Túl erős motor? Minek?

2013.03.22. 05:47
A motor kiválasztása nem egyszerű feladat, mert nagyon sok szempontot kell figyelembe venni. Van azonban egy hiba, amelyet szinte minden motoros elkövet, van aki többször is. Túl erős motort választ, mert mindenki vágyik az adrenalinra.

Nem tagadom, én is így jártam, de a barátaim közül is nagyon sokan. Van, aki még tapasztalt motorosként is az adrenalin áldozata lesz, mert az átveszi az uralmat az ész és a racionalitás felett.

Azt hiszem, mindenkivel megesett, hogy ráült egy motorra, amihez nem volt hozzászokva, és az első gázadásra, az első gyorsulásra, az első tiltásig leforgatott fokozat hatására remegő lábakkal szállt le róla, és junkie-ként vágyott ismét erre az élményre. Nem kell konkrétan kiemelni a motort, mert ilyen élményt nyújtott nekem 13 évesen egy MT TS125-ös is, aztán 18 évesen egy Yamaha FZ750-es is. A lényeg az, hogy ne legyünk hozzászokva az erejéhez, a gyorsulásához. Egy Babettáról átülve egy Simson is nagyon erős, a Simsonról átülve pedig egy MZ TS250-es igazi gyilkos dögnek tűnhet. Olyan élményt ad, amit mindig szeretnénk érezni és soha nem akarjuk, hogy vége legyen.

Pedig vége lesz. Sokkal hamarabb, mint gondolnánk.

Mindenki idézze fel az első ilyen élményét és emlékezzen vissza, amikor már tapasztalt motorosként megint felült arra a motorra, ami egykoron igazi lábremegést és fülön kifolyó adrenalint adott. Amikor én utoljára mentem TS125-össel úgy éreztem, hogy jártányi ereje alig van, percek alatt érte el a százat.

Amikor legutóbb ültem egy 1988-as, nagyon jó állapotú FZ750-esen, az tűnt fel, hogy kanyarban fékezve fel akar egyenesedni, a 16-os első kerék ellenére rosszul fordul, nehézkes és bizony a váz sem elég merev, a féke is rosszul adagolható, puha és rossz hatásfokú volt. Adrenalin? Örültem, hogy leszálltam róla.

Nem lettem azóta Freddie Spencer vagy Valentino Rossi, csak már mentem R6-ossal is, meg R1-essel is, hogy a Yamaháknál maradjunk, de pályanapoztam KTM RC8R-rel – az FZ ezekhez képest nem erős, nem ad akkora adrenalinfröccsöt, mást is tudtam nézni és érezni a motorozás közben.

Mert a gyorsuláshoz, az egyenesben tiltásig leforgatott fokozatokhoz nagyon hamar hozzá lehet szokni, közúton meg ezekből a motorokból nem nagyon lehet többet büntetlenül kipréselni. Aki mégis megpróbálja, előbb-utóbb sajnos megkapja a büntetést egy felezővonalon átlógó, szembejövő autótól, vagy egy kicsit koszosabb aszfaltszakasztól.

Aki erre a mulandó érzésre élezi ki a motor választását, az rosszul teszi. Az első, az ötödik, de talán még a századik nagy gyorsulás is igazi élmény lesz, aztán megunja. Tévesen azt szokták írni, hogy kinőtte vagy kimotorozta a gépet, de ez nem így van. Ezek a sportmotorok pályán sokkal többre képesek, de valóban hozzászokunk a gyorsításkor elkönnyülő első kerékhez és a nagy tempóhoz.

Az okos motoros, ha szórakozást keres, nem pedig közlekedési eszközt, olyan motort választ, amelynek jó tulajdonságait sok helyen és folyamatosan tudja élvezni. Ebből egyből látszik, hogy nem a magas végsebesség az, ami neki kell, hiszen azt legálisan és relatív biztonságban csak zárt pályán tudja élvezni és gyakorolni.

