtől, az előnyei használat közben mutatkozhatnak meg. Megújult az SH 300i is, ami ugyanaz, mint az SH 125i, csak nagyobb, erősebb motorral és ABS-el.
A robogó vonalnál aradva, itt az SW-T600, a tavaly előtt bemutatott SW-T400 nagy testvére. Kimondatlanul is, de ez lesz a 2001 óta alig változott Silver Wing utódja: egy kényelmes luxusrobogó, hatalmas csomagtérrel, erős, kéthengeres 600 köbcentis motorral. Az ABS az alapfelszereltség része, és állítólag könnyebb is lesz, mint az elődje. Alexander Kraus szerint ez a motor bármilyen felhasználási területen megállja a helyét. Gondolom, hogy nem a krossz, vagy a versenypályára gondolt, de a többi sok kompromisszummal igaz is lehet.
Aztán lerántották a leplet az új CBR125R-ről. Teljesen új motor született, ahol elsősorban a könnyű kezelhetőséget, a biztonságot, és a klassz dizájnt tartották szem előtt. Olyan motort akartak készíteni, mellyel a fiatalok könnyedén megszerethetik a motorozást, miközben a gép úgy néz ki, mintha egy sokkal nagyobb motor lenne. Ennek érdekében többek között nagyobb kerekeket szereltek rá, mint ami logikus lett volna. Elvileg takarékosabb lesz az új modell, viszont kerek tíz kilóval nehezebb, mint az elődje, ami rengeteg, és majd' egy lóerővel gyengébb is annál. Viszont többnek néz ki, mint ami valójában, ami a tini célközönségnél fantasztikus fegyvertény.
A CBR250R-ről már beszéltünk korábban, ami egy fontos űrt kíván kitölteni a Honda sport szériájában. Nyilván ez a motor sem lesz majd a versenypályák réme, de nem is annak szánták. A külseje, az üléspozíció megadja azt az érzést, hogy egy komoly sportmotoron ülünk mégis gazdaságosan használható akár a mindennapokban is. A dizájn mindkét modellnél nagyon hasonló, több eleme származtatható, akár a regnáló Fireblade-ről, akár a VFR1200F-ről.
A Hornetet 2011-re áttervezték – jelen formájában sokkal inkább hasonlít a korábban bevezetett CB1000R-re. A műszaki változások nem eget rengetőek, a Honda is csak annyit tart fontosnak, hogy ez egy sokkal streetfighter-esebb motor, ami gondoljuk annyit jelent, hogy biztosan rászerelek valami hatásosabb féket, meg egy szélesebb kormányt.
Szintén némileg módosult a CB1000R. Itt már keresni kell a változásokat, de az biztos, hogy a lámpát és a környékét újratervezték és szép új színek lesznek, a HRC tricolor nagyon üt.
Viszont ismét lesz CBR600F, amit egy nagyon ügyes reklámfilmmel konferáltak fel. Úgy tűnik, meghallották azokat a vészkiáltásokat, akik a korábbi modell gyártásának leállításakor lelkiekben eltemették a céget. Ügyes dizájn, szép színek; azt azért persze tudjuk, hogy ez egy Honda Hornet, motorilag, vázilag és futóművileg egyaránt, csak okos idomok mögé bújtatták, amivel újrateremtették az utcán is használható, kényelmes sportmotor kategóriáját. Kereken száz lóerős lesz majd a gépecske, nem egész kétszáz kilót fog majd nyomni.
Minden adott hozzá, hogy sikeres legyen, persze az árától sok minden függ.
A nyolcadik utas a Crossrunner. Itt hirtelen azt hittük, hogy véletlenül a legelőször bemutatott koncpeciómotort hozták vissza véletlenül, pedig nem. Ez már egy szériagép, egy mostantól megvásárolható, teljesen kész termék.
Kalandmotornak mondja a Honda, egy olyan allroundernek, amivel tökéletesen lehet... ööö... de mit is? Túrázni? Azt biztosan. De hogy miben több ez a motor, mint a blokkját adó VFR800, azon sokat kéne gondolkozni. Hiszen gyorsan menésre, terepezésre, városi használatra ez sem ideális, de a Honda megint azt gondolta, hogy teremt egy új kategóriát – így volt ezzel tavaly is, amikor megszületett a VFR1200.
Kerek 240 kilót nyom majd az egyoldali lengővillával szerelt, 782 köbcentis, V4-es motorral szerelt Crossrunner, ami 10 000-es fordulaton 100 lóerőt tud majd kipréselni magából. A VFR-hez képest elöl majd' 60 mm-t nőtt a rugóút, míg az üléspozíció csak egyetlen centivel lett magasabb. Ez egy nyolcszázas VFR, csak teljesen másképp néz ki: kicsit kevesebb rajta az idom, nagyobb a tank – amivel 350 kilóméteres hatótávolságot ígérnek –, komfortosabb a rugózás. A Honda piaci felmérésekre hivatkozik, a számok szerint kellett egy ilyen. Most van, mi meg kíváncsiak vagyunk, mit fog majd élőben nyújtani.Kiéhezt