Itt a motorosok nyolc típusa – te melyik vagy?

Közel háromezer motoros részvételével készült felmérés Belgiumban, amelynek eredményeként nyolc alaptípusba sorolták be a motorkerékpárral közlekedőket. A Vias kutatásában 16 év fölöttiek vehettek részt, 2.963 ember megkérdezése után az alábbi kategóriákat határozták meg.

Időoptimalizálók: ők azok, akik kizárólag azért ülnek motorra vagy robogóra, hogy minél lejjebb faragják a közlekedésre fordított időt. Csak akkor tesznek így, ha az időjárás is engedi. A válaszadók 11,6 százalékát jelentik.

Kombinálók: szintén az időjárás függvényében használják a motorkerékpárt, de mellette más közlekedési módokat is igénybe vesznek. A válaszadók 11 százaléka tartozik közéjük.

Feltétel nélküliek: nem számít az időjárás vagy a napszak, így is-úgy is motorra ülnek. Teljesen megrögzöttek. A kutatásban érintettek 9,5 százalékát teszik ki.

Taktikusok: minden közlekedési lehetőséget szem előtt tartanak, és mindig a számukra legideálisabbat választják ki. Akkor motoroznak, ha az adott helyzetnek az felel meg a legjobban. A kutatás résztvevőinek 18,2 százaléka motorozik így.

Hangulatvadászok: nem a közlekedés módját látják a motorozásban, hanem puszta élvezetből gurulnak két keréken. Viszont éppen ezért rossz időben nem veszik elő a gépet. 14,2 százaléknyian vannak.

Énidősök: a motor náluk is a kikapcsolódás eszköze, de az előző csoporttal ellentétben gyakran azért indulnak útnak, hogy ezzel próbáljanak kiszakadni a munkahelyi vagy otthoni stresszhelyzetekből. 18,8 százalékot adnak.

Napi használók: minden nap motoroznak, de nagyrészt azért, mert muszáj. A feltétel nélküliekhez hasonlóan számukra sem jelent problémát a rossz időjárás, de náluk talán kisebb súllyal esik latba az élvezeti faktor. 7,5 százaléknyian vannak.

„Életfogytosok”: ők azok, akik egészen fiatalkoruktól motoroznak. Az idők során talán már négy keréken is közlekedni kezdtek, de nagy részük mindig is motoros marad. 9,2 százalékot jelentenek.

Azért a fentiekből az látszik, hogy nem feltétlenül jól elkülöníthető kategóriákról van szó, nem túl élesek a határvonalak, jelentősek az átfedések. Egy efféle kutatásnak minimum megkérdőjelezhető az értelme, de arra legalább rávilágít, hogy nem vagyunk egyformák.