Kibaszott Mary Poppins

MotoGP: Silverstone

2018.08.27. 09:53

A brit GP elmaradt az eső miatt. Elképzelhető, hogy éppen az angolok nem készültek fel a csapadékra? Nem, emberi mulasztás történt, amikor a pályát felújították. De mit lehet elrontani egy pályán?

Az angolok nagy sunyik, felelősséget hárítani jól tudnak, sajtóközleményeket remekül fogalmaznak, nem véletlen, hogy a világ összes médiumában foglalkoztatott személyek, kevesen tudnak ennyire álszenten hazudozni. Más kérdés, hogy ez most nem jött be, még inkább elkeserítő, hogy szenzációhajhász újságírók mindenáron felelősöket és tetteseket kerestek, amiért 1980 óta először törölni kellett egy teljes versenynapot. Akkor Ausztriában történt meg tavaszi havazás miatt.

Itt viszont egy teljesen más dologról volt szó. Az angolok egyébiránt azért is érdekes fickók, mert a halálhoz valójában másként viszonyulnak, náluk még rendeznek közúton motorversenyeket, ahol mezőgazdasági bekötőutakon viaskodnak kétszáz lóerő feletti superbike-okkal, és ha nem adja ki, hát nem adja, ez van, az élet ilyen. Európa egyéb részein ezt megérteni úgysem fogják soha.

Arra viszont senki nem számított, hogy mind a versenyzők, mind a rendezők bojkottálni fogják a hétvégi futamot csak azért, mert esik az eső, és a pálya, mely számukra a szent grált jelenti, egyszerűen szar, alkalmatlan a versenyzésre. Kilencvenezer ember ázott-fázott a helyszínen, és bár mindent megtettek, hogy valahogy elintézzék az ügyet okosban, a víz csak nem akart elfolyni.

A dráma már szombaton kezdődött, amikor a hetes kanyarban és az előtte lévő féktávon úgy megállt a víz, hogy Alex Rins félelmében leugrott motorjáról, mert képtelen volt fékezni. Szerencséje volt, nem esett baja, de a sóderágyban már látta, gond lesz, amikor egyszerre többen is buktak. Épp honfitársa, Tito Rabat bandukolt a kavicsban, amikor Rins heves mutogatásba kezdett, majd a következő képen már csak azt láttuk, hogy Rabat rongybábuként repül, miután Morbidelli motorja eltalálta. Az első hírek szerint háromszoros nyílt törést szenvedett, és lábsérülési olyan súlyosak voltak, hogy még szombat éjjel megműtötték.

A versenyzők ezt követően felcseszték magukat, és szóltak, ha vasárnap is hasonló körülmények lesznek, nem versenyeznek. Mike Webb versenyigazgató, akinek a fia, Danny jelenleg épp utcai versenyzőként keresi kenyerét, megreformálta a vasárnapi menetrendet, és az előrejelzés miatt a MotoGP futamot előre hozta, remélve, hogy megússzák a vasárnapi özönvizet. Megúszás helyett azonban csak úszás lett, mert a versenyzők ígéretüket betartva helyi idő szerint délután ötkor jelezték, akkor sem mennek a pályára, ha fene fenét eszik.

Döntésüket a biztonsági csapat vezetői, Loris Capirossi, és Franco Uncini is üdvözölték, sem a Dornának dolgozó Capirossi, sem az FIM-nek dolgozó Uncini nem tartotta biztonságosnak a pályát. Ami ezután történt, maga volt a röhej. A sajtótájékoztatón Webb versenyigazgató, Uncini és Capirossi vett részt, az újságírók pedig valamiért minden áron lándzsára akarták döfni valakinek a szívét. Végül úgy döntöttek, legyen ez a valaki Franco Uncini, aki a pályák homológizációjáért felel.

Megpróbálták számon kérni rajta miként vehette így át a pályát februárban, azzal viszont senki nem volt tisztában, hogy a port a pálya tulajdonosán és üzemeltetőjén kell elverni, nem pedig egy biztonsággal foglalkozó emberen, aki egyébiránt jogásznak tanult, nem útépítő mérnöknek. A középen ülő Webb szokásához hűen hevesen lapított, és a neki szegezett kérdéseket hol Capirossinak, hol Uncininek címezte, kibújva a felelősség alól. Az egyik újságíró elkezdte azt firtatni, Uncini miért hagyta jóvá a futam törlését, miközben 1980-ban, amikor még aktív versenyző volt, sokkal rosszabb körülmények között is motorozott. Ezen a ponton Franco Uncini csak a fejét rázta, és közölte, azért dolgoznak, hogy a biztonság javuljon, ezért a badarság volt feltenni ezt a kérdést.

Uncinivel néhány évvel ezelőtt, Fabio Munerrel, az FIM versenyzésért felelős igazgatójával épp két hónapja készítettem interjút, és persze egybehangzóan azt szerették volna a legjobban kihangsúlyozni, hogy az FIM legnagyobb feladatának a biztonság növelését tekinti. Ezek után megkérdőjelezni azt, hogy egy járhatatlan pályán miért nem lehet versenyt rendezni, kétségbeejtő butaság.

