Ég és föld bajnoka

A Totalcar.hu-n a Veterán Autó és Motor magazinból átvett cikkeket is publikálunk. Fogadják szeretettel ezeket, amelyek közül a jelenlegi egy eredetileg 2003 márciusában megjelent írás.

Motorsportunk színes világából Kaszala Károly háborús múltjával, hőstetteivel, tábori és vadászpilóta-győzelmeivel emelkedik ki. Az első világháború után több pilóta lett autó- és motorversenyző, például Almásy László, Bíró Jenő, Csermely Károly, de Kaszala Károly teljesítményét megközelíteni sem tudták.

Kaszala Károly a Felvidék szülötte, Nyitrán 1894. február 20-án született. Itt végezte iskoláit, géplakatosnak tanult, egyes adatok szerint rövid ideig Berlinben is. A repüléssel az országot járó-repülő Dobos István, Prodám Guido, Kvasz András rákosi aviatikusokon keresztül került kapcsolatba, akik bemutatóikkal mágnesként vonzották a fiatalságot Rákosra, a magyar repülés bölcsőjéhez.

1914-ben, a háború kitörésekor Kaszalát behívták katonának, és az alapkiképzés után önként jelentkezett repülőiskolára a Monarchia pilótaképző központjába, Aspernbe. Itt Fekete Örs századában kapott kiképzést felderítőgépeken. Pilótaigazolványát 1915. október 7-én a magyarok közül huszonharmadikként kapta meg. Az orosz fronton a 14., majd az 1. Repülőszázadban repült Godwin Brumowsky főhadnagy megfigyelővel. 1915 karácsonyán a Monarchia pilótái közül elsőként sikeres éjszakai repülést hajtott végre.

Kaszala Károly a Farman gépekkel repülő oroszok felett négy légi győzelmet aratott, amiért 1916-ban a Monarchia első vadászgépére, a Brandenburg KD-I-re kapott átképzést. Mint őrmestert vezényelték az olasz frontra a Brumowsky vezette 41. J. vadászrepülő századhoz. Itt, a Piave és az Isonzo felett már olasz, angol és amerikai pilótákkal kellett megküzdenie, öt légi győzelmet aratva felettük.

E megemlékezésnek nem célja Kaszala légi győzelmeinek felsorolása, ezeket az osztrák(!) repüléstörténeti irodalom pontosan tárgyalja. Győzelmei közül egyet kell kiemelni, melyet az olasz ász, Baracca kapitány (34 légi győzelem) felett aratott, akit fölényes repülőtudásával lelövés helyett leszállásra kényszerített. Nyughatatlanságára és vakmerőségére jellemző, hogy szabadságát nem Nyitrán, hanem a szerbek ellen harcoló öccsénél, a déli fronton töltötte, ahol a lövészárkokon átmászva a szerb parancsnok térképeivel és légi felvételeivel tért vissza öccse parancsnokához.

A Monarchia legkisebb repülőszázadát a 41. J-t 1917-ben képezték át az ÖFFAG-Albatros D III-as típusra. Kaszala Károly gépére ekkor festették fel a fehér üstököst, melynek tisztaságához a háború végéig hű maradt. Tiszthelyettesi rangban tért meg a háborúból, amelyben több mint négyszáz alkalommal végzett ellenség feletti repülést, 72 légi harcban vett részt, 14 légi győzelméből 9-et igazoltak.

Két arany nagy vitézségi érem, három ezüst vitézségi érem, négy bronz és a II. osztályú Porosz Vaskereszt lettek a kitüntetései. A „szárnyas ember”, ahogy a lapok nevték Kaszala Károlyt, a háború után egy öreg, szíjhajtásos 6/7-es Puch motorkerékpárral körülmotorozta Nagy-Magyarországot.
1918 őszén Kaszala Károlyt beválasztották a pilóták bizalmi testületébe. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a Köztársaság elnöke, gróf Károlyi Mihály vele küldte el üzenetét és félmillió koronát repülőn Kövess táborszernagynak Lévára, 1919 elején.

Az őszirózsás forradalom után híven szolgálta Magyarországot a Tanácsköztársaság alatt is. Május elsején „plakátot ragasztott” az égre, s a Margitsziget felett repülőbravúrokkal szórakoztatta az ünneplőket. A Vörös Hadseregnek május végére sikerült a román királyi csapatokat visszaszorítaniuk a Tiszántúlra, Felvidéken pedig a cseheket. A harcokban repülőink is érdemeket szereztek, köztük Kaszala Károly felderítőrepüléseivel, az ellenség hátországának zavarásával tüntette ki magát.

1919 nyarára Kaszala Károly pilótatársaival a Nemzeti Hadsereg kötelékébe lépett. A volt császári és királyi repülőknek a Monarchia széthullása után mellőzés jutott osztályrészül, sokuknak a megélhetés és a repülés utáni vágy vándorbotot nyomott kezébe, hogy hazájuktól távol próbáljanak szerencsét. Számosan mentek cirkuszi és légi akrobatának Amerikába, kiképzőnek Európa háborútól megkímélt országaiba, berepülőpilótának, vagy az alakuló polgári repülésben próbáltak elhelyezkedni.

Kaszala Károly a kalandot választotta, és maradt. Amikor az antant hatalmak jóváhagyásával a román hadsereg egységei szállták meg Magyarországot és kifosztották az országot, Kaszala Károly a szabadcsapatok tagjai között küzdött. Emlékezetes tette, amikor a Kecskemétre küldött román fegyverszállítmány utolsó vagonjait lekapcsolta, és Lajosmizsénél a szabadcsapatok a román őrséget lefegyverezték.

Meg nem alkuvó jelleme, szókimondása, csomagolatlan véleménye nem árult el diplomáciai hajlamot. Mint a tettek embere, a hanyatlófélben levő repülés megsegítésére bravúrosan rövid idő alatt száz előfizetőt szervezett az Aviatika című lapnak. 101-ediknek Pestre látogató egykori parancsnokát, a Monarchia ászát, (35 légi győzelem) Godwin Brumowsky századost.

Ezután Gombos Gyula főhadnagy sofőrjeként járta az országot és agitált a repülésért, de ez nem elégítette ki az örökösen tettre vágyó Kaszalát. A Millenárison kerékpáron és motorkerékpáron versenyzett. Elsők között nevezett a KMAC által 1920. október 24-én rendezett Sváb-hegyi versenyre, két kategóriában is.

A kéthengeres Indiannel a szokatlan pályán, az útkaparóháznál kicsúszott és időhátrányba került, amit már nem tudott behozni. A kölcsönkapott Puch autóval sem ért el helyezést. Sportszeretetére jellemző, hogy nélküle kevés motor- és autóversenyt, repülőnapot rendeztek. A Sváb-hegyi verseny után a Rákosmezőn rendezett, háború utáni első repülőnapon vett részt november 7-én.

Az 1921 nyarán bevezetett repülési tilalom és az azt követő rombolás tönkretette megmaradt repülőgépgyárainkat, reptereinket, repülőgépeinket. Csak elgondolni tudjuk, mit érezhetett Kaszala Károly, amikor Mátyásföldön is szétfűrészelték a pilóták jelképenek számító propellereket. Indian gépén újból szerencsét próbált a második Sváb-hegyi versenyen. 1921. október 9-én a második helyre hozta a nehéz motor az ezresek között.

A következő év sem bővelkedett repülőeseményekben a kíméletlen győztesek, az antant hatalmak Ellenőrző Bizottságának jóvoltából. Pozitívum volt a József Nádor Műszaki Egyetem Repülő Egyesületének megalakulása 1922. október 22-én. A Sváb-hegy vonzotta Kaszala Károlyt, ahol vég nélküli harciasságát, vakmerőségét, rátermettségét kiélhette. 1922. október 8-án újból egy ezres Indian nyergében indult, amelyet gazdája, az európai hírű autóversenyző, az osztrák gróf Alexander Kolowrat adott kölcsön, mivel hős pilótánk a sajátját elzálogosította. Azzal első győzelmét aratta a Sváb-hegyen, és ezzel a hegy legyőzői közé lépett.

1923-ban a repülésben szerzett érdemei elismeréseként az MSrE oktatójának és berepülőpilótájának nevezték ki. A magyar repülés legjobbjai kerültek ki keze alól, sorozatban repülte az Egyesület jobbnál jobb gépeit. A nehezen lazuló repülési tilalom a polgári légiforgalmi vállalatok alakulását segítette elő. Az ajánlott pilóták között Kaszala neve is felmerült, de bravúroskodása vitathatatlan repülőtudása mellett is ellene szólt. A Sváb-hegyen, október 7-én starthoz állt Horthy István is az 500-as Triumph-jával, ezzel a csökönyös motorral, amely első gazdáját sem becsülte. Kaszala nevét az „indultak még” kategóriában sem találjuk.

Igazi fordulatot a magyar motorsportban, sportrepülésben és Kaszala Károly életében csak 1924 hozott . A mindig pénzhiánnyal küszködő MSrE kétéves munkával elkészítette első repülőgépét, a „Mama kedvencét” (Lampich Árpád, gróf Thorotzkay Péter). Kaszala Károly is a kis gép berepülőpilótái között volt Albertfalván, március 8-án. Motorversenyeink száma megszaporodott és színvonaluk nőtt, elsősorban az első magyar TT megrendezésével. Május 4-én Kaszala az osztrák Dierttel párban elsőként startolt. A tizenkettedik körig a negyedik helyen futott, de a nehéz Henderson nem bírta a megterhelést, motorosa feladta a versenyt.

A hazáért tett szolgálataiért, első világháborús hőstetteiért augusztusban Horthy Miklós kormányzó Kaszala Károlyt vitézzé avatta. Vitézi előnevéül szülőföldjéről Oszlányt választotta. A Vitézi Rendbe való felvételéhez magas kitüntetései adták a legjobb ajánlólevelet. Barátság fűzte a motorkerékpár-kereskedő Majláth Mihályhoz, akinek oldalkocsis 350-es Triumph-ján állt starthoz szeptember 28-án a Sváb-hegyen. Utasa a szakíró Farkasházy Tibor, akivel megnyerték osztályukat, jobb időt futva, mint a nagy Indian gépen induló bécsi Trnkoczy! Az Autó című szaklap a „vadmenő” vitéz Kaszala Károlyt az első tíz magyar motorversenyző közé sorolta 1924-ben.

A KMAC jubiláris évében az Osztrák Motorsportszövetséggel közösen, 1925 húsvétján rendezte a Filius túrautat. A fellobogózott Győrből induló versenyen vitéz Kaszala Károly a Majláth cég 350-es Triumph-jával indult, utasa barátja, a repülőgép-tervező Lampich Árpád volt. A start előtti este nevezett a TTC száz kilométeres versenyére, és az 1300-as Hendersonnal is a negyedik legjobb időt futotta. Az újonnan indított kategóriában indult a 175-ösök között május 17-én, a II. Magyar TT-n a Majláth cég 175-ös Francis Barnettjén, és a harmadik helyet szerezte meg a 140 kilométeres távon. Ebben a kategóriában győzött először Méray Horváth Lóránt Méray motoron.

A Millenáris után a második fapályás kerékpárstadionunk Újpesten épült meg 1925 áprilisában, ahol motorversenyeket is rendeztek. Így írt az Autó: „Az eddigi versenyek hőse feltétlenül vitéz Kaszala Károly (Scott) volt. Ez a hihetetlenül merész és kitűnő technikával bíró menőnk legutóbb 10 ezer méteres versenyét repülőstarttal 5:51,7 másodperc alatt futotta, ami 102,348 km/h pályarekordnak felel meg. Ugyanekkor egyes körei a 14 másodperces sebességnek felelnek meg, s ez Kaszala szerint még fokozható is némileg!”

A pályabajnokságok között 1925. szeptember 4-én fontos dátumhoz értünk a magyar repülés történelmében, mert ezen a napon repülte be az MSrE L2-es (Róma) gépét vitéz Kaszala Károly. Ez az a gép, amely vele is oly sok dicsőséget szerzett repülésünknek.

Dr. Szelnár Aladár KMAC főtitkár serlegét nyerte szeptember 13-án a pályabajnokságon. A Sváb-hegyi verseny startjáig (szeptember 27.) sikerült összekülönböznie a Majláth céggel, így Röck István, a KMAC egyik igazgatója szerzett neki kölcsönmotort, egy vízhűtéses Scottot. Az 500-as motorral a tréningen bukott, és mindkét kezén megsérült, ám így is egy első és egy harmadik helyet szerzett a versenyben.

Tovább szaporodtak motorversenyeink, főleg a hegyi versenyek. A János-hegyen, a Gugger-hegyen, sőt a régi Erzsébet királyné úti ügetőpályán is rendeztek látványos motorversenyeket. Kaszala Károly nagy feltűnést keltett az első Ügetőpálya-versenyen, ahol gentlemannek kiöltözve jelent meg, keménykalapban, zsakettben, sétapálcával – témát adva a jelenlévő újságíróknak.

A TTC 1926. május 2-i száz kilométeres versenyén az új 500-as Majláth-Triumph gépen indult. Kormánytörés miatt súlyosan bukott és kiállt, így az új motor bemutatkozása is váratott magára. A két hétre rá rendezett TT-n nem indult sérülése miatt. Lábadozva, afrikai vadászöltözetben, parafa sisakban jelent meg a Magyar Túraút startjánál, újságírók és barátai derültségére nem kis feltűnést keltve az Apponyi téren.

A június 29-re kiírt első Gugger-hegyi versenyben, a start előtti utolsó pillanatban kézhez kapott Majláth féle 500-assal a rekordidőt futó Delmár Walter mögött végzett mindössze három másodperccel. Az UTE pályáján nagyközönség előtt sikerrel ismételte meg előző évi győzelmét a Majláth motor nyergében az emelt fordulós pályán. Itt vívta élete egyik emlékezetes versenyét augusztus 8-án.

A hazánkban tartózkodó olasz Giovanni Cocchi ellen, kihívásos alapon az 500-as Majláth-Triumph géppel állt ki, míg Cocchi egy kölcsönkapott 350-es Harley-Davidsonnal indult. Kaszala győzött, de az olasz visszavágót kért, amit készséggel megadott. Szent István napján az UTE pálya közönsége emlékezetes küzdelemnek lehetett szemtanúja. Delmár Walter gyors 500-as Sunbeamjét ajánlotta fel Cocchinak, borsot törve barátai orra alá. A Feledy György által tuningolt Sunbeammel Cocchi majdnem 107 km/h-s(!) átlaggal verte Kaszala Károlyt a tizenegy körös, 4950 méteres versenyben.

Az UTE gyors deszkáira 29-én tért vissza újra, hogy élete talán legemlékezetesebb győzelmi sorozatát vívja ki. Négy kategóriában győzött – 250-es Méray-JAP, 350-es Harley, szóló 500-as Majláth-Triumph –, és ez utóbbi motorral, de oldalkocsival szerelve is letarolta az újpesti városi bajnokságot. Tom Mixként óriási cowboykalapban jelent meg a VII. Sváb-hegyi versenyen a Majláth cég 1200-as Harley-jával. A némafilmek világát élték akkor, és a mozivásznak legyőzhetetlen hőse, Tom Mix volt Kaszala Károly méltó példaképe. Két kategóriagyőzelmet vitt haza szólóban és oldalkocsival. Egyik legkiválóbb tanítványa a Műegyetemi Repülők Egyesületéből, vitéz Nagybányai Horthy István október 12-én tette le a pilótavizsgát.

Az első János-hegyi versenyen október 17-én egy olasz Bianchi autóval indult. Az évi összegezésben az Automobil és Motorsport írja róla: „Minden géppel egyformán jó!” Az 1927-es idényt a miskolci repülőnapon kezdte, ahol kis híján összetörte magát. A dugóhúzóból túl gyorsan ért földet és emiatt a gép L4-es („Bohóc”, Lampich gróf, Thorotzkay) megrongálódott, és Kaszala a hátán megsérült.

A Magyar Túraúton május 26–27-én a Gorzó cég kis Rover Sportjával vett részt, és a harmadik helyet szerezte meg a képviseletnek. A MAC futárversenyén az éjjeli szakaszt nyerte meg a Roverrel. Szeptember 4-én a második János-hegyi versenyben győzelemre vitte az 1300-as Hendersont. Ezzel a nagy négyhengeres motorral vontatta az L2-est Albertfalvára, Érdre, a repülőtérre, és vitte száguldva a jövő pilótanövendékeit Mátyásföldre gépápolásra és repülni. Sokszor ötöt, hatot is, a motoron csimpaszkodva.

Az UTE-nél csak egy bajnokságot nyert, de 1927. szeptember 17-én kirepülte a világcsúcsot az L2-vel (Róma) a kétszáz kilogramm alatti repülőgépek zártkörű versenyében Mátyásföld és Monor között. A Magyar Országos Véderő Egylet által a tiszteletére rendezett vacsorán Bajcsy-Zsilinszky Endre méltatta meleg szavakkal Kaszala Károlyt, itt átadták neki a MOVE arany plakettjét. A Rover Sporttal indult az október másodikán rendezett VIII. Sváb-hegyi versenyben a túraautók között, ahol megnyerte osztályát. Rover Sportja „alig nagyobb, mint a vezető kalapja” – írta az Autó.

1928. január 8-án, a KMAC téli megbízhatósági versenyén elsőnek indult a Filatori-gáttól. A terep nem ízlett a nehéz, oldalkocsis Hendersonnak, helyezést sem ért el. Május 17-én 1920 óta a legnagyobb repülőünnepet rendezték, 15 ezer néző gyönyörködhetett repülőinkben Mátyásföldön. Vitéz Kaszala Károly az L4-es Bohócot repülte. Az Aviatikai Értesítő így számol be a repüléséről: „Ezután felszállt a műegyetemisták kisgépe Kaszalával, aki fordulókat, két szép loopingot, dugóhúzót mutatva be, és a lélegzetvisszafojtva figyelő közönség idegeinek megnyugtatására közvetlenül a föld felett ment át siklórepülésbe. Beguruláskor lelkesen megéljenezték.”

Magosix Sporttal indult a TTC kétnapos, június 2–3-i túraútján, hírverést csinálva a hazai márkának. Repüléstörténelmünk egyik legnagyobb bravúrját hajtotta végre, amikor a kis L24-essel június 14-én felszállt, és 517 kilométeres repülés után Pulában landolt, világcsúcsot repülve a gépkategóriában. Innen, átrepülve az Adriát, Lorettót érintve, a Róma–Littorói repülőtérre szállt le, ahol többek között a híres olasz repülő, Italo Balbo fogadta. Itt keresztelték az olasz hölgyek Róma névre az L2-t.

Kaszala Károly végleg beírta nevét a magyar repülés halhatatlanjainak aranykönyvébe, és megdicsőülve érkezett haza. Nevét felkapta a hírverés. Október 7-én az első Concours d'Elegance-on a Margitszigeten egy Steyrt mutatott be, és megnyerte az ügyességi versenyt. Vitézi rendbeli társával műszaki olajkereskedést nyitott a Podmaniczky utcában. Nagy sikerű műrepülést mutatott be az államfő tiszteletére a műegyetemisták egyik gépén október 28-án, a IX. Sváb-hegyi verseny díszpáholya felett.

1928–29 telén a sítalpakkal felszerelt Rómát repülte, bizonyítva, hogy a sportrepülést télen is lehet űzni. Sorban repülte be az MSrE BL (Bánhidi–Lampich) gépeit, kivételes repülőtudásával minden repülőnapon bámulatba ejtve a közönséget. Az Úrvezető című lapból tudták meg legelőször, hogy a népszerű „Kaszi” önállósítani fogja magát, és ő lesz az ország első magánrepülő-tulajdonosa.

1930 májusában vált meg fejére nőtt tanítványaitól és az MSrE-től. Végkielégítésül megkapta az egyesület öreg kis Brandenburg gépét, a „Kuleszt”, és ezzel a géppel szórta a röpcédulákat, szállított utast, repült a Schmoll Pasta világító reklámmal éjszakánként Budapest és a vidéki városok felett.

Június 22-én Debrecenben a repülőnapon szórta a reklámcédulákat, és kísérte a Malert Fokker F VII-es gépét, melyben a kormány tagjai repültek. Szegeden a reklámcédulák kiszórása után átrepült a Tisza-híd alatt, mint ahogy azt a pesti hidak alatt is számtalanszor megtette. A vasárnapi korzó közönségének és a híd épségének veszélyeztetéséért megbüntették. A büntetést aztán a szegedi Tiszti Kaszinó kifizette helyette.

Az örök Sváb-hegyi versenyek utolsó futamánál szeptember 21-én a célbírói emelvény felett jelent meg repülőgépével jól olvasható Austro-Daimler felirattal szárnyain. A propeller széllel terelte a reklámballont, amelyet lejjebb húztak, és a budapesti rendőrfőnök a magas vendégek épségének veszélyeztetéséért megbüntette.

Hosszas kilincseléssel kijárta régi ismerősénél, a hadügyminiszter Gömbös Gyulánál még egy repülőgép kiutalását. Az új, Székesfehérvár-Sóstón épített Lóczy-Brandival is reklámszórást végzett. Váltakozó szerencsével kereste kenyerét a bizonytalan reklámrepülő szakmában, a tomboló gazdasági válság közepén. A harmincas évek elejére neve lekerült a lapok hasábjairól, humora, bohémsága, vakmerősége már nem volt újdonság. 1932. szeptember 4-én röpcédulaszórás közben a Poroszló melletti Kétútközön a „Kulesz” motorja hirtelen leállt. Lendületből még átemelte a gépet egy jegenyesoron, de most hiányzott az a kis szerencse, amely oly sokszor megmentette életét. A sebességét vesztett gép, a volt királyi és császári pilótával, a légi harcok hősével, a motorversenyzővel és híres szoknyavadásszal menthetetlenül lezuhant, maga alá temetve szerelőjét, Urbaschek Jánost is. A sajtó megrázó képekben számolt be tragédiájukról . A magyar társadalom nem felejtette el Kaszala Károlyt. Sashalmon utcát neveztek el róla, és 1936-ban a Malert egyik új Ju52-esét róla nevezték el.

Kaszala Károly Ernst Udet, a híres német repülő mondása szerint élt és halt. „Én a repülés rabja vagyok. Nem tudok a repülés nélkül élni. De egy szép nap mindnyájunkat elvisz az ördög.”