A Kawasaki Ninja napjainkban szinte a sportmotor egyik szinonimájának számít. De honnan is indult a sikersztori? Időutazás és történeti áttekintés.
A Kawasaki nevét a legtöbben a Ninja típusjelzést viselő sportmotorokkal kapcsolják össze. Ez a modellcsalád idén már éppen harminc éve szerepel a japánok kínálatában. Igaz, az első Ninját, a GPZ900R-t 1983 decemberében mutatták be, de árusítani csak az 1984-es modellévben kezdték. Ennek 908 köbcentis sornégyesét a világ első tizenhat szelepes, folyadékhűtéses motorkerékpár-blokkjaként tartják számon. 117 lóerős teljesítményével 243 km/h-s végsebességre volt képes, ezzel az első olyan motor lett, amely átlépte a 240 km/h-s álomhatárt.
Miért Ninja? Erről is a zsidók tehetnek
Aki a nyolcvanas évek közepét már legalább kisiskolásként élte meg, egész biztosan emlékszik az elmosódott, agyonmásolt videófilmekre, amiken monoton hangalámondással szinkronizálták a szereplőket, és fekete pizsamában ugráltak, karatéjoztak, meg pörgették a nuncsakut. Minden gyerek nindzsa akart lenni farsangkor, apukák dobócsillagokat eszkábáltak, (később a trafikban vettek műanyagból fröccsöntöttet), a büdös kölkök szétfűrészelték a partvis nyelét, a darabjait rozsdás láncdarabokkal fogatták össze, és mindenki nuncsakuzot (persze, ebből is lett aztán kisipari, fröccsöntött műanyag verzió).
Ez az egész nindzsa őrület 1981-ben kezdődött, a Ninja színre léppel (Enter the Ninja), aminek az egyik főszereplője Sho Kosugi volt. Magát a filmet egy Menahem Golan nevű izraeli rendező jegyezte, a producere ő és unokatestvére Yoram Globus volt. A Golan-Globus duó a sikeren felbuzdulva aztán megcsinálta a Nindzsa bosszúját, majd a Ninja 3-at, az ő sikerükön felbuzdulva meg aztán számtalan egyéb nindzsás film született. Golan-Globus film volt egyébként a Missing in action, a Delta Force, a Cobra, az Over the top, a Bloodsport, de a Lady Chatterley szeretője is. Golan és Globus izomból rányomta kézjegyét a nyolcvanas évekre.
Az emberek falták a nindzsás filmeket, a videó korszakban piszok gyorsan terjedtek másolt kazettákon a közkedvelt filmek - a hetvenes években senki nem tudta, ki az a nindzsa, mi az a nindzsa, a nyolcvanas évek közepére már ember nem volt, aki ne hallott volna róluk. Ha valami nem volt teljesen tiszta a nindzsákkal kapcsolatban, az a pontos kiejtés. Sokan ninnyáknak mondták a ninját, ami annak volt köszönhető, hogy nagyon sok kalózvideó német nyelvterületről jött be hozzánk, a németek meg ninnyának mondták - a dzsúdót is lejúdózzák, ők tudják csak miért.
A nindzsa-filmek népszerűségének az alapját a hetvenes évekbeli harcművész-filmek adták, Bruce Lee, Jackie Chan, Sonny Chiba, Chuck Norris és társaik tehetnek róla, hogy megszületett az Everybody was kung-fu fighting című szám, és hogy a hetvenes évek végén mindenki karatézni akart. És gyanítom, ezek miatt lett Suzuki Samurai kis terepjáró, meg Suzuki Katana motorkerékpár is.
Szinte azonnal érkeztek az első motorsportsikerek is. Az 1984-es Man-szigeti TT-viadalon saját kategóriájában, a 751 és 1500 köbcentiméter közötti géposztályban kettős győzelemmel zárt a Ninja. Az aranyérmet Geoff Johnson, az ezüstöt pedig Howard Selby szerezte meg a márkának. A GPZ emellett teljesen más jellegű népszerűségre is szert tudott tenni: 1986-ban felbukkant az azóta ugyancsak ikonikussá vált Top Gun című filmben.
De mi is az a Ninja?
A nindzsák az ősi Kínából származtak, de ma már inkább a feudális japán társadalom "árnyharcosaiként" ismertek. Első írásos említésük a 7-8. századból való. A sztereotípiák szerint az álcázás és a lopakodás nagymesterei, akikről számos különböző elmélet, rengeteg mítosz létezik. Ruházatuk fekete vagy sötétvörös színű, legjellemzőbb fegyvereik a kardok, kések, botok, zsinegek. Vannak női nindzsák is.
A nyolcvanas évek közepén lefelé bővült a Ninja-paletta, megjelent ugyanis a GPZ600R, belépőmodellnek pedig az EX-250 számított – legalábbis az amerikai piacon. Míg a hatszázas GPZ a nagyobb változathoz hasonlóan négy hengerrel készült, 75 lóerő körüli teljesítménnyel, addig a kettőötvenesbe kéthengeres blokk került, amelynek 45 lóereje is 150 km/h körüli csúcssebességet biztosított. Újabb mérföldkő volt az 1988-as ZX-10 is, amely bebiztosította a világ leggyorsabb utcai motorkerékpárja címet a Kawasakinak, egy évvel később pedig érkezett a ZX-7.
