Ha már nincs pénze autózni

Akinek rossz az egyensúlyérzéke, retteg a nyitott járművektől, esetleg magára vette, hogy a környezetében egyszer valakinek a valakije motorbalesetet szenvedett, azt a számok nem győzik meg. Van, aki szerint a motorozás divat, luxus, haszontalanság, komolytalanság. Sokan nem tehetik meg, hogy naponta, vagy akár hétvégenként motorozzanak, mert nem tudják összeegyeztetni a legfeljebb kétszemélyes járműveket a családdal. A többieknek mondom, hogy a világ felszabadult felén tarolnak a robogók és a célszerű motorok, mert egyre kevesebben akarják a csúcsforgalomban álló autóban vesztegetni a drága idejüket. A sövényen túl is látni magányos alakokat a konzervdobozaikba szorulva, de az arányok egészen mások.

Ez a korszak nem a hobbimotorozásról szól. Az európai piacon évek óta az ésszerűség tarol és most már Magyarországon is, persze itt a többség nem újban, hanem használtban gondolkodik úgy 500 ezer és egymillió forint környékén. Az átrendeződésre a gyárak is reagálnak. A Honda ébredt először és megcsinálta az NC-sorozatot. Egyelőre csak Németországban jött be nekik igazán. Eljár négy liter alatt, duplakuplungos váltóval is rendelhető, viszont száznegyvenes tempó fölött már nincs a helyzet magaslatán. Baj ez? Dehogy, tömeggyártóknál nagyon régi hagyománya van a sparmodelleknek a nagyvárosok zsúfoltsága ezt bőven indokolja is.

Akinek a bolondbiztos Honda még túl motorszerű, robogózni fog. Ha bevállalós, akár a csapadékmentes téli hetekben is. A robogó olyan, mint a konfekcióruha, nem azért van, hogy féltsd. Minden méretben és félméretben, színben és formában, sőt mindenféle minőségben találni legalább egy típust. Ha egy köbcenti-kategória bejön az egyik márkának, egy-két éven belül ott terem néhány másik gyártó is. A robogós közlekedéshez nem kellenek extraképességek és szeretni is elsősorban a vele nyerhető idő miatt lehet. Meg talán azért, mert négyezerért teletankolod és másfél hétig jársz vele. 

A Kiszámoló blog számolótábláját mindenki jól ismeri, aki olvasta két héttel ezelőtt megjelent cikkünket. Abban az autósok szembesülhettek költségeikkel. Átlagosan 30-60 ezer forint a névre írástól kezdve minden hónapban elmegy a kocsira. A táblázatot akár itt a cikkben is kipróbálhatják, de érdemes letölteni, mert Excelben is fut és a család minden egyes járművének költségeit külön figyelhetik vele.

Mielőtt átengedném a számolgatás örömét, beszórtam a saját robogóm és motorom számait. A teljes valósághűségre törekedtem, ezt javaslom önöknek is, máshogy nincs értelme. Az egyik a tavaly ősszel vásárolt Peugeot SV250 (másik nevén Honda Foresight), a másik a BMW R1100GS, vagyis egy nagy túramotor. A GS-t hat és fél éve hoztam be az országba, ezért nekem kellett kifizetnem az istenverte regadót, de a 150 ezer forintos honosítási költség lassan barátságos részletekre bomlott az idők során. Mivel a robogó csak fél éve van nálam, a rendes szervizeken felüli költségekkel, és az átgumizásokkal kapcsolatban saccoltam.

Az éves futásteljesítmény mindent eldönt. Azért tartok már tíz éve mindig robogót a motorjaim mellett, mert a használattal arányos költségek a kistestű és gyenge gépek esetén egészen kedvezőek, egy ekkora motor viszont relatíve drágán üzemeltethető. Csak egy példát említek. Felháborító, ahogy az új gumiabroncsok ára mennyire felment, miközben a motorgumi eleve sokkal gyorsabban kopik, mint az autóké. Egy szett új Metzeler Tourance EXP, felszereléssel együtt nagyjából 75 ezer forintba kerül manapság. Amikor pár éve először cseréltem, még megállt 43 ezerből, igaz ennek a gumiabroncsnak egy régebbi változatát választottam. A hátsó elkopik tízezer kilométeren belül, és természetesen az a drágább. Ezért álltam át az alighasznált, de filléres gumikra.

