Az elmúlt ötven évben sok csodálatos motor született, de egy márkanév alatt senki nem tudott annyi zsenialitást piacra dobni, mint Valerio Bianchi, Giuseppe Morri és Massimo Tamburini - vagyis a BIMOTA. Sajnos a márka történetének nem minden fejezete vidám, például a legutóbbi sem, amikor két svájci befektető próbálta megmenteni - sikertelenül.
Pár hete aztán felröppent a hír, hogy a Bimotát a Kawasaki vásárolta meg - aztán csend. Egészen mostanáig, ugyanis lehet durrantani a pezsgőt: a Bimota feléledt. És ki is szivárogtak a Bimota Tesi H2 képei.
Ha jól látom, nem egy átidomozott H2-ről van szó, hanem a Bimota legszebb hagyományaihoz hűen új vázat és futóművet terveztek hozzá, ráadásul a Bimota legdurvább agymenését, a függőcsapszeges kormányzást és a lengőkaros első futóművet is alátették.
A korunk egyik legizgalmasabb motorblokkját méltó környezetbe helyezték, erre még Tamburini is elismerően csettintene, a részleteket pedig a Bimotához illő elmebajjal tervezték meg. Lényegében minden szénszálas, az első futóműhöz tartozó Öhlins rugóstagot pedig hátra, a hátsó rugóstag mellé építették be - a csillapítás elektronikus, a rugóelőfeszítés pedig kivezetett kézikerékkel állítható.
A kidolgozás fantasztikus, a lengőkar például CNC-vel mart, tehát ahol nem szénszál van, ott tökéletesen megmunkált alumíniumot vagy titánt találunk. Mivel 2019-et írunk, erről sem hiányozhatnak az aerodinamikai szárnyak, a látványt pedig még veszettebbé teszik a hatalmas légbeömlők.
Két dolog lóg ki némileg az összképből: az egyik az ormótlan H2 kipufogórendszer, illetve a H2 gyári tükrei, mindkettő stílusidegen ebben a környezetben.
A motor teljesítménye még kérdéses, egyelőre nem tudni, hogy hozzányúltak-e, és húztak rajta egy kicsit, vagy érintetlenül hagyták.
Ha kiderül valami, jelentkezünk!