A kilencvenes évek újabb sikereket hoztak a versenyzésben. 1990-ben Doug Chandler az amerikai AMA Superbike sorozatot nyerte meg egy ZX-7-es nyergében, majd ezt 1996-ban és 1997-ben is megismételte. Chandler sikerei közé beékelődve, 1992-ben Scott Russell tudott győzni. Russell aztán 1993-ban jelentős nemzetközi eredményt is szállított a Kawasaki számára: a Superbike világbajnokság aranyérmét szerezte meg. Emellett hosszú távú megbízhatósági versenyeken is öregbítette a Kawasaki hírnevét.
1994-ben a ZX900-B1 bemutatásával született meg az első igazi szupersportmotor, amely a Ninja nevet viselte. 899 köbcentis blokkját 40 mm-es Keihin karburátorok segítségével látták el üzemanyaggal, a futóműalkatrészeket a KYB szállította, míg a megállásról elöl 320 milliméteres féktárcsák és négydugattyús nyergek gondoskodtak, hátra kétdugattyús nyereg került. A 125 lóerős teljesítmény néhány év múlva, a B3-as illetve B4-es modelleknél 140 körülire nőtt.
Az 1990-es évek közepére a hatszázas kategóriában is változás következett be. A ZX-6R saját súlycsoportjának legizmosabb gépe lett, és számos módosítással ugyan, de még ma is megtalálható a palettán. Csak összehasonlításképpen: menetkész tömege az akkori 206-ról 194-re csökkent, teljesítménye pedig 106-ról 128 lóerőre nőtt. Szintén a kilencvenes évek közepén került be a kínálatba a ZX-7R, amelyet azonban 2003-ban elkaszáltak.
Az ezredfordulóra új csúcsot kapott a Kawasaki sportmotorpalettája, megérkezett ugyanis a ZX-12R. Az 1,2 literes, hengerenként négyszelepes sornégyesből egészen elképesztő, 170 lovas teljesítményt csikartak ki a gyáriak, és minden egyes lóerőre csupán 1,37 kilogramm tömeg jutott. Ezzel a felépítéssel mindössze 2,7 másodpercre volt szükség a 0-100 km/h-s sprinthez, de 7,2 alatt a kétszáz is megvolt. A 308 km/h-s végsebesség ugyan elmaradt a szintén legendássá vált Suzuki Hayabusáétól, de a maga korában így is a csúcsgépek közé tartozott a nagy Ninja.
A japán gyártó közben a MotoGP világbajnokságon is próbálkozott. Itt 2003-ban futották első teljes szezonjukat – igaz inkább kevesebb, mint több sikerrel. Legeredményesebb versenyzőjük a ZX-RR Ninjával az ausztrál Garry McCoy volt, aki tizenegy pontot gyűjtött.
2004-ben újabb olyan modell készült el, ami máig elérhető a Kawasakinál: a ZX-10R. Érdekesség, hogy idén tavasszal éppen a ZX-6R-ből és a ZX-10R-ből készített jubileumi különkiadást a japán gyártó. Ezek a modellek némi felárért kaptak a megszokottól kicsit eltérő külsőt és a kerek évfordulót hirdető emblémákat.
A motorsportsikerek 2004-ben és 2005-ben, a világ egyik legkeményebb megmérettetésén folytatódtak. Az ír Ryan Farquhar ZX-6R-rel állt rajthoz a Man-szigeti TT-viadalon, amellyel előbb a Production 600, majd a Supersport kategória aranyérmét szerezte meg. A kawasakis évek igazi áttörést hoztak neki, ugyanis korábban hiába futott körrekordot, végső győzelmet nem tudott aratni.
A pályán egyébként nemcsak a gyorsaságot, hanem a megbízhatóságot is bizonyították a Ninják. 2010-től zsinórban négyszer tudták megnyerni a Le Mans-i huszonnégy órás motorversenyt - a sikerekben Julien Da Costának, Olivier Fournak, Grégory Leblanc-nak, Freddy Foray-nek, Fabien Foret-nek és Nicolas Salchaud-nak is nagy szerepe volt, az évek során három különböző felállásban vezették sikerre a zöldeket. Da Costa, Leblanc és Four ráadásul 2012-ben - 15 éves várakozást megtörve - a Bol D'Or nevű hosszú távú versenyen is behúzta az első helyet.
Tavaly újabb két olyan eredmény született, amire joggal lehetnek büszkék a japánok. A Supersport világbajnokságban konstruktőri bajnoki címet értek el, miután az utolsó körben a török Kenan Sufuoglu egy második helyezéssel bebiztosította a pontelőnyt. A Superbike-vébén pedig a gyártók versenyében ugyan alulmaradtak az Apriliával szemben, egyéniben viszont Tom Sykes nem talált legyőzőre, egy ZX-10R Ninjával lett világbajnok. Idén aztán megint közel volt a tűzhöz, de végül hat ponttal lemaradt az apriliás Guintoli mögött.
Ha pedig végigpillantunk a Kawasaki jelenlegi modellpalettáján, láthatjuk, hogy a kis egyhengeresektől a szupersport-kategórián át egészen a hypersport-gépekig mindenhol jelen vannak a Ninják. Míg a belépőszintet a 250SL jelenti, addig a legújabb csúcs az idén ősszel bemutatott H2, valamint H2R. A kompresszoros szörnyetegről hónapokon át csak csöpögtették az információkat, aztán először az R-jelzésű pályagép, majd a milánói EICMA-n a H2 utcai modell is lelepleződött. Ezek 200, illetve 310 lovas teljesítményre és fejletépő gyorsulásra képesek. Úgy tűnik tehát, hogy a sikersztori korántsem ért még véget.
Fotók:
motorcyclespecs.co.za
motorbikespecs.net
ninja30.com
motorcyclenews.com
iomtt.com
lemans.org