A robogónál egészen más a matek. A Honda csak 155 kiló, sokkal könnyebb is vezetni. Kerekei tizenkét colosak, egy szett jó minőségű új gumit megkapok 20-22 ezer forintért és tízezer kilométert biztosan meg lehet velük tenni. A fogyasztás már apróság. A BMW bokszerei elég takarékosnak számítanak, 5-6 literes átlaggal számolhatunk, de túrán akár 5 alá is be lehet vinni. Szerintem ez tisztességes egy nyolcvan lóerős motorhoz képest. A robogó még kevesebbet kér, mert bár csak tizenkilenc lóerős, a fogyasztása eddig minden esetben megállt 3,5 liter alatt.

A motorkerékpár rendkívüli költségeiről csak annyit, hogy már túl vagyunk egy váltójavításon (60 ezer forint), két szett gumit is megeszegetett, a robogóval viszont még nem történt semmi rendkívüli. A BMW karbantartása sokkal bonyolultabb, magánszerelőhöz hordva is 40-50 ezer forintba kerül alkalmanként. Ezek az alkalmak évente egyszer időszerűek. A robogó szervizköltsége nevetséges, hétezer forint. Viszont háromezer kilométer az intervallum. Állítólag hamarosan vennem kell hozzá egy új hajtószíjat nyolcért. A többi most még kiszámíthatatlan. Ha új vagy használt motorkerékpárt, illetve robogót vásárolnának, nézzenek körül a netes alkatrészkeresőkben, végezzenek gyors kalkulációt a kötelezőre, adóra és minden egyéb költségre mielőtt a döntenek. Kedvenc önkéntes bevalláson alapuló üzemanyagfogyasztás-összehasonlító oldalunkon vannak motorok is. Egy új, rendszámos robogó, például egy kiváló Honda Sh150i szervizköltségei akkor sem egetverők, ha márkaszervizbe visszük. Ha pedig ketten ülnek fel rá minden reggel és így mennek a dolgukra, a személyenkénti útiköltség verhetetlenül alacsony lesz.

A hobbizós BMW minden hónapban kivesz 15 ezer forintot a zsebemből, pedig van olyan hónap, amikor meg sem látogatom a teremgarázsban, ahol egyébként ingyen áll. Ez kicsit fáj. A Hondának még évekig bizonyítania kell, mielőtt igazán olcsóvá válik a fenntartása. Na jó, nem kertelek, ez most még havi 19 ezrembe kerül. Tudok élni. Azzal vigasztalom magam, hogy a motorozás tipikusan az a közlekedési forma, amelynek rengeteg nem forintosítható vonatkozása van.

A Foresighttal elég sokat mozgok városban, ez napi-havi átlagban legalább harminc-ötven perc időmegtakarítást jelent, nem beszélve a kiszámíthatóságról. A talált időt szívesebben töltöm bármivel, ami az élet napos oldalán tart és megfigyeltem, hogy soha nem idegeskedem más közlekedők miatt, mert mindenkit kikerülök. Nem költök parkolási díjra és soha nem keresgélek hosszan parkolóhelyet. Megállok ott, ahol diszkréten elfér a gép. Ez újabb tíz perc spórolás, naponta. A BMW-vel egyszerűbb a helyzet. Nem használom mindennap, de amikor ketten felülünk és elmegyünk nyaralni, vagy hétvégén kirándulni, az segít lenyomni a következő hetet vagy évet. Nem csodálkozom, hogy nincs a nevemen semmilyen autó. És önöknek mi jött ki?