A TT első egyéni versenyét Joey Dunlop unokaöccse, Michael nyerte. Nagyon megvert mindenkit.
Ahogy megírtuk, az Isle of Man TT első egyéni versenyét, a Superbike-ot nem szombaton, hanem vasárnap rendezték. A Honda meglepetéssel készült a hétvégére. A legnagyobb TT versenyző, Joey Dunlop pontosan harminc éve szerezte első Hondás győzelmét a szigeten.
A japán gyár nem aprózta el a dolgokat, a futam előtt olyan gálaestet tartott a meghívottaknak, hogy az ott felvonult versenyzők névsora hallatán összerosáljuk magunkat. Joey összes csapattársa ott volt: Ron Haslam, Roger Marshall, Roger Burnett, Carl Fogarty, Phillip McCallen, Michael Rutter és John McGuinness – felesége Linda és két unokaöccse, Michael és William is részt vett a rendezvényen.
Aki azt hiszi, a dolog itt véget ért, téved, a verseny napjára McGuinness motorja új fényezést kapott, és Dunlop legendás piros-fekete színösszeállításában és sárga sisakfestésében gurult a Grandstand-en kialakított rajthelyre. A közönség reakcióját sajnos nem láthattuk, valószínű, hogy néhányan érzelmileg túlcsordult állapotba kerültek. Hogy minden egyezzen, McGuinness idén a hármas számmal indul a futamokon.
A tizenkilencszeres TT győztes vicces volt, mint mindig: „Emlékszem, amikor Joey csapattársa voltam, ebben a színkombinációban motorozott és elképesztően menő volt. Én akkor még lila-rózsaszínben nyomtam.”
Érdekes véleményt fogalmaztak meg a szakértők az idei TT-vel kapcsolatban. Szinte egyöntetűen azt rebesgették, Michael Dunlop-nak áttörés lehet az idei év, melyre ő abszolút edzéselsőséggel ráerősített, közel 131 mérföldes körátlagot motorozott.
Igaz, hogy a futam fél órás késéssel kezdődött, de így is nélkülem. Gary Johnson rajtolt a legügyesebben, de Ramysey-hez érve már Dunlop vezetett. Őt követte Martin, Johnson és McGuinness. A második kör végén megkezdték a kiállásokat. McGuinness jött vissza a leghamarabb, Dunlop nagyjából egy időben Martinnal. A helyi menő Gary Johnson kiesett a versenyből, Nook-nál elfogyott a benzin. Volt már hasonló esete a manxinak, furcsa, hogy még mindig nem tanultak belőle.
A háttérben komoly harcra készült Cameron Donald, időközben feljött a negyedik helyre és vészjóslóan megközelítette Martint, aki erőteljesen lassulni kezdett. Volt olyan szektor, ahol négy másodpercet vert az ausztrál a kamionszerelőre, akinél egy ideje szembetűnő, hogy kiállás után nem tud olyan gyors köröket menni, mint szeretne.
A hatkörös futam kétharmadánál ismét kiálltak versenyzők, amikor megtörtént a dráma. McGuinness-t hatvan másodpercre megbüntették, mert az engedélyezett 60 mérföld helyett 77-el haladt a depóban. Martin így újabb lehetőséget kapott a sorstól, hogy megszerezze a harmadik helyet, miközben Dunlop harminchat másodperccel meglógott a mezőnytől. McGuinness ekkor szenzációs hajrába kezdett és visszaszerezte, ami neki jár, ledolgozta hátrányát a kamionszerelővel szemben és ő állhatott a dobogó legalsó fokára.
Dunlop negyven másodperccel nyerte a futamot, s legyünk őszinték, egyedi fényezés ide- csodabukó oda, ez a győzelem, ha másért nem is, de a neve alapján alanyi jogon járt neki. Az utolsó körben McGuinness új, abszolút körrekordot állított fel 131,6708 mérföldes átlaggal.
A brit Superbike bajnokságból érkező újonc, Josh Brookes tizedik lett, legjobb köre 127,7 mérföld/óra, amely a valaha futott leggyorsabb egy újonctól.