Kevesen motorozunk télen, de tavasszal, amikor majd elővesszük a gépet, nem egy működésképtelen rozsdaboglyát szeretnénk találni az ősszel elrakott helyén. A tárolásnak vannak alapszabályai, azonban a tárolás körülményei nagyon befolyásolják a szükséges és a teljesen felesleges teendőket.
A hideg hónapokban a legnagyobb ellenség a rozsda és az üzemanyagok (benzin, olajok, munkafolyadékok) degradálódása, leépülése. Van, ami ellen könnyen tudunk tenni, de van, amivel egyszerűen nem érdemes foglalkoznunk, mert sokkal többe kerül, mint a baj, amit esetleg okozhat.
Érdemes előbb tisztázni, hogy hol pihentetjük a motort. A két szélsőség az állandó hőmérsékleten tartott, nem nagy páratartalmú garázs vagy szoba, a másik véglet pedig a szabad ég alatt tárolás.
Ha a hőmérséklet nem változik, akkor párakicsapódás szinte nincs, ha pedig eleve nem nagy a páratartalom, akkor szinte nincs miért aggódnunk. Ilyen esetben elég leengedni a karbik úszóházából a benzint és teljesen feltölteni a tankot, kivenni az akkumulátort, és azt rendszeresen karban tartani, tölteni és ellenőrizni. A motort középállványra húzni vagy máshogy tehermentesíteni a rugókat, kicsit túlfújni a gumikat és kész, ennyi. Ez az elegendő, hiszen nem kell rozsdától aggódni, ha nincs nedvesség.
Mindig kérdés, hogy olajat az elrakás előtt, vagy után cseréljük. Ha előtte, akkor a régi, használt olajban lévő savas szennyezők már nem okozhatnak olaj kémhatás változást, így egyéb problémákat, kémiai korróziót. Viszont áll az olaj pár hónapot, ezzel ketyeg nekünk az időhöz kötött csereperiódus is.
Ha benne hagyjuk az öreg kenőanyagot, akkor viszont tavasszal friss olajjal kezdhetünk, minden a legnagyobb rendben. Én azt mondom, hogy teljesen kifutott, öreg olajat ne hagyjunk benne, de egy fél periódust futott használt olajat nyugodtan, hiszen van annyi tartaléka a bázikus adalékainak, hogy nem lesz probléma. Egyébként ez már elméleti síkú okoskodás, hiszen ki használ addig egy motort, hogy ezek a nüánsznyi dolgok számítsanak? Vagy a következő, esetleg sokadik tulajnak akarunk így kedveskedni?
Ha a pakurává öregedett olajat bent hagyjuk, akkor sem lesz nagy a baj, feltéve, ha tavasszal lecseréljük.
Tudjuk, hogy a külső állagmegóvás az, ami a motort értékesebbé teszi, ráadásul a motorblokkot rossz tárolással nehéz kinyírni, de a váz, a fém részek egy tél alatt úgy el tudnak oxidálódni, hogy a motor piaci értéke a felére esik vissza. Ezzel foglalkozzunk inkább.
Most, mintegy állatorvosi lóként, vegyünk egy olyan motort, ami szabadban, mondjuk egy eresz alatt áll, letakarva. Majdnem rá is esik az eső és a hó, ki van téve a hajnali fagynak vagy párának, az esetleges délutáni napsütésnek vagy a kemény mínuszoknak.
Az egész téli elrakást egy meleg vizes és nagyon alapos mosással kell kezdeni, még a fagy beállta előtt. Száradás után kezdjük a fém részekkel. A fém részek védelme alatt azt értjük, hogy a nedvességtől óvjuk a felületüket, pláne a csiszolt alumíniumot vagy a fedetlen polírozott részeket. Ezek mattulnak be leghamarabb.
Legjobb, ha rozsdagátló olajszprével, vagy egyszerű szilikonnal fújjuk be egyenletesen a motort, vékonyan, de határozottan. Az elektromos csatlakozókat akár széthúzva is fújjunk bele, ez amúgy sem hülyeség, még nyáron sem. Az oxidáció és átmeneti ellenállás nagy ellenségük.
