A penge csapatnév már fél siker
Le Visonta 2016: Viharsarok Team
Első Le Visontája lesz a srácoknak, de érzik a szellemiséget, 10 rugóból szerezték a versenygépüket.
Én látok valami összefüggést aközött, hogy a bemutatkozó szerint a versenygépük karbipucoláson és festésen kívül karbantartást nem igen látott, a Facebook oldalukon pedig egy szétnyúzott dugattyú az első kép. A bemutatkozójukban kicsit túltolták a Tibiatyás humort, de mivel övék az idei legpengébb csapatnév, ez még éppen megbocsátható.
Fiatal srácok vagyunk egytől egyig. Eddig akinek említeni mertük merész ötletünket, jót nevetett és lehúzta a kerítésszaggatót… Mivel első ilyen versenyünk, így csodára nem számítunk, de megpróbáljuk magunkból a maximumot kihozni (örülünk ha teljesítjük). Már alig várjuk a füstölő gumik és a benzin illatát, a sok-sok embert és az autóban alvást.
Röviden a csapattagokról
Püski Norbi: ő és a később említésre kerülő Solymi voltak az ötletgazdák, miszerint induljuk ezen a nemes versenyen. Társaságunkban Norbi a fő motorszerelő és kereskedő. Megígértettem vele, hogy hoz egy pár donort a gépszörnyünkhöz, de rajtam kívül mindenki azon az állásponton van, hogy szinte előzetes felkészítés nélkül végigmegy a kicsike. Ez a fiú rendesen végigjárta a kismotoros ranglétrát, a műanyag kicsitől kezdve, jó sok Babettán és Simsonon keresztül egészen a DT-ig és persze a mostanra már szinte legendává vált Jogig. Jelenleg egy Z750-t hajt. Úgy gondolja, hogy az életben mindent ki kell próbálni, és ez az eséseivel sem volt másképp...
Zsilák Laci: Norbi és Solymi osztálytársa, állítólag minden nap zsibbasztja őket valami hülyeséggel. Egyébként vízilabdázik, és szerintem titkon minden vágya az, hogy a következő olimpián szurkolhassunk neki és csapatának. Ami most még fontosabb, kicsi korától kezdve motoros nevelésben részesült. Már óvodás korában egy pitbike-kal próbálta felcsípni a lányokat. Hobbija a kisvárosa egyetlen hajtűkanyarjában a kishúga robogóját lapos gumival, pocsolyás úton térdig döntve eldobálni a buszmegállóban várakozók szórakoztatására...
Boros Béci: jelenleg a csapat többi tagjához képest kicsi országunk másik sarkában él, de ő is innen származik, a Viharsarokból. 14 éves volt, amikor megcsapta a benzingőz. Természetesen S51b-vel kezdte, hiszen faluró' jött. Most egy egyedi high-end DT-t hajt, ami Norbi keze alól futott ki. Robogón még nem ült, de majd SPD-n (robogós pályahétvége Kecskeméten - a szerk.) kipróbálja, hiszen jobb később mint soha.
Solymosi Laci: Már kisiskolás kora óta mindenki Solyminak becézi, ez amolyan művésznév lett azóta. Sosem múló jókedvével a csapat mókamestere, elvégre minden értelmes társaságba kell egy bolond. Nem egészen volt nagyobb egy pálinkás demizsonnál mikor először motorra ült, igaz, ekkor még nagyrészt utasként. Szerintem a versenyzőink közül ő a legmegszállottabb motoros. Épp cafe racer építéssel próbálkozik, inkább kevesebb mint több sikerrel. Ő legalább már ült robogón, ami a csapatnak ad egy kis minimális reményt. Tavaly indult SPD-n, igaz egy kör után meg is állt a gép, de mint azt jól tudjuk, a részvétel a fontos… na meg a fröccs.
Botyánszki Tibi: én lennék a sajtós. Igazából fogalmam sincs, hogy kerültem bele ebbe az egészbe, most írok ilyet először. A srácok mikor közölték, hogy lesz pia, öhmmmm szép lányok és finom kaja már nem is aggódtam az egész miatt. Az évek alatt sikerült megfertőzniük engem is a motorokkal és félig benzin folyik az ereimben. Meg a bőrömön, mikor a puszta közepén borítjuk az egyik Jogból a másikba azt a maradék kis üzemanyagot.
Yamaha Jog: más néven a „legenda”, a „terminátor”, az "elpusztíthatatlan”. Három év alatt minden erőnkkel próbáltuk szerencsétlent tönkretenni, de minden hiába. Így hát arra gondoltunk, hogy megérdemel egy esélyt, hogy bele írja magát a történelembe és teljesítse a versenyt. A karbi takarításon és a burkolat festésen kívül szinte semmi törődésben nem részesült. Az egész gép 10 000 Forintba került, viszont az eszmei értéke mára felbecsülhetetlen…
Tartalmas készülődést kívánunk mindenkinek!