A Rosario–Buenos Aires etap viszont nem az a laza befutó volt, amire számítottunk. A mezőny körülbelül a 70. kilométernél járt, amikor leszakadt az ég, emiatt a szervezők lerövidítették a mért szakaszt, keresztül húzva azok számításait, akik ma akartak volna még nagyobb időt behozni. A napot leggyorsabban a két szlovák versenyző, Ivan Jakes és Stefan Svitko teljesítte, harmadik legjobb napi idővel Toby Price ért be, aki idén a legjobb újonc lett.
A negyedik legjobbat a hondás Goncalves érte el az etapon – számára nagy volt a tét, ha nem tesz meg mindent, visszaszorulhatott volna a dobogó legalsó fokára. Az ötödik Marc Coma lett, akinek az utolsó pillanatig koncentrálnia kellett, hogy megőrizze összetett első helyét. Végül a célban őt ünnepelte a tömeg. Trófeák számában ezzel beérte régi nagy ellenfelét, Cyril Despres-t, aki idén mérsékelt eredményekkel váltott autóra.
"Még az utolsó napon sem tudtunk lazítani.Volt egy vihar, és hirtelen egy sártenger lett tájból, amin nem volt túl jó sivatagi gumikkal menni. Szerencsére végül a szervezők némileg lerövidítették a speciált, de attól ez minden volt, csak nem sétagalopp. Mivel nem volt rendben a gumim, módosítanom kellett a taktikámon, elkezdtem agresszívebben menni, és egy erős ütemben haladtam tovább. Be kellett vállalnom, hogy ez így végződhessen. Múlt héten, amikor megérkeztünk bolíviába, akkor dőlt el, hogy mi lesz, én meg átvergődtem a Salar de Uyunin, az volt a legfontosabb pillanat. Most örülök, hogy itt lehetek, ebben egy élet munkája van. A sok erőfeszítés után eljött a pihenés és a buli ideje" – nyilatkozta Marc Coma.
Második a Honda gyári versenyzője, Paulo Goncalves lett, megvédve a csapat becsületét. "Boldog vagyok a második hellyel. A ralit is a második helyen kezdtem, aztán lecsúsztam a harmadikra, és a végén ismét visszamásztam. Volt, amikor nagyon messze voltam Coma-tól, máskor meg csak öt percre, de aztán kaptam egy tekintélyes büntetést a motorcsere miatt. Joan Barreda is csodálatosan ment, rajta a balszerencse és az Uyuni fogott ki. Én most nagyon sokat köszönhetek csapattársamnak, Jeremías Israelnek, aki odaadta nekem az erőforrását, nélküle nem állhatnék itt. Szóval ez itt az ő érdeme. És jövőre újra megpróbájuk!" – méltatta csapattársát a Goncalves.
A harmadik helyre Toby Price állhatott fel, ez elképesztő eredmény egy újonctól – fantasztikus tehetség, az utolsó napokban hatalmas csatában hagyta maga mögött a chilei Pablo Quintanillát, aki a legsikeresebb, privát versenyző lett. Az ötödik helyet a szlovák Stefan Svitko szerezte meg, akinek eredményei alapján jövőre a KTM gyári alakulatában lenne a helye. A hatodik Ruben Faria lett.
A hetedikként a Dakar legszínesebb egyéniségét, a a francia David Casteu-t ünnepelték. Nyolcadikként végzett Laia Sanz, akinek külön cikket is szenteltünk, hiszen női motorosként ezen a rendkívüli versenyen olyat alkotott, ami fölött még mindig nem tértünk napirendre – és ezzel ő lett a második legjobb hondás a 2015-ös Dakaron. A legjobb tízbe éppen csak befért egy Yamaha is, Olivier Painnel a nyergében.
A hondás Rodrigues végül a 12., csapattársa, és sokáig az élen álló Barrade pedig a 17. helyen landolt. Számukra nem volt sikeres az év, és idén sem tudták megtörni a KTM 2001 óta tartó hegemóniáját.
Lemaradt volna?
1. szakasz: Öt másodpercen ment el a Honda szakaszgyőzelme
2. szakasz: Mindenki csak pislog, akkorát ment a Honda
3. szakasz: A KTM visszavág
4. szakasz: Szárazság és légszomj: üdvözli a Dakart az Atacama-sivatag
5. szakasz: Büntetés volt ez, nem verseny
6. szakasz: A mentális és fizikai szívósság fog dönteni
7. szakasz: Százhúsz kilométert fél kézzel is
8. szakasz: Minden borult, kész katasztrófa volt
9. szakasz: Bukott helyzetből állt talpra a Honda
10. szakasz: Most nyugi van, de óriási szenvedés következik
11. szakasz: Blokkcserékkel zsonglőrködött a Honda
12. szakasz: Ma eldől, ki nyeri a Dakart