A világ legrangosabb kiállításain is csodájára jártak. Az építő szerint pénzben kifejezhetetlen mennyiségű munka ment bele, de megérte. A tulajdonos szeme azóta is minden alkalommal bepárásodik, ha ránéz a motorjára. És használja napi szinten.
Az élet néha ezüsttálcán kínálja a lehetőségeket, így talált egymásra Kristóf, a menő ügyvéd, és Sapka a világhírű motorépítő - az egyikük egy hiteles versenymotorra vágyott, a másik pedig arra, hogy valaki megbízza egy korabeli versenymotor megépítésével.
Az alapot egy R100RS adta, 1977-ből, mivel Kristóf mindenképp olyat szeretett volna, amellyel közel egyidős. Az építési folyamat egy évig tartott, pontosan a negyvenedik születésnapjára készült el.
Katapult - ez lett a motor neve, egy salföldi kocsma előtt volt a keresztelő.
„A legszuperebb az egészben mégiscsak az volt, hogy egy kompromisszumok nélküli motort kaptam. Mindössze annyit mondtam Sapinak: nem számít, ha mindene pont olyan lesz, mint egy régi versenymotornak, de napi szinten fogom használni."
"Megértette, mire gondolok, és kétségtelen, hogy tökéletes motort épített, még akkor is, ha kicsit melós motorozni vele. Az üléspozíció például borzalmas, de egyrészt én akartam, másrészt ez passzol a karakteréhez."
"Az első idom, és a tükrök kérdésesek voltak, de Sapka végül mindent kiszórt. Vakon megbíztam benne. A gumik egyébként okoztak némi fejfájást, mert a kardán miatt a szélességgel nem igen tudtunk játszani"
"Végeredményben egy kiválóan motorozható, precíz járművet szerettem volna komoly alkatrészekkel, mint például egy radiális Brembo fékrendszer, vagy az Öhlins futómű.”
Sapka figyelt a részletekre: „A kerekek és a váz pedig maradt az eredeti, de minden, amit használtunk – kezdve a 320 mm-es radiális Brembótól, az Aprilia RSV Öhlins első villáig, és a háromfokozatú hátsó Öhlins rugóstagokig – egytől egyig modern alkatrészek.
"Viszont a K&N legszűrő miatt az egész motorteret át kellett alakítani. Ezen felül még a Supertrapp kipufogórendszernek is kellett némi helyet találni. Az olajhűtő, az akkumulátor, és az új légszűrő elhelyezkedését is megváltoztattuk, valamint építettem egy új segédvázat, és alumíniumból szobrászkodtam egy teljesen egyedi farokidomot, hogy a motor minél jobban hasonlítson a hetvenes évek versenygépeihez." - meséli Pákozdi "Sapka" Tamás az építésről.
"Ezt követte a tank, mint projekt, melyet végül elemekre vágtam, a cafatokból pedig építettem egy teljesen újat. Bár ez az egész csak nyári úttörőtábor volt a villahídhoz, és szelepdeknihez képest. Miután végeztem vele, összeszámoltam a hegesztéssel és csiszolással eltöltött időt, és megállapítottam, Kristóf most egy különleges ajándékot kapott tőlem."
"Pénzben nem mérhető szopás volt a dekni új geometriájával, majd az ezüstlamellákkal, és így tovább... de mindig megesett rajta a szívem, amikor láttam, hogy párásodik a szeme, ahányszor csak az épülő motorjára nézett. Ennyire alázatos fickóval aligha találkoztam. Egyébként meg rohadtul büszke vagyok az egészre."
A kezelőszervek a Magurától és a Daytonától érkeztek, a kormánylengéscsillapító pedig szintén Öhlins. A fejidom és a sárvédő némi átalakítást követően egy Hondáról, valamint egy Harley-ről érkezett.
Kristóf leginkább a Balaton-felvidék eldugott részein motorozik kedvencével, melynek atmoszférája annyira elragadó, a kanyarok sűrűsége pedig oly izgató, hogy már-már felér egy kéjutazással. A helyi rendőrökkel mindössze egyszer gyűlt meg a baja, de inkább azért kergették, mert érdekelte őket a motor.
„Egyszerűen imádom ezt a motort, különleges és bensőséges a kapcsolatunk. Az első szezont követően elgondolkodtam rajta, hogy a télen megerősítjük a blokkot, és szerzünk bele néhány lóerőt, de végül elvetettem az ötletet, úgy jó, ahogy van. Felesleges lenne hegyezni."
"Az más kérdés, hogy ennek köszönhetően annyira belezúgtam a régi versenymotorokba, hogy fontolóra vettem, keresek egyet, és elviszem pályára. Hiszem, hogy ezeknek a motoroknak nem egy eldugott szoba eldugott vitrinjében van a helyük, hanem ott, ahová megálmodóik teremtették őket, necces körülmények között a pályán.”