A Honda még 2017-ben, a Las Vegas-i CES-en mutatta meg az önmagát állóhelyzetben egyensúlyozni képes Riding Assist tanulmányt, majd annak elektromos változatát, a Riding Assist-e nevű koncepciót. A japánok azóta sem hagyták félbe a fejlesztést, és a jelek szerint hamarosan utcai modellekben is elérhető lesz a technika.
A legfrissebb információk arról szólnak, hogy nem teljesen autonóm közlekedésre alkalmas motorkerékpárt fejlesztenek – persze erre talán még az önvezető autóknál is kisebb lenne az igény –, hanem a vezetéssel járó egyes teendőket veszi le a motoros válláról, hogy a sofőr meg tudjon pihenni, vagy éppen így segít az elektronika elkerülni a balesetet.
Radar, kamerák és lidar segítségével leképezi a motorkerékpár környezetét, ebből egy háromdimenziós térképet hoz létre. Szenzorok figyelik a sebességet, a gyorsulást és a fékezést, a motorkerékpár képes a többi – nyilván erre szintén alkalmas – járművel kommunikálni. Ez a része persze akkor lesz igazán használható, ha a V2V és V2X kommunikáció igazán elterjed.
Ezen kívül számítógépes vezérlés által képes lehet automatikusan kezelni a gázt, a féket, valamint akár a kormányzást is átvenni. Utóbbit úgy kell elképzelni, hogy a rendszer figyeli, hogy a motoros miként kezeli a kormányt, és szükség esetén korrigál, besegít. Van továbbá egy kamera külön a vezető megfigyelésére, és szenzorokat építenek a nyeregbe, a markolatokba és lábtartókba, ezekkel a vezető súlyelosztását és testtartását is meg tudja ítélni a komputer.
Ebben a szakaszban tehát egy félautonóm megoldásról van szó, a motorkerékpár képes adaptív sebességtartásra, tartja emellett a sávot is, de automatikusan tud sávot váltani, az LSP, azaz low-speed car passing funkcióval ráadásul a lépésben haladó autókat is megelőzi. A kérdés már csak az: kell-e mindez nekünk motoron?