A motorban benne az olaj, és ha vízhűtéses, akkor hagyjuk benne a fagyállóval kevert hűtővizet is. Ez a fagy ellen védi, ráadásul oxidáció-gátló adaléka is van, így védi az egész rendszert. Ne legyen a hűtőfolyadék túl öreg és mérés szerint legalább -30 fokos legyen a dermedéspontja. Ha biztosra akarunk menni, akkor a légszűrőt levéve a szívóoldalt tömjük be olajjal átitatott ronggyal, valamint ugyanígy ledugózhatjuk a kipufogócsövet is. Ez nagymértékben csökkenti a hengerbe, kipufogóba jutó párát, így kisebb az esély akár felületi rozsda kialakulására. Én erős túlzásnak tartom a hengerbe fecskendezett olajat, majd ezzel átforgatni a motort, végtére is nem 40 évre konzerváljuk a gépet, hanem 4-5 hónapra.
A fékrendszer zárt, nem tud vizet beszívni, abszorbeálni, nem kell vele foglalkoznunk, csak a karok, pedálok porvédőire fújjunk egy kis szilikonszprét, ez az olcsó szer nagyon jó barátunk a téli tárolásnál. A féktárcsák védelme a felületi korrózióval szemben is nagyon fontos, azonban nem locsolhatjuk be olajjal, mert elkerülhetetlen, hogy a betétre ne kerüljön belőle. Egy leheletnyi szilikon azonban nem árthat, ha használat előtt féktisztítóval alaposan lemossuk a tárcsát.
Akár az első villa, akár a rugóstagok szárának a beolajozása, beszilikonozása is fontos lehet, nem csak a korrózióvédelem miatt, hanem mert a porvédő és szimering alól az idő elteltével elillan a kenőolaj és a gumi ajkak megtapadnak a krómszárakon. Ilyenkor az első mozdításra, amikor a finom tapadás elenged mikrosérüléseket szenvedhet a kis tömítőajak, ami aztán hamarabb lesz tömítetlen.
Fontos a lánc alapos kezelése, mert a kopott görgők nagyon érzékenyek a korrózióra. Amelyik görgőbe belemar a rozsda, az már dupla sebességgel eszi a lánckereket és önmaga is jobban pusztul. Amikor leállítjuk tároló helyére a motort, középállványon vagy felbakolva, annyi láncszprét fújjunk rá, hogy a görgők teljes palástját ellepje és tocsogjon a kenőanyagban. Miután elillan a párolgó hordozóanyag, a kenőanyag szépen és egyenletesen befedi a láncot, védve a fémet és az o-gyűrűket is.
Akkumulátort semmiképpen ne hagyjuk a motorban, tároljuk meleg helyen és töltöttségét tartsuk fenn. A teljesen lemerült akksi kapacitása csökken, még akkor is, ha utána fel tudjuk tölteni. A teljes lemerülést kerülni kell. Erre nagyon jó karbantartó töltők vannak, melyeket a köznyelv csepptöltőnek hív.
Mindig heves vitákat vált ki, hogy érdemes-e néha beindítani a motort és megjáratni. A lelkünknek jó, ha motorozunk, de műszakilag a motornak csak akkor, ha teljesen üzemmelegre tudjuk melegíteni, ami azt jelenti, hogy a motorolaj (és nem a víz, az sokkal hamarább odaér!) is eléri az üzemi hőfokát, amely általában 80-90 fok.
Ekkor az olajból és a kipufogóból is el tud párologni a kondenzvíz, valamint az egyéb káros csapadékok. Ha ezt nem tudjuk megtenni, félmelegre melegítve a motort többet ártunk, mint használunk neki. Helyben ne járassuk, mert úgy biztosan nem tudjuk az olajat is átmelegíteni.
Menni meg néha hónapokig nem tudunk vele például a hó miatt. Úgyhogy inkább hagyjuk. Ha viszont már ott vagyunk, akkor húzgáljuk meg a kuplungot és húzogassuk meg a féket, lépjünk a fékpedálra is. Ez megmozgatja a munkahengereket, a főhengert, sokkal jobb így, mintha mozdulatlanul állnak hónapokig. A gázmarkolatot is megtekerhetjük, hogy a bovden megmozduljon, a tolattyú és potméter, esetleg pillangószelep tengely se macskásodjon el.
Néhány tanács már-már túlzónak tűnik és valóban az is. A tél nem olyan hosszú idő, hogy teljesen tönkretegye motorunkat, de akinek nem csak a használat, hanem a karbantartás is öröm, az miért ne tenné meg ezeket? Sokba nem kerül, csak egy kis figyelmesség a szerettünk felé.