TB24: Super Soco Team
Mindig is szerettünk különleges dolgokban részt venni, úgyhogy egy 24 órás robogóverseny elég jó ötletnek tűnt, pláne egy elektromos motorral (mivel mással?). Úgyhogy mikor kiderült, hogy lehet villanycsapat is a TB24-en, kapva kaptunk az alkalmon, és beizzítottunk egy Super SOCO-t, hogy az ő neve is felkerülhessen a Totalbike24-et teljesítő típusok legendás listájára. Nem titkolt szándékunk végigmenni a versenyen, de természetesen a dobogó tetején lenne a legőszintébb a mosolyunk.
Minden bizodalmunk a Soco TC-ben, a BOSCH kerékagymotorban és a 3 kW-ban. Attól nem tartunk, hogy a verseny második felét a boxból kell végignéznünk, mert ha VillanyÚr is úgy akarja, bírni fogjuk akksival! A csapat tagjai kivétel nélkül lelkes amatőrök a TB24 szelleméhez híven, és azt is csak részben lehet elmondani, hogy személyesen is ismerik egymást, úgyhogy ez csak még izgalmasabbá teszi a versenyt.
H. Tamás. Kézenfekvő volt, hogy ő legyen a csapat sajtósa, mivel neki van a legjobb beszélőkéje, meg amúgy is mindent tud az elektromos járgányokról, és nem mellesleg az eCar Salon egyik alapítója. Most ismerkedik ő is a motorozás világával, természetesen egy Soco nyergében, úgyhogy nem csak elméletben ismeri a motort, hanem képben van a valós használatot illetően is. Mindig új elektromos autók-motorok után kutat, szóval ha láttál tegnap egy új elektromos motort a neten, amit még alig ismernek, ő tuti hallott már róla.
I. Attila. Gyerekkora óta gázkar van a kezében, és azóta is azt csavarja, ha ideje engedi. Szívéhez a motocross, az enduró és a supermoto áll a legközelebb, de minden érdekli, ami kétkerék, szóval naná, hogy benne van a csapatban. Ő a szervezés agya is, ami nem csoda, hisz ő az eCar Salon másik alapító tagja, így értelemszerűen az elektromos hajtás elkötelezettje. Aztán amikor kb. 2 éve felült egy Zero FXS-re, végleg villanymotor-fan lett. Nevében is ráfűzve egy klasszikus film részletére, neki nem a Pufin lekvár, hanem az akkumulátorban tárolt energia ad erőt és mindent legyőző akaratot!
Szerencsés véletlen, hogy két Tamás és két Attila van a csapatban, úgyhogy a Tamások és Attilák bemutatkozása folytatódik, saját tolmácsolásukban:
W. Tamás: 1975. decemberében motoron jöttem világra, de akkor is csak azért, mert az út, amin fater vitte mutert a kórházba elég hepehupás volt. A következő motoros élmény 7 éves korom körül lehetett, amikor faterom munkahelyén a kollégája kis Rometjével csapattam a kavicson. Akkor már picit megfertőzött a benzingőz, igaz, utána 7 évig állatorvosnak készültem. Aztán kb.14 voltam, mikor megint motorok közelébe kerültem, ott kaptam a végzetes döfést. Onnantól már csak a motorok érdekeltek. 21 éves koromban megnyitottam első üzletemet egy társsal, majd 3 évvel később saját üzletet nyitottam, amit azóta is a legjobb tudással próbálok üzemeltetni. Tavaly megismerkedtem az elektromos gépekkel, és az azóta az ereimben felgyülemlett benzin lassan kezd átalakulni elektronokká! A verseny a lételemem, Kecskeméten majd kiderül, mi maradt a motokrosszos múltból!
V. Attila: A családunkban mindenki kerülte a motorokat, kivéve nagyapám. Ő tanított motorozni. 1999-ben végre megszereztem a jogosítványom, és sok év kergetőzés után a helyi rendőrökkel, legálisan csapathattam. Gyakorlatilag a motorozás lett az egyetlen hobbim. Kíváncsi vagyok, mire lesznek képesek az elektromos járgányok.
Laci. Első robogós együttléte egy Honda Dióval történt, de arról nem szeret beszélni, viszont titkon dédelgetett gyerekkori álma a motorversenyzés, ami most végre (ha csak egy hétvégére is) megvalósulni látszik. Mindig is a pályamotorozás volt a favorit, imádja a GP-t, viszont szinte abszolút semmi motoros múltja nincs (sajnos, de ami késik nem múlik!). Jó hír azonban, hogy 198 cm-es magasságával tökéletesen passzol a kistestű robogók nyergébe. Mostanság épp az elektromos autók-motorok műszaki szakijává igyekszem válni az eCar Salon szárnyai alatt.
A csapat szerves tagja Bódi László kolléga is, aki nemcsak kiváló szerelő, de a problémáink 99%-ának megoldásában mindig valahogy ott van, na meg a dumája sem utolsó, szóval ostobaság lenne őt otthon hagyni.
Aztán ha neadjisten valaki úgy érezné féltávnál, hogy totál kimerült, nálunk mindig talál egy kis feszültséget, hogy fel tudjon töltődni! A mottónk: „Villanyos a robogó, vár minket a dobogó!”
Támogatók:
