Márquez pápai áldással sem nyert
„Ha esik, majd legfeljebb megyünk hétfőn, vagy kedden, mindegy, a versenyt megtartjuk” – kezdte múlt heti interjúját Carmelo Ezpeleta, a MotoGP mindenható ura, utalva a Silverstone-i bakira.
És persze üzenve a MotoGP tényleges mindenható urának, Valentino Rossinak és a rajongóinak. Nyilvánvaló, a spanyol üzletembernek esze ágában nem lett volna összetűzni százezer sárgaruhás rajongóval, és Rossinak komoly kártérítést fizetni, amiért a tavulliai vendéglők kihasználtsága elmarad a vártakkal szemben.
Az olasz nagydíjra egyébként olyannyira készültek, hogy néhány versenyző, például Márquez még a Vatikánba is ellátogatott pápai áldásért. Ferenc pápa egyébként szokásához híven jó fej volt, és közvetlen, bár érdekes, hogy Rossi az egésztől távol maradt, vagy meg sem hívták. A Repsol versenyzők mindenesetre jelen voltak, mely diplomáciából csillagos ötös mindkét fél részéről. Egyébként akkor hallottam először egyházi áldásról motorversenyek előtt, amikor az Ace Café londoni tagjait megáldotta egy helyi atya a szokásos délutáni közúti versenyek előtt.
A futam előtti másik fő téma Márquez és Rossi viselkedése volt. Márquez kihasználva Ferenccel való találkozását úgy döntött, a sajtó elé áll, és nyilvánosan közli mindenkivel, szeretné helyrehozni a Rossival való kapcsolatát. Persze az egész röhejesnek tűnt, sokan úgy vélték, az egész csak a médiának szól, de a dolog odáig süllyedt, hogy újságírók kérésére kezet nyújtott a futam előtti sajtótájékoztatón Rossinak, aki karba tett kézzel úgy reagált, hogy „nem kell nekünk kezet fogni, nincs egymással semmi bajunk.” Ezen persze mindenki hüppögni kezdett, a spanyol rajongói Rossit szidták, az olasz tábora szerint pedig az egész csak hiszti és álszenteskedés, amely a kameráknak szól.
A versenynek azonban volt egy sokkal szomorúbb jubileuma, huszonöt évvel ezelőtt itt bénult le a királykategória egyik legnagyobb versenyzője, Wayne Rainey, aki az azóta eltelt időben elképesztő erővel újraépítette saját karrierjét, és jelenleg az amerikai gyorsasági bajnokság mindenes vezetője.
A lényeg, hogy Rossi nagyon készült hazai versenyére, talán azt is sejtette, ez most nem az a nap lesz, amikor a győzelemért harcol. Jorge Lorenzo, viszont legutóbbi osztrák sikerén felbuzdulva olyan magabiztossággal érkezett Misanóba, hogy ha arra kérik, simán átúszott volna Riccionéból a szemközti Pulába.
Erre viszont senki nem kérte, így megelégedett a rajtelsőséggel, és minden jel arra utalt, formáját átmenekítve ismét a győzelemért fog harcolni. Ezúttal viszont másként alakultak a dolgok. A verseny végeredményben egy tisztességes futam volt, de a különös izgalmak ezúttal elmaradtak. Dovizioso már az elején ellépett, a legnagyobb izgalmat pedig Lorenzo és Márquez csatája szolgáltatta, bár nem hinném, hogy az olasz közönség ettől felhőtlenül boldog volt.
Az adok-kapok egészen addig tartott, amíg Lorenzo, három körrel a leintés előtt bukott. Utána persze magyarázta a tapadásbéli hiányosságokat, bár arra nincs mentség, hogy a Ducati hazai versenyén egy szinte tuti, duplagyőzelmet dobott a kukába. Állította, Márqueznek mindegy volt, de mivel tudta, hogy nem nyerhet, csak borsot akart törni az orra alá. Ez pedig minden bizonnyal így is volt, nincs ezzel semmi gond.
Külön érdekesség lehet, hogy a bukás előtt közvetlen épp Davide Tardozzi csapatfőnököt interjúvolták verseny közben arról, mennyire izgul Lorenzo miatt, hiszen a megszokott lágy gumik helyett közepesen keménnyel indult, mert a pálya rövid idő lezabálta a puhábbat. Tardozzi elég feszültnek tűnt, amit talán senki nem értett, hiszen alig volt vissza a versenyből. De hát ilyen egy tapasztalt csapatvezető, tudta pontosan, mitől tart. Egyébként Dovizioso győzelme különös jelentőséggel bírt, mert a Ducati tizenegy éve nem nyert Misanóban.
A bukás miatt Márquez szépen begurult másodiknak, biztosítva vezető helyét az összetettben, Cal Crutchlow pedig úgy tűnik, nemhiába akklimatizálódott a futam előtt Olaszországban, és lapátolt kavicsot toszkán villája előtt, mert végre ismét dobogóra állhatott. Nem rossz teljesítmény egy versenyzőtől, aki már szinte félig bevallotta, hogy a későbbi gondtalan jövőt és megélhetést szeretné leginkább megalapozni, különösen meghalni nem lesz szíves egy tizedik helyért. Persze ilyen teljesítmény mellett az érdemel követ, aki kritizálja.
Rossi végül nemhogy dobogóra nem állt, hetedik lett, és saját nyilatkozataiból is úgy tűnik, nem tudja mi lehet a probléma. Szomorú, de a Yamaha mérnökei ezek szerint nem igazán tudtak előre lépni. Negyedikként a suzukis Rins ért célba, csapattársát csúnyán verte otthon.
A MotoGP végeredményénél is nagyobbat szólt viszont, ami a Moto2-bent történt. Sajnálatos, hogy egy ilyen eseménytől hangos a hétvégi nagydíj, nem pedig a pályán látottaktól. Jelen pillanatban úgy tűnik, Fenati mind idei, mind jövő évi szerződése elszállt, hiszen a munkahelyek is kérnek erkölcsi bizonyítványt. Talán az északír utcai motorversenyeken még lenne helye, de vigyáznia kell, mert egy hasonló manővert követően ott beszántanák egy John Deere-el.
