A Toyota Bécsben tartotta új modelljének a sajtóbemutatóját, egy Toyota Frey nevű kereskedésben. A céget egy motorversenyző, Ernst Frey alapította, tehát nem szabad összekeverni a svájci Emil Frey-jel. Ma a leszármazottjai viszik a kereskedést, amelynek folyosóit az alapító fantasztikus motorjai díszítik.Azt persze nem sikerült kideríteni, mennyire volt eredményes versenyző, de a gépek így is fantasztikusak.

A Bécs melletti Toyota Frey kereskedés hallja. Kéne? (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)

Norton Manx az ötvenes évekből. A modellt már korábban is gyártották, Norton International néven, ezt keresztelték át a II..világháború után, a Man TT-s versenyszereplésre utalva. Két felül fekvő vezérműtengelyét királytengely hajtotta, 350 és 500 köbcentis motorokkal készült (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)

A két vezérműtengely két szelepet működtetett. A szelepek zárásáról nem a szokványos szeleprugó, hanem úgynevezett hajtűrugó gondoskodott - ez jól látszik a képen. A motort azért alakították rövid löketűvé, hogy a súlypont alacsonyabbra kerüljön (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)

1953-ig hosszú löketű, utána rövid löketű 500-as motorral gyártották, 47-54 lóerős teljesítménnyel. Állítólag megfutotta a 210 km/órát.... (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)

A brit AJS-t 1909-ben alapították, ekkor került az első Man TT-n induló motorjukra Albert John Stevens monogramja. Amikor ez az AJS 7R versenymotor készült, a név már a Matchless tulajdonában volt, a versenymotorokon még használták az AJS nevet (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)

350 köbcenti szólt itt. Biztos csendes volt, bár az ötvenes évek versenymotorjainak semmiféle zajelőírásnak nem kellett megfelelniük (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)

Vészkijárat? Hőskorában az AJS oldalkocsikat, autóbuszokat is gyártott, egészen 1931-ig, amikor Stevens eladta a céget (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)

Akkori mértékkel iszonyatosan pörgött a motor, amely első változatában 36, majd később 40 lóerős volt. Végül 1954-ben megnyerték vele a man-szigeti Tourist Trophyt (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)

Bár ma a Moto Guzzit a hosszanti V2-es motorokkal azonosítjuk, a cég életének első felét a fekvő egyhengeres blokkok határozták meg. A képen látható Falcone modell 1950-1967 között készült. Jellegzetesen régies megoldások: szabadon forgó lendkerék, száraz súrlódásos lengéscsillapító hátul (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)

Az ötszázas nem volt sportos darab, 23 lóerőt teljesített. Népszerű volt rendőrmotorként is (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)

A rendszám biztos nem eredeti... (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)

NSU 500 SS versenymotor, a harmincas évek első feléből. Tervezőjét, Walter William Moore-t a Nortontól szerződtették. Az NSU név egyébként a Neckarsulm rövidítése (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)

Ernst Frey volt az alapító, ma már az utódok viszik tovább az autókereskedést (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)

AZ NSU Sportmaxot ma utcai versenymotornak hívnánk, a speciális idomot alumíniumból kalapálták kézzel. 1953-1960 között készült (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)

A 250 köbcentis, egyhengeres motorja 28-30 lóerőt adott le, kilencezres fordulaton. Ez 1953-ban szédítő teljesítmény volt (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)

Ide kucodik be a versenyző, amikor a kb. 210 km/órás végsebességet el szeretné érni. A fordulatszámmérőt egyébként 12 ezerig skálázták (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)

Levegő csak a kétoldalt kialakított nyílásokon jut be (Fotó: Papp Tibor / Totalbike)