Nem régóta motorozok, de máris elegem van. Főleg azokból az emberekből, akik ezt megtudva, legszívesebben azt kérdeznék: „hogyan jutottál el a gondolatig, hogy érdemes lenne már most megdöglened?”. Ehelyett elmotyognak valamit, hogy jaj, azért vigyázz magadra, ne száguldozz, meg hű, az veszélyes. A viccesebbek meg azt, hogy a Jóisten tartson egyben. Ugye ismerős?
Nem vagyok hajlandó minden egyes alkalommal úgy melóba indulni otthonról, mintha az lenne az utolsó utam. Egyszerűen borzalmas ez a gyomorgörcs, amit az emberiség idióta fele belém szuggerál. A feleségem az egyetlen üdítő kivétel, ő nem sápítozik. Persze biztosan izgul, de ilyen egy okos asszony. Tudja, hogy nem őrültködni akarok, hanem közlekedni, és parkolóhely-keresgélés, meg dugóban ácsorgás helyett inkább a gyerekemmel tölteni az időt. Miért is keresném a bajt? Ezért zavar az egész motorozást körbelengő hullaszag. (Hozzáteszem, hogy sok gondom nincs az autósokkal. De tényleg, egyre jobbak. Vagyunk. Elvégre autós is vagyok)
Persze, hiába páréves a motorjogsim – asszem négy, de lusta vagyok elővenni, és nem is ez a lényeg – nem motoroztam sokat. Tudom, nem döntöm túl merészen a motort, vagy, ha pontosan akarok fogalmazni, kicsit bizonytalanul kanyarodok. Aminek egyszerűen az az oka, hogy a motoros oktatás a jogosítványhoz pár biciklizős egyensúlyozó gyakorlatot tanít meg. Az csupán bónusz, hogy nem kell tekernünk. De a fékezésről sem tanítanak eleget. És, mint utólag kiderült, a lassú manőverezésről sem. Mert azt is rosszul tanítják: jól feltekerik az alapjáratot, aztán csak elketyegsz valahogy a bóják közt.
A motort nyolcasban tolni, na azt jól tanítják.
Épp ezért, amikor a Motoros Akadémia meghívott minket, hagytam magamat arra kényszeríteni, hogy én próbálhassam ki a vezetéstechnikai tanfolyamot, ahol újdonságként spéci, mindenféle rafinált oldaltámaszokkal felszerelt gépek is vannak. Igaz, Winkler volt már pár éve ugyanitt, a Hungaroringen, de azóta rengeteget fejlődtek, mérőrendszert építettek ki, egészen komolyan felfestették, felszerszámozták és kiépítették a pályát. És mostantól kétnaposak a tanfolyamok.
Mivel valójában autós ember vagyok, rengeteg vezetéstechnikai tanfolyamon vettem részt, autóval. Tudtam, hogy egy dolog közös bennük: az első lépés a delikvens önbizalmának porrá zúzása. Azt nem tudom, hogy Szabó Attila (ő az akadémikus) mit tud kezdeni egy olyan valakivel, aki eleve nem rendelkezik ilyesmivel. Persze tudott, mert amiről azt hittem, hogy jól csinálom, azt is rossz volt. Bevallom, az első nap végén elég lelombozódva mentem haza.
Aki persze most azt várja, hogy leírom a tutit, és nem kell elmennie egy ilyen oktatásra, az téved. Nem írom le, mert nem is értek a témához annyira, hogy online oktassak; amúgy sem ezen múlik. Az egész mit sem ér anélkül, hogy megmondják, jól csinálod-e, vagy min javíts. Azt sem tudom megmondani, hogy tényleg a Motoros Akadémia-e a legjobb vezetéstechnikai oktatás. Az látszik, hogy jól felszerelt és tudom, hogy értenek hozzá, de nincs rálátásom a témára. Szerintem az a legjobb oktatás, ahová épp elmész. Mert, ahogy a gimiben az egyik matektanárom mondta: ha elég sokat jársz a malomba, biztosan ragad rád egy kis liszt.
Erre a lisztre pedig szükségünk van, tetszik vagy sem. És sokkal egyszerűbb így begyűjteni a tudást, mint évek alatt, rengeteg bukáson, csonttörésen keresztül rájönni.
A tanfolyam egyszerű felépítésű: kis elmélet, sok gyakorlat, majd rövid pihi, aztán ugyanez elölről. És, ami még jobb: amit nem értettél meg az elméletből a teremben, az úgyis összeáll motorozás közben. Ha meg nem, Attila menet közben is magyaráz, kihangosítva, szóval tényleg debilnek kell lenni, hogy ne fogd fel a dolgokat.
Ami a felszereltséget illeti, ruhát, motort adnak, ha kell. Lehet jönni saját motorral is, de ugyanannyiba kerül. Én a saját motoros opciót választottam, de voltak többen, akik kifejezetten GSX-R600-asokat kértek, noha lényegében egyszer sem lehettet igazán odahúzni ezeknek a gépeknek. Ellenben, a szűk szlalomon meg lehet izzadni rajtuk, úgy tűnt. Meg az összes többi gyakorlaton is. Igaz, akik ilyenre vágytak, többnyire hasonló jellegű gép vásárlására készültek. Amúgy mégis praktikusabb valami józanabbat választani, többféle Suzuki is van a parkban. Mint kiderült, a GSX-R-ezést amúgy sem lehet megúszni, ha elég speciális formában is.
Bár a képzés a Hungaroringen van, ez csupán azt jelenti, hogy egy F1-es pálya mellett van az az aszfaltdarab, amit a motoros képzésekre használnak. Ugyanezt Bugacpusztán is csinálhatnák, de ott közben nem köröznek mindenféle Porschéval és Ferrarival gazdag svájci nyugdíjas fogorvosok. Mi tagadás, ez elég jó alaphangot ad az egésznek.
Az elején rövid ismerkedés, mindenki elmondta, miért van itt, mi érdekli, mit nem tud igazán. Aztán alapoktatás, a motorozást befolyásoló tényezőkkel, túlélés alapszabályaival, mitől kell tartani, milyen stratégia szerint érdemes közlekedni a forgalomban.