McGuinness a hegyek királya

Elsőként a TT Lightweight kategória versenyét futották, rengeteg néző előtt. Szerintem mindenki a Senior-t akarta látni, de a kicsik is remek szórakozást biztosítottak. James Hillier nem vacakolt, már az elején meglógott és előnye kitartott a verseny végéig. A versenyzők különböző boksztaktikát választottak, akadt, aki az első, de olyan is, aki a második körben állt ki a háromkörös versenyen. Utólag kiderült, az első kör utáni bokszkiállások bizonyultak kifizetődőnek. A futamon dobogós helyen motorozó Ivan Lintin a második kört követően állt meg, melyre alaposan ráfizetett, harmadik helyébe került a téves taktika.

A helyzetet kihasználva, a Douglas-ban született Conor Cummins lett a harmadik - a helyiek nagy örömére. Azt hiszem, ez jót tett az önbizalmának, mert a 2010-es óriási bukása óta, amikor lezúgott egy szakadékba, nem tudott dobogóra állni.

Hillier bámulatos köridőt motorozott, 119,129 mérföld/órás átlaggal búcsúztatta Michael Rutter tavalyi csúcsát. Ne lepődjenek meg, ezzel az idővel egész tűrhető helyen végezhetett volna akár a Senior kategóriában is. A verseny alatt történt némi incidens, amikor egy tankolást követően kigyulladt a bokszutca. A tűzoltók gyors beavatkozása szerencsére megmentette a futamot.

Charley Boorman nemcsak azért jó fickó, mert motorozik. Olyan laza, hogy sokan szerintem fel sem fogták, valóban ő tisztogatja Adam Child motoros újságíró plexijét. A futam végén azért nemesebb szerepet is kapott. Ő adhatta át a kategória első három helyezettjének járó díjat.

A Senior TT előtt pattanásig feszült a húr. A TT Legends Honda csapat háza táján egyedül John McGuinness tűnt nyugodtnak, a többiekről ez egyáltalán nem volt elmondható. Sokat látott sajtósuk, Beth a sátor egyik sarkában ült és tövig rágta körmeit. Féltette a fiúkat, nem rejtette véka alá véleményét. Senki nem tudta mi lesz a vége, még csak megjósolni sem merték.

Azt sem állítanám, hogy a televíziósok nem paprikázták a hangulatot. Miután Dunlop megnyerte a negyediket, talán még jobban rászálltak. Volt, aki óvatosságra intette, más 132 mérföldes körátlagot akart látni tőle, meg persze akadtak olyanok is, akik elvárták, hogy zsinórban megnyerje az ötödiket. McGuinness-től szerencsére senki nem akart semmit, s ahhoz képest, hogy addig egyetlen árva győzelmet sem szerzett az idei TT-n, viszonylag mindenki békén hagyta, senki nem piszkálta emiatt. Ennek köszönhetően teljes nyugalomban nézhette az oldalkocsisok parádéját, mellyel a kategória kilencvenedik születésnapját ünnepelték.

Az idő elrohant, nem lehetett tovább húzni a dolgot, a versenyzőknek fel kellett állniuk a Grandstand mellett húzódó főútra. A futam előtt mindenki megölelt mindenkit, McGuinness felesége Ruttert, Rutteré McGuinness-t, majd Bruce Anstey volt soron. Itt nincs olyan, hogy ősi ellenség. A pályán természetesen vérre menő küzdelem folyik, de emellett vigyáznak egymásra, hiszen egy rossz mozdulat is végzetes lehet.

Míg Dunlop önkívületi állapotban iszogatta frissítőjét, és megigazította zöld-lila zokniját, addig McGuinness vidáman csevegett Martinnal. Végül motorra ültek, és elrajtolt a mezőny. A bukás miatti versenyleállítás és az új rajt csak tovább fokozta a hangulatot. A második rajt után szerencsére minden simán ment. Ahogy arra számítani lehetett, megkezdődött a Dunlop-McGuinness párharc. Egy ideig Dunlop állt az élre, de McGuinness ezúttal új taktikát választott, és igen keményen kezdte a versenyt. Rögtön a második körben 131 mérföld feletti körátlagot motorozott, így az első bokszkiállásnál, már ő vezette a futamot. Innentől kezdve verhetetlen volt, minden körben hasonló időket motorozott, és a főeseményen megmutatta, ki az úr a háznál. Messze földön híres pontosságáról, talán ő az egyetlen, aki körről körre képes a pálya ugyanazon íveit használni, ami a szigeten sokak szerint képtelenség. Lehet, de nem McGuinness-nek. Végül tíz másodpercet adott Dunlopnak.

McGuinness a kawasakis Hillier-vel motorozott egy párt alkotva, ami kedvezett a Lightweight kategória nyertesének. Sokáig úgy tűnt, meglehet neki a harmadik hely, de Bruce Anstey az utolsó kör hegyről levezető szektorában eszméletlenül belehúzott, megfutotta a verseny leggyorsabb körét (131,531 mérföld/óra átlagsebesség), szinte egy másodpercet adott Hillier-nek, így ő állhatott a dobogó harmadik fokára.

