Negyven éves, de még mindig sárga

Valentino Rossi 40

2019.02.16. 09:50

Legenda, ikon, motorversenyző, szupersztár, bohém zseni, melegítős suttyó, másokat ujja köré csavaró hipnotizőr... Lehet még fokozni a jelzőket, de ma Rossi születésnapját ünnepeljük világszerte.

Régi történet, már több, mint húszéves. Emlékszem, általános hetedikbe jártam, amelyből leginkább olyanok maradtak meg, hogy öten jártuk a várost és virágot gyűjtöttünk a nyolcadikosok ballagására, meg hogy hétvégente az akkori Eurosport néha élőben is közvetítette a gyorsasági világbajnokság százhuszonötöseinek versenyét.

6I0T7297
Fotó: Guld Péter

Az orgonák illata és látványa persze igéző volt, de a tavaszt tovább fokozta, hogy az egyik versenynézéssel töltött hétvégén felfedeztem egy csávót, aki nagyon furcsán mutatott a parányi versenymotoron. Olyan magas volt, mint egy kosaras, a rikító sárga ruhája végett pedig azt hittem, testesebb is a nagy átlagtól - sőt, rajszáma miatt még abban is megnyugvást nyertem, hogy nem csak én hordok ekkora cipőt a földkerekségen tizennyolc alatt. Nagydarab gyerek révén kijelenthetjük, visszaszereztem az önbecsülésem, bár akkor még nem tudtam, az illető ugyan – motorversenyzőhöz képest - kiemelkedően magas, de a lába mégsem negyvenhatos, súlya pedig nagyjából fele az enyémnek. Viszont pár héttel később, azon a forró augusztusi napon, amikor totális vesztesként elkönyvelve, az esélytelenek nyugalmával megnyerte a kiskategória versenyét olyan japán és spanyol legendákat maga mögé utasítva, akiknek akkoriban mozgatható szobrait cipelték pályáról pályára, megláttam a fényt az alagút végén, és nyugtáztam: a világ mégis szép hely.

1996-ot írtunk, a versenyzőt Valentino Rossinak hívták, és élete első futamgyőzelmét szerezte Brünnben, tizenhét évesen. Valentino Rossi ma negyven, de ha úgy nézzük, sokak szemében a világ pont neki köszönhetően szép hely. Ez egy motoros magazin, ha nem ismerik, kérem ne olvassák tovább, de az ujjam száradjon le, ha most elkezdem leírni sikereit, azon túl, hogy kilencszeres világbajnok és élő legenda.

Vannak a sportnak akkora óriásai, mint Schumacher, Maradona, Agassi, Michael Jordan, és mondjuk Tiger Woods, Muhammad Ali, vagy a ralinak Colin McRae, kiknek esetében teljesen mindegy, hogy a múltban milyen eredményeket értek el, és sikereiket mekkora kudarcok tarkították, vagy épp méltatlan körülmények között fejezték be pályafutásukat, nevük egyszerűen összeforr az adott sportággal, minden bizonnyal személyiségük miatt. És igen, tessenek megkapaszkodni, ebbe az is belefér, ha bizonyos esetben nem viselkedtek mindig úriemberként, vagy a magánéletben voltak megkérdőjelezhető húzásaik. Ikonokká váltak, mert összességében annyit, és olyan vehemenciával tettek le az asztalra, amely örökké belevésődött az emberek emlékezetébe. És ezen az sem változtat semmit, ha épp jönnek újak, kik letaszítják őket a trónról, mert a történelmet nem ötéves ciklusokban nézzük. Így tök mindegy, kicsoda Marc Marquez és hányszor lesz még világbajnok, a kétezres évek MotoGP-korszakát egyszerűen Valentino Rossi-érának fogják hívni, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy Valentino Rossi még a pályán van, és motorozik.

R
Fotó: Guld Péter

A hülye hasonlatokat tovább fokozni felesleges, de zenei példával élve: én képes vagyok elhinni bárkinek, hogy a Foo Fighters jobb, mint a Rolling Stones, de amíg Mick Jagger a színpadon van, a feltétel nélküli rocksztár jelző bizony őt illeti, még akkor is, ha mindezt Yves Saint-Laurent nadrágban teszi.

A személyes élményeimtől most szeretnék mindenkit megkímélni, úgyis sokan ilyen történetekkel bombázzák majd a nagyérdeműt, Rossi jó cselekedeteitől meg pláne, hiszen lehet őt kedvelni, és utálni egyaránt, egyvalami biztos, szerencsések vagyunk, hogy a földkerekség egyik legnagyobb motorversenyzőjét még mindig a pályán láthatjuk, immáron negyvenévesen, húszéves lélekkel, kortalan fizimiskával, csúcsközeli állapotban.

A minap találkoztam egy olasz újságíró barátommal, aki nemes egyszerűséggel úgy jellemezte: azt hiszem most egyszerűbb lenne a Pápával interjút készíteni, mint Valentinóval leülni.

Boldog születésnapot neki, egészen biztosan szemlézi a