Sokkal inkább érdemes lett volna azt a kérdést vitatni, vajon mit rontottak el a britek, mi vezetett odáig, hogy a pálya használhatatlanná vált. Napközben több, útépítésben dolgozó, tapasztalt mérnökkel egyeztettem, megalapozva, máshol kijavítva feltételezéseimet a történtekről.

Az ismert információk szerint a pálya aszfaltozása február környéként történt, az előzmények szerint erre azért volt szükség, mert a burkolaton több helyen deformáció (ha úgy tetszik hupli) alakult ki, emellett tapadáshiányra panaszkodtak a versenyzők évről évre, valamint arra, hogy a pálya zabálja az abroncsokat.

A deformációt minden bizonnyal aszfaltozással kívánták megoldani, a tapadáshiány, és a kíméletes felület érdekében pedig elképzelhetően több bitument alkalmaztak a kopórétegben, amely a burkolat legfelső rétegét adja. Ez érintkezik az abroncsokkal. Normális esetben egy burkolat három rétegből, alap, kötő és kopórétegből áll.

A bitumennel dúsított kopóréteg viszont azt eredményezte, hogy száraz körülmények között ugyan javulhat némileg a tapadás, az egyenletesebb felületnek köszönhetően – kevésbé érdes, így az abroncsokat is jobban kíméli – viszont a vízzáróképessége is jobb, eső esetén pedig csúszósabb. A vízzáróképesség javulása pedig azt eredményezi, hogy a burkolaton megáll a víz, a víz alatti réteg pedig jégpályává alakul.

Ehhez jöttek még a legutolsó információk, mely szerint Lewis Hamilton, az egy hónapja megrendezett Forma 1-es futam után jelezte, hogy a deformációk ismét megjelentek a burkolaton. Amikor ezt számon kérték Uncinin, hogy miért nem cselekedett, teljesen jogosan azt válaszolta, hogy erre már nem maradt idő.

A Hamilton által leírt deformációk egyébként egyértelműen arra utaló jelek, hogy az új aszfaltréteg bedolgozása során csak a felső, kopóréteget cserélték ki, mivel a deformációk rendszerint a mélyebb rétegekben, kötő, adott esetben alaprétegben alakulnak ki. Ha így történt, ezen a ponton is hibázott a kivitelezést végző cég, és a pálya tulajdonosa. Ez pedig egyenesen vezetett egy újabb hibához, mely minden bizonnyal a vízelvezetésért felelős dőlést (szaknyelven: oldalesés) is érintette.

Sokan úgy gondolják, hegyes, völgyes terepen nehezebb utat építeni, és ez részben így is van, viszont egy olyan sík terepen, mint amilyen a Silverstone-i pálya környezete, rendkívüli módon figyelni kell a burkolaton kialakított mesterséges oldalesésekre, melyek kanyarokban feltételezhetően egyirányúak, bár ez függ a kanyar sugarának nagyságától is.

A lényeg ebből mindössze az, hogy abban az esetben, amikor a burkolaton beavatkozás történik, amely eredetileg már hullámos, és nem a teljes pályaszerkezetet cserélik, nincs az a brigád, aki pontosan be tudná lőni az aszfaltot terítő munkagépen a helyes oldalesés mértékét, egyszerűen azért, mert az alsóbb rétegek deformációját is meg kellene szüntetni ahhoz, hogy ismét nulláról tudják kezdeni a számolást.

Ha így történt, nem csoda, hogy Hamilton újbóli deformációra panaszkodott, és az sem, hogy nem folyt el a víz, egyszerűen azért, mert hiányzott a megfelelő oldalesés, amely segíthette volna a megálló víz lefolyását.

Webb egyébként hat hétre taksálta a vizsgálatok eredményét, melyek hitelességét nagyban segítené, ha ezeket nem egy angol, hanem egy teljesen független cég végezné. A vizsgálatok során egészen biztosan meg kell nézni az aszfalt összetételét, azt újból minősíteni kell, súrlódási vizsgálatokat kell végezni, teherbírást kell ellenőrizni, és fúrással a rétegek felépítését.

Félő, hogy mindez nem így történik, és a tényleges felelősök felkutatása nélkül egyszerűen majd leírják egy csodálatosan megfogalmazott sajtóközleményben, hogy sajnálatos módon ez volt az évszázad esője, amelyre még a legfelkészültebb brit meteorológusok sem tudtak eléggé felkészülni, ezért a tervezési kiírásnál kisebb csapadékmennyiségre tervezték a pálya vízelvezetését, mely azt bizonyítaná, hogy mindenki csodálatos munkát végzett, de az őket sújtó időjárás bizony méltatlanul elbánt a brit rajongókkal.