McGuinness negyvenegy esztendősen negyvenegyedszer állhatott a TT pódiumán, abból huszadik alkalommal a legtetején. Varázslatos teljesítmény. A futam után talán a szokásosnál is jobban kiszakadtak az érzelmek. John első dolga volt, hogy megölelte családját, és csókot adott gyermekeinek, amikor odafutott hozzá Michael Dunlop. Az őrült ír hosszan ölelte csapattársát, megkönnyebbültek. Bármennyire is próbálták kelteni a feszültséget, nem sikerült: mindenki láthatta, a két versenyző tiszta szívből szereti egymást. Dunlopra óriási nyomást helyeztek az utóbbi két napban. Úgy gondolom önmaga sem hitte, hogy megnyerheti az ötödiket, a verseny után már nagyon nyugodtnak tűnt. McGuinness láthatóan megkönnyebbült, vicces kedve támadt és mindenkihez volt néhány jó szava.

Talán azt is mondhatjuk ellopta a show-t, és a Senior TT-n elért diadallal mindenkit magáévá tett. Az esti díjkiosztó gálán a Bushy's meglepetéssel készült, McGuinness tiszteletére sört főzött, amelyből jutott néhány korty még a kotnyeles újságíróknak is, így fantasztikus középbarna ale sört kóstolhattam. Fontos megjegyeznem, ez nem a Grand Prix, a sörből a nem VIP belépős nézők is kaptak, csak kicsit tolakodni kellett érte.

Cameron Donald sajnos nem fejezte be a futamot, gondjai voltak a motor elejével. A szenzációs teljesítményt mutató újonc, Josh Brookes sorsa is hasonlóan alakult. Este még hosszan elbeszélgettem a TT hatszázas kategóriáját is megjárt ex-motorversenyzővel, Jamie Robinsonnal, aki az utóbbi időben motoros videóiról vált népszerűvé. Esett szó a TT-ről és Guy Martinról is. Jamie szerint a TT varázsát a délutáni jelenetek bizonyítják a legjobban. – „Mondj még egy olyan versenyt, ahol a versenyző cipeli magával a gyerekeit a dobogóra, interjúra, gálára, mindenhova. Mindenki láthatja, ezek itt hús-vér emberek. A közönség azt hiheti, hogy közülük emelkedett ki, nem valami félisten. Ez ma már nem jellemző. Képzeld csak el. Ha egy zárt pályán motorozol, nem látod az embereket, persze tudod, hogy ott vannak, de nem érzékeled feltétlenül. Itt verseny közben sem tudod elkerülni az arcokat. Ha úgy tetszik, folyamatosan tartod a kapcsolatot a közönséggel, hallod, ahogy sikítoznak a pálya szélén és látod a megdöbbent arcokat. Ez a világon egyedülálló.”

Guy Martin az idei évben eltűnt a depóból, és közvetlenül a versenyek előtt érkezett a pályára. Nem kommunikált senkivel, talán aláírást is alig osztogatott. Eredményei leromlottak, s bár barátaival jókedvű, már nem akarja a ráerőltetett „mókamiki” szerepét eljátszani.

Robinson erről így vélekedett. – „Guy egy tök átlagos fickó, egy kamionszerelő. Ez nem mese, ez a valóság. A televíziós szereplése miatt mára mindenkinél többet keres, de mégis a furgonja hátuljában alszik. Tudom, hogy ezt sokan nem hiszik, pedig így van. Soha nem foglaltatott hotelszobát, vagy ilyesmi. A biciklije ott van hátul a kocsiban, mellette meg egy szivacs. Egyszer volt egy bejáratott szállása, de azok véletlenül elárulták, hogy náluk lakik. Persze otthagyta őket rögtön és azóta senkivel nem érintkezik. A rajongók miatt minden este máshol áll meg aludni, rengetegen követik a szigeten, szinte expedíciókat indítanak, ki találja meg előbb. Őt ez rendkívül zavarja, persze soha nem találja meg senki, mert ismeri a sziget összes mellékútját és zegzugos részét, de utálja, hogy menekülnie kell. Talán a nagy nyomás, talán mert belefáradt kicsit ebbe az egészbe, egy ideje lassabb. Persze, őt ez sem érdekli, a versenyzés neki csak hobbi. Természetesen győzni akar, de erre most ismét nem volt lehetősége. A jelenség érdekes, az emberek elkezdték nem kedvelni az utóbbi időben, főként azért, mert nem adta meg magát. Tudod, hogy működik ez: ha nem kapok aláírást, utállak, nem készíthetek veled közös képet, utállak és így tovább. Talán ha minden lenyugszik körülötte, lekerül róla a nyomás és az emberek is kicsit békén hagyják, sikerül neki összehozni azt a győzelmet.”

A Lightweight TT végeredménye ezen a linken böngészhető.

Itt pedig a Senior TT végeredménye található.