Legenda született, punktum

2013.11.17. 12:29

Az idei év érdekes, fordulatokban gazdag versenyeket, igazából szenzációs szezont tartogatott a nézőknek. Önök most egy erősen elfogult, kizárólag a szerző véleményét tükröző anyagot olvashatnak, röviden, tömören.

Felavatták a legfiatalabb királykategóriás világbajnokot, aki rekordok halmazát döntögette egész évben. A kétkedők azt állították, várjuk ki a végét, meglátjuk mi lesz, ne igyunk előre a medve bőrére. Marc Marquez azonban alaposan rácáfolt minden állításra és kérdésre, mert magabiztos, kiegyensúlyozott versenyzéssel, lehengerlő dominanciával haladt a világbajnoki cím felé. Ausztráliában aztán történt valami olyan, amely még a legdörzsöltebb újságírókat, és szakértőket is szinte kiütötte a ringből. A futamot jellemző felfordulás, és kötelező kerékcsere következtében Marquezt kizárták, nullázta a versenyt, míg Lorenzo nyert, s ezzel alaposan megközelítette a bajnokságban. Sokan ökör hibaként jellemezték a Repsol Honda bakiját, mások egyenesen a versenybírákat küldték volna nyugdíjba.

A Honda pedig elnézést kért, fejet hajtott, és készült Motegire. Önöknek ez kicsit sem furcsa? Pont a japánoknál ne lenne szankció egy hasonló kaliberű tévedésért. Pedig nem csalás, nem ámítás, egyik csapattagnak sem hiányzott egy árva ujjperce sem. Ezen meglepődtem, bevallom. A Honda itt már pontosan tudta, nem lesz koronázó ünnepség Motegiben, kár a gőzért, felesleges legyártatni a pólókat.

A tények itt kristályosodtak ki egészen, s egyre inkább gyanakvóvá váltam. A helyzetet alaposan megvizsgálva adott két spanyol versenyző, akik a világbajnoki címért harcolnak. Közülük egyet, minden idők legfiatalabb királykategóriás bajnokaként akarnak megkoronázni. Adott egy spanyol főszponzor, valamint egy nagy záróünnepség, ahol a kisebb büdzsével rendelkező média képviselői is jelen lesznek. Innen már kézenfekvőnek tűnt, hogy a világbajnoki címet Valenciában, és nem korábban kell kiosztani, melyet valószínűleg még az igencsak hazafi japánok is beláttak.

Nem szaporítom a szót, így is lett, mindenki felkészült Valenciára és izgatottan várták a tutit. Elkészültek a reklámfilmek, s bokszmérkőzéseket megszégyenítő promóciós videók. A két versenyző drámai színekkel tarkított felvételeken mélyen néz a lencsébe, és felkészülnek a végső összecsapásra. Marquez előnye tizenhárom pontra apadt, így Lorenzo akár még reális esélyekkel is indulhatott a világbajnoki címért.

Egy valami azonban biztosnak tűnt, s ez csak-csak felélesztette a jóérzésű nézőben a MotoGP-be vetett szeretet létjogosultságát. Nemrég megkérdezték Guy Martin, utcai motorversenyzőt, hogy miért lett az, aki; miért választotta az utcai versenyeket? Azt felelte: „Azért, mert tudom, ha hibázok, meghalok. Nincs lehetőségem hibázni, szeretem a veszélyt, így elfogadom a halál gondolatát is.”

Ha más nem is, ez pontosan leolvasható volt a két fiú arcáról. Úgy álltak fel a rajtrácsra, hogy elfogadták, ezen a futamon bármi megtörténhet, és azt is tudták, hogy a világbajnoki címért mindent meg fognak tenni. Végül senkinek nem kellett csalódnia, Lorenzo káprázatos, s különösen agresszív motorozással megnyerte a futamot, de most még ez is kevés volt Marquez ellen. A húszesztendős spanyol sokáig a második, majd végül csapattársa mögött a harmadik helyen ért célba. Mivel nem volt rá szükség, felesleges kockázatot nem vállalt, a bajnoki cím így is megvolt. S egy délután két amerikai legenda rekordját lökte a mélybe, név szerint Kenny Robertsét és Freddie Spencerét. Nyugodtan kijelenthetjük, aznap délután legenda született. S reméljük, hogy még sok-sok éven át elszórakoztat majd bennünket.

Csalódottságom nem is tudom, és nem is akarom leplezni. A nevét nem írom le, de a sárga negyvenhatos végül majdnem ellopta a hétvégi műsort. A tervezettnél korábban, még a verseny előtt kiderült, hogy kirúgta főmérnökét, azt az embert, akivel hét világbajnoki címet szerzett, Jeremy Burgess-t. Nem találok szavakat. Egy valamit mindenkinek tudnia kell. Ha Burgess nem lesz jelen jövőre a MotoGP-ben, akkor a bajnokság elveszítette az utolsó olyan emberét is, akinek még fogalma volt arról, mennyit érnek az emberi kapcsolatok, és mennyire nem számít a pénz, hanem a puszta tehetség és kreativitás az, amivel futamokat lehet nyerni.