Colin Edwards az újságírók rémálma. Néhány rossz kérdésért cserébe bárkit hajlandó lehülyézni. A texasi életformát nem veti meg, vadászpuskával lövöldözik, platós terepjáróval jár és tojik a világra.
Mi volt az első motorod?
Apám egész életében rajongott a motorokért. Három évesen egy Suzuki GR50-et kaptam karácsonyra.
Ki volt a kedvenc versenyződ?
David Bailey (amerikai ex-motokrossz versenyző) volt az isten, még ma is az. Sajnos 1987-ben lesérült, tolókocsiba kényszerült, de ez semmin sem változtat. Mindig olyan akartam lenni, mint ő, ezért gyerekkoromban krosszoztam. Elég későn, 16 évesen nyergeltem át gyorsaságira.
1992-ben, 18 évesen váltál profi versenyzővé, 1995-ben már a Superbike vb-n húztad. Nehéz volt az alkalmazkodás?
Minden megváltozott körülöttem. Élveztem nagyon, de nem volt könnyű. Épphogy megszoktam otthon a profi légkört, megkezdődött az utazgatás, meg aztán a motor, a gumik, egyszóval minden más lett, de szép idők voltak.
Manapság már 16 éves gyerekek tolonganak a világbajnokságon. Nem voltál kicsit lemaradva?
Az én pályafutásom sem tért el sokban a mai srácokétól. Háromévesen kezdtem, a különbség csak az volt, hogy Bailey miatt mindenképp szuperkrossz versenyző akartam lenni. Ha előbb kezdek gyorsaságizni, mondjuk 12-13 évesen, talán másképp alakulnak a dolgok, de ez már lényegtelen.
Akkoriban nem volt lehetőséged a Grand Prix-be igazolni?
Nem! Persze minden versenyző a MotoGP-ről álmodik, de nem versenyezhettem a királykategóriában. Egyszer kipróbálhattam az 500-as Hondát még Ausztráliában. Doohannel teszteltünk, majd egy másodperccel mentem lassabb köröket. Érdekes lett volna átülni egy Superbike-ról az NSR-re. Azokat még igazi férfiak hajtották.
Melyik szezonodra vagy a legbüszkébb?
A 2002-esre. Körülbelül 60 ponttal voltam lemaradva Baylisstől, de a véghajrában sikerült behoznom, az utolsó kilenc versenyt megnyertem, így lettem világbajnok. Ez volt életem egyik legjobb éve.
Vannak barátaid, akár a MotoGP-ből, akár a Superbike-ból?
Ez egy érdekes dolog, sajnos nem jellemző. Persze jóban vagyok egy csomó versenyzővel, de nem sörözünk túl gyakran. A közhiedelemmel ellentétben a Superbike-ban sem sokkal családiasabb a légkör. Nem tettünk különösebb erőfeszítéseket azért, hogy barátkozzunk. Előfordult, hogy Baylissel néha felhívtuk egymást, de nem volt mindennapos.
Mit gondolsz a MotoGP-ről?
Egyértelmű, hogy ez a motorversenyzés csúcsa. Valentinónak még mindig óriási a rajongó tábora. Az, hogy most nem ő a világbajnok, jót tesz a nézettségnek, hiszen várják az izgalmas csatákat.
Megpecsételte a karriered, hogy a MotoGP-be igazoláskor egy nem túl versenyképes motort, Aprilis RS3-at kaptál?
Szerintem az egy jó lehetőség volt. Sokszor előfordul, hogy nem a legjobb gépet rakják alád, de ezt úgyis ellensúlyozod azzal, hogy még keményebben húzod a gázt. Manapság azért ez már kevés lenne. Persze így is élveztem azt a szezont.
Mesélnél valamit a gyári Yamahás évekről?
Ez a gyári dolog úgy nézett ki, hogy a Yamaha össze akart hozni egy kiegyensúlyozott csapatot. A belső harmónia volt az elsődleges cél. Nagyon jól kijöttünk Valentinóval, de nem hiszem, hogy valaha is megkaptam azt a csomagot, amivel ő ment. Ez persze szóra sem érdemes, tisztában voltam a dolgokkal, úgy is vállaltam.
A 2006-os asseni versenyen Rossi lesérült, megadatott a nagy lehetőség. Néhány centiméteren múlott a győzelem, de az utolsó körben buktál a sikánban. Azóta sem sikerült futamot nyerned.
A motorverseny ilyen, utána már nem akartam sokat agyalni ezen.
Mennyire lehet reális most egy győzelem?
A gyári motorok verhetetlenek, mind piszok gyors. A szatellit motorral is esélytelen volt, most szerintem még rosszabb a helyzet. Annak is örültem, hogy tavaly sikerült egyáltalán dobogóra állni.
Miért alakult ki a kép, hogy a Superbike-ból ideköltözött versenyzők nem igazán tudnak maradandót alkotni. (kivétel Hayden világbajnoki címe)
Nagyon erős a mezőny. Ott van például Rossi, Jorge vagy Stoner, őket nem egyszerű lenyomni.
Melyik volt a legjobb éved a MotoGP-ben?
Nehéz dönteni, voltam már negyedik gyári motorral, ötödik szatellittel, mégis mindkettőre azt mondom, hogy remek volt. Talán az utóbbi nagyobb dolognak számít.
Mi a véleményed, hogy idén visszatérnek a 990-esek?
Jobban kedvelem őket. A nyolcszázassal kicsit úgy kellett menni, mint egy kettőötvenessel, úgyhogy én örülök a döntésnek. Minél nagyobb, annál jobb.
Sokan pletykálták, hogy 2011-re már előszerződést kötöttél a Ducati gyári superbike csapatával, de ők visszaléptek, így te „kényszerből” maradtál a Grand Prix-n.
Igen én is hallottam, de szó sem volt előszerződésről. Kezet ráztunk, ennyi történt. A feltétel akkor is az volt, ha marad a gyári csapat, mehetek náluk. Visszaléptek, én meg lezártam az ügyet.
Tavaly, a szezon előtt, nyilvánosságra hozták a versenyzők fizetéseit. Meglepve tapasztaltam, hogy az eredményeidhez, tehetségedhez képest nem fizetnek agyon.
Engem ez nem érdekel, soha nem is érdekelt, ki mennyit keres. Szeretek versenyezni, nekem elég, amit adnak, viszlát.
Nemrég született a legkisebb gyermeked. Tolerálja a feleséged a sok utazást?
Ez a munkám, nincs más választásuk. Húsz éve együtt vagyunk, már mindenki megszokta. Néha elkísérnek, ha úgy jön ki a lépés. A gyerekek meg pontosan tudják, hogy apa elutazik, mert motoroznia kell, és nemsokára jön vissza.
Engednéd, hogy a fiad motorversenyző legyen?
Tőle függ, én támogatnám az biztos. Ha akar, versenyezhet, ha nem, akkor megyünk baseballozni.
Mesélnél valamit a versenyzőiskoládról?
Texas Tornado Boot Camp a neve. Várjuk a motorozni vágyókat, van egy kis hotel, úgyhogy a szállást is biztosítjuk. Semmi különös, motorozunk, sokat lövöldözünk meg sörözünk, próbáljuk jól érezni magunkat. Néha megbolondítjuk egy kis kacsa, vagy őzvadászattal.
Mit szeretnél, hogy emlékezzenek rád?
Mindenki úgy emlékszik rám, ahogy akar. Nem érdekel, vagyok, aki vagyok, leszarom, hogy szeretnek, vagy sem. Van egy csodálatos családom, otthonom, ez a legfontosabb.
(Edwards idén egy CRT motorral áll rajthoz, az NGM Mobile Forward Racing csapat színeiben.)