Időutazásnak is elmegy az új Royal Enfield

Egész estés mozifilm hosszúságú videót töltött fel a Royal Enfield a Himalayan indiai bemutatójáról a Youtube-ra. Akinek nincs kedve több mint egy órán keresztül indiai-angolt hallgatni, annak röviden összefoglalom a lényeget.

A Himalayan a márka első túraendurója, a 411 köbcentis egyhengeres, léghűtéses, karburátoros blokkból 25 lóerőt szednek elő - ami azért kevesebb, mint az eddig emlegetett 27-28 lóerő - 6500-as fordulaton, emellé 32 Nm nyomaték társul 4000 és 4500-as fordulat között - ez egyébként a Royal Enfield új, hosszú löketű LS410 blokkja, ami várhatóan más modellekben is fel fog bukkanni. A motor önsúlya 182 kiló, vagyis a 250-es hobbiendurók erejéhez hatszáz köbcentis túraendurók tömege társul.

A többi részlet kapcsán sem jut senki eszébe a csúcstechnika kifejezés, hiszen a motor műszaki megoldásai utoljára a hetvenes években számítottak előremutatónak. A Harris Performance közreműködésével fejlesztett dupla bölcsőváz sem modernista hóbort, ma már kismotorokon és retró gépeken kívül nem igazán látni ilyesmit.

Az első futómű egy hagyományos teleszkópvilla 41 mm-es belsőcső-átmérővel és 200 mm rugóúttal, hátul pedig talán a Himalayan legmodernebb megoldását, egy központi rugóstagot találunk, ami 180 mm-t képes mozogni, vagyis elég nagy mozgásteret kaptak a kerekek, ami terepen igen hálás.

Offroad szempontból jó kombináció a 90/90-21-es első és a 120/90-17-es hátsó kerék - például a Honda XL650V Transalp is hasonló méreteken gördült. Elöl egy darab 300 milliméteres tárcsafék lassít, amibe kétdugattyús úszó nyereg mar, hátul pedig egy 240-es tárcsára és egydugattyús nyeregre bízták a feladatot.

A Himalayant tartós, a ridegtartást is jól viselő gépnek tervezték, az olajcsere-intervalluma így 10 ezer kilométer lett. A tank 15 literes, amivel a gyári tájékoztató szerint 450 km a hatótávja.