Olyan motort kell keresni, ahol az élmény másból jön. Például abból, hogy a motornak nagyon jó a vázgeometriája, jók a fékei és jó a futóműve. Egy ilyen motor biztonságosan uralható még a határain is, a jó geometria miatt minden kanyar öröm, a fékek miatt minden féktáv lehet egyre rövidebb, ahogy ügyesedünk és tanulunk meg egyre jobban motorozni.

Akár közúton is tudunk élvezetesen menni, mert a legális határokon belül van, és az élményt a saját képességeink egyre jobb kihasználása biztosítja. Ezt szokták a nyélgázélményének nevezni, mert a motort teljesen ki tudjuk használni: a javulás egyetlen kulcsa mi vagyunk, a képességeink, amelynek fejlesztése megint örömet okoz, újra és újra.

Ezt persze egy bivalyerős szupersport motorral is így lenne, de annak abban a tartományban van a határa, a nyélgázélménye, hogy aki ezt közúton megpróbálja, igazán felelőtlen és nem is marad büntetlenül.

Egy A1 kategóriával vezethető 125 köbcentis motor is nyújthat igazi élményt. Olyan élményt, amit nem a gyorsan megszokható gyorsulás és száguldás okoz, hanem a motorunk kihasználása és képességeink fejlődése.

Persze tudjuk, hogy ezek a motorok hosszabb túrákra, esetleg folyamatos országúti használatra vagy kétszemélyes közlekedésre nem igazán alkalmasak, mert a forgalom ritmusát nehéz velük tartani. Az A1-es kategória motorjai városi, kicsit külvárosi közlekedésre és nyugodtabb, inkább másodrendű, kisebb forgalmú utakra valók. Nem állítom, hogy nem lehet velük nagy túrákat tenni, de azért erre vannak alkalmasabb motorok is.

A kis fenntartási, üzemeltetési költség mellettük szól, de ha valaki többször szeretne utast vinni, kicsit hosszabb túrákat tenni és elhagyni a lakott területeket, az új A2-es jogosítványkategória már nagyobb lehetőséget biztosít. Ez már megengedi a 35 kW-os motorkerékpár használatát, amely már majdnem 48 lóerő. Ez a teljesítmény már alkalmassá teszi a motor a forgalom ritmusának tartására, senkit nem tartunk fel, és akár autópályán is közlekedhetünk.

Hiába szokták mondani, hogy az erősebb motor biztonságosabb, mert egy elrontott előzésből is kimenekít, de ez butaság, amelyet semmilyen ország, semmilyen statisztikája nem támaszt alá. Elrontott, rosszul felmért előzésbe a tapasztalatlan vagy figyelmetlen motoros megy bele, aki pedig figyelmetlen lesz egy gyors kanyarban is, ahol az erő nem menti meg, nem hozza vissza az elvesztett tapadást. A kisebb teljesítményű motor biztonságosabb, azonban az A2-es kategória nem egy elrugaszkodott kompromisszum. Ez a motor már alkalmas több célú motorozásra és akár szabadidő járműként, akár közlekedési eszközként használjuk, teljes értékű lehet.

Ha nem akarunk magunknak hazudni, kimondhatjuk, hogy az A2 kategória motorjainál a nagy A, vagyis korlátmentes jogosítvánnyal vezethető motorok semmi racionális többletet nem nyújtanak. Azt ne tekintsük racionális többletnek, hogy jobb köridőt lehet velük menni, vagy megszegve a szabályokat hamarabb érünk célunkhoz. A nagyobb gyorsulásra sincs szükségünk, az A2-es is lépést tart a fogalom 99%-ával, a félelemmel vegyes örömöt pedig ne a gyorsulásban és a szabálytalankodásban keressük – az egyikhez hamar hozzászokunk, a másikra pedig még hamarabb nagyon ráfázhatunk.