Halott motormárkát tessék!

Valamikor egy magyar sajtótájékoztatón lelkesen tanítgatta az előadó a hazai motoros újságírás színét-javát a pesti belvárosban hogyan is kellene kiejteni a márka nevét. Ennerdzsiká - persz ő valahogy szépen, olaszosan tudta, nem ilyen borsodi villanyszerelő próbálkozik Innsbruckban stílusban, ahogy az én számon esik ki. Akkor még igen nagyok voltak az álmok, kimondatlanul ők akartak lenni a Tesla a motorok között, egy olaszos csavarral. Tavaly kiderült, hogy ebből csak az olaszos csavar sikerült, már ha a repülőrajtból földbe állást az olasz motorkerékpár ipar jellegzetes húzásának tekinthetjük.

Pedig az Energica taktikája nem volt rossz. Hozzá sem szagoltak a kis presztízsű, munkába járós, jellemzően nem sokba nézett elektromos kismotorok piacához. Helyette a nagymotorokkal akartak pariba lenni, nem hiába harcolták ki azt sem, hogy a MotoE beszállítói legyenek. Csak egy baj volt a képlettel: a vevő. Hát az nem akart jönni a tízmilliós, de jóindulattal 200 kilométeres hatótávú motorokért.

Az Energica így először tönkre-, most meg aukcióra ment megmaradt félkész motorokkal, prototípusokkal, gyárral, raktárral, szellemi tulajdonnal, szóval egész hóbelevanccal együtt. 4,2 millió volt a beugró ár, 5,7 meg fix. Mármint euróban. De van rá érdeklődő. Ázsiai. Úgy mondják.