Magazin: Totalbike Motoros Tréning

Ilyen például a vészfékezés - sokan egyszerűen nem mernek rendesen rámarni a fékre, vagy ha rá is marnak, rosszul teszik. Elég megnézni öt válogatásvideót a Youtube-on a legsúlyosabb motoros esésekből, és ha kivonjuk a közveszélyes hülyék pofára eséseit, megkapjuk, miért is kéne ezt jól csinálni.

Ráadásul a fékezéses gyakorlat éppen az, aminél nagyon jól jön a külső szemlélő, aki megmondja, mit csináltunk rosszul: például hova néztünk, hogyan építettük fel a fékerőt, hova helyeztük a testsúlyt - és így tovább, nem számoltam pontosan, de vagy 5-6 féle jellegzetes hibát figyeltem meg. Magamról is tudom, máson viszont sokkal jobb volt megfigyelni, hogy milyen az, amikor valaki nem mer rendesen ráfogni az első fékre, és a motor eleje alig ül össze, de már füstöl a hátsó kerék.

Szintén gyakori hiba, hogy a hátsó megcsúszásánál sokan felengedik az első féket is, majd ismét rámarnak, ettől a motor bakkecskézik féktávon - hiába, a kéz és a láb össze van drótozva az agyban, meg kell tanulni különválasztani őket.

A második fontos gyakorlat, az elkerülés akkor értékelődik fel, amikor a fék már egészen biztosan nem elég. Instuktor Robi el is mesélte, hogy rengeteg baleset azért következik be, mert a motorosok 90%-a nem hajlandó elengedni a féket vészhelyzetben, inkább telibe veri az akadályt, mint hogy elvegye róla a kezét, és beiktasson egy elkerülést.

Az ellenkormányzásos kikerülést amúgy elég sokféleképpen oktatják, meg is kérdeztem, hogy akkor most be kell-e húzni a kuplungot közben, vagy sem? És láss csodát, először kaptam olyan választ, ami más módszerek tanításait is elfogadja: sebességtől függ, alacsonyabb tempónál igen, gyorsabbnál nem, hogy pontosan hol a határ, az a motortól függ.

Szlalom nélkül nincs tréning, nem véletlenül ez a legalapabb gyakorlat: fékezhet valaki bármilyen szarul, a motorozás élvezeti részét nem befolyásolja, míg aki retteg a kanyartól, annak vesszőfutás az egész, pont a lényegről marad le. Nyilván a technikás egyenesek is élvezetesek, de azért a többség egyet ért abban, hogy a motorozásban ez a legjobb.

A szlalomgyakorlatnál látszott leginkább a motorosok közti különbség, volt, aki alig talált körbe, míg néhányan olyan szinten magabiztosan kezelték a motort, hogy amúgy is nehéz lett volna nekik újat mutatni, két óra alatt pedig pláne. Nem tudnék tudományos definíciót írni a kezdő és a rutinos motoros közti különbségre, de a szlalomnál elég tisztán kirajzolódtak a határvonalak.

A fékezős gyakorlatok és a szlalom mellé extrának bekerült még egy gyors offroad kóstoló is, terepgumival szerelt 125-ös endurókkal lehetett megtapasztalni a kontrollált csúszást. Becsapós volt, mert a bütykös abroncsok nagyon durván fogtak, még a friss füvön is rá kellett tenni rendesen a gázt, hogy megmozduljon a motor hátulja, tehát egészen más élmény volt, mint azoknak, akik a saját motorjukkal próbálták meg.

A szellősebb délutáni turnusba be is nevezetem gyorsan, remélve, hogy nekem is kijut egy-két jobb beszólás ("ha úgy ülsz mint egy postás, úgy is fogsz motorozni", vagy "ez a motorod megcsúfolása volt"). Végül csak némi szívatásra futotta, a két óra pedig villámgyorsan elröppent.

Ilyen rövid idő alatt nem szabad csodát várni, a súlyos hiányosságokkal érkezőknél viszont ennyi is látványos javulást hozott - nekik már csak annyi a dolguk, hogy a tréningen tanultakat folyamatosan és tudatosan alkalmazzák a hétköznapokon. Így lesz belőle rutin, ők pedig kilépnek a kezdő kategóriából.