B125-paradicsom: jó nők, penge motorok

Bangkok Motor Show 2012

2012.04.08. 07:20

Hogy néz ki általában egy magyar kiállítás? Úgy, hogy a vendégek pont azokra a motorokra akarnak felülni, amit sosem tudnának kifizetni, akkor se, ha hét életen át tennék félre soványka forintjukat.

Hogy néz ki a thai kiállítás? Nem buffog a basszus, akinek ott kell lennie, ott van, az emberek egy-két kíváncsi pillantás után hagyják az elérhetetlen gépeket, majd lelkesen mosolyogva nyálazzák azokat, amelyekre reálisan vágynak pénztárcájuk és közlekedési szokásaik alapján.

Utálom a körversenyeket és untatnak a sportmotorok. Az én lábam mégis megremeg a Ducati Panigale előtt, engem megüt a szépségének infernalitása. A legtöbb thai viszont éppen csak rápillant a Bangkok Motor Show-n, de nincs a szemükben birtoklási vágy. Két sarokkal odébb a virsligumis kismotortól meg sikítva élveznek – az ilyen apróságokon nagyon hamar lejön a két kultúra közti különbség.

Ázsia leglátogatottabb járműves kiállításának autós vonatkozásáról már beszámoltunk a Belsőségen. Természetesen bőven voltak motorok is, nagyjából a kiállítási terület harmadát foglalták el.

Zömmel ázsiai márkákat állítottak ki. Ahogy a tavalyi prospektust elnézem, idén kevesebben jöttek Európából. Amerikát a HD képviselte, nekik eléggé bejött a kinti piac, Kína és India burzsoá rétege is rájuk esküszik – Bangkok utcáin alig láttam nagymotort, de azok zöme Harley volt.

A Kawasaki standjának előterében 125-ösök voltak a főhelyen. Ez Európában szintén elképzelhetetlen lenne, ám úgy tűnik, arrafelé a cruiserek és a sportgépek csak dekorációs elemek a praktikus jószágok mögött. A D-Tracker úgy tűnik, nem a helyiek kedvence – az utcán sem láttam belőle –, de a kis KSR mindent visz.

Szériaállapotban és rommá tuningolva is kergetik, ez a fiatalok egyik csodafegyvere. Sajnos nálunk ezt nem árulják, pedig a hazai városokban is vidám lenne a kis kerekű, körváltós, sportos futóművű motorka.

A Kawával szemben felépített standon egy kiegészítőgyártó sokkol. Úgy tűnik, rossz szellemek szállták meg a CNC gépeiket, mert kontroll nélkül ontják az eszméletlenül fölösleges, barokkos, eloxált fosokat. A helyiek persze imádják, bár lehet, hogy nem az összeset pakolják fel, mint a kiállító – így egyben elég sokkoló volt a látvány.

A Honda is kihozta a nagy gépeit, de jóval kisebb területet kaptak, mint a robogók és underbone csemegék. A CBR125-öt, a Wave-et és a PCX-et idehaza is ismerjük, de a Scoopy és a Click új élmény volt. Technikailag egyik sem nagy wasistdas, de a rengeteg szín és minta imádnivalóvá tette az egyszerű gépeket. A Dream, a legendás Super Cub utódja is jelen volt – ez a kategória egyik nagy túlélője.

Underbone-nak hívjuk a műfajt, hisz ez nem robogó: a blokk hagyományosan a lent elvezetett vázcső alatt fekszik, a kereket lánc hajtja és röpsúlyos kuplunggal támogatott körváltó teszi praktikussá. Ez az építési mód Ázsiában hihetetlenül népszerű. Csak az említett Super Cubból több mint 60 milliót gyártottak eddig, de a klónok és a licencek akár meg is tízszerezhetik ezt a számot.

Keleten amúgy is óriási mennyiségekkel dobálóznak. Mi itt, a megfáradt farokként lefelé konyuló nyugati civilizációban hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az általunk vásárolt és vágyott gépek jelentik a profitot vagy a termelési célt a japán gyártóknak. Pedig a sokezres sportgép csak arra kell, hogy marketingoldalról megtámogassa az Ázsiában értékesített praktikus motorok piacát – míg Európában hat számjegyű az összpiac, addig például a Honda csak Thaiföldön évi 5 millió motort gyárt. Értik, mi csak dísznek vagyunk.

A Yamaha standja szinte megközelíthetetlen volt a tiniktől. Éppen valami helyi sztár fellépését készítették elő a motorok közötti méretes színpadon, de már két órával a show előtt a kordonok tövébe ültek a fogszabályzós kislánykák. (Amúgy pár óra után rájöttem, hogy ez szimpla divatkérdés, hisz olyanok is berakatják, akiknek tökéletes a fogsoruk.)

A látogatók az énekesre voltak kíváncsiak, én meg a stand közepén álló Moegi tanulmánymotorra. A kis 125-ös szebb, mint eddig bármi a műfajban – nagyon rosszul érintett, hogy a biztonságiak nem engedtek belógni, hogy alaposan szemügyre vegyem. Ehelyett maradtak a sisakok, amelyek ugyan semmilyen formában sem felelnek meg az uniós normáknak, ennek ellenére nagyon vagányul néznek ki.

A Suzukinál egész sokan kíváncsiak voltak a 250-es Inazumára, a soros kéthengeres formája úgy tűnik, bejön a helyieknek. Meglepő módon az ő 125-ösük nem nagyon ütött léket a nézelődők szürkeállományába, leginkább csak azért álltak meg mellette, hogy lefényképezkedjenek az életnagyságú szamurájjal.

Akárhogy csűrjük-csavarjuk, nem lehet letagadni, hogy a legformásabb és legaranyosabb gépeket a kínaiak hozták a Bangkok Motor Show-ra. Igaz, hogy önálló formatervük nem nagyon van, de olyan mesteri utánérzéseket követnek el, hogy a cukiságfaktoruk miatt bármelyiket hoznám haza.

A Tiger még a logóját is az MV Agustától lopta, de a fekvő egyhengeres, négyütemű blokkal épített gépeik tökéletes formai játékok. Az egyikben a Z-Kawa, a másikban a HD Sportster fedezhető fel. Ez utóbbinak a neve – Forty Eight King Kong – odacsap. Az oldalkocsis Cub-kópia is szívdöglesztő, kíváncsi vagyok, hogy reagálnának ilyenekre a magyar autósok.

A másik kínai kedvenc a Stallion (gyanítom, hogy ez ugyanaz a cég, amelyik Európában SkyTeam néven nyomul). Az oldalkocsis, katonai Monkey mellett érdekes látvány volt a legendás Honda Dream 50 DOHC formáját tovább vivő 125-ös egyhengeres café racer. Úgy, hogy egy veterános garázsépítéssel foglalkozó 200 oldalas magazin (értik, ebből egy lap megél) standján megnézhettem egy eredetit, nem is olyan nagy a különbség.

A kiegészítőkből is hatalmas a választék. Az extravékony felniket nagyon keresik. Míg idehaza a műpénisz hangulatú vastagítás a menő, Thaiföldön a minél vékonyabb gumira törekednek. A karcsú 100-125 köbcentis underbone gépeknek jól is áll, teljesítményükhöz biztosan elég a 70-80 milliméter átmérőjű abroncs. Rengeteg okosított karbiszett és kipufogó várja a vevőket, de utángyártott féknyeregben sincs hiány. Minden alapból tízféle árnyalatban kapható.

A Bangkok Motor Show meggyőzött arról, hogy vannak olyan piacok, ahol reálisan kezelik a motorvásárlást. Az emberek zömének nem kell nagy gép, hisz nem túrázni járnak, hanem dolgozni, ezzel küzdik le a dugót, vagy gurulnak a zsúfolt tengerparti sugárutakon. Jó lenne, ha a mentalitásukból kicsit haza is lehetne hozni, akkor talán lenne rá igény, hogy az autósok és a motorosok egy része a mindennapi ingázást az ilyen praktikus gépekkel oldja meg.

Kattintsanak a képekre, izmos galéria nyílik, csajok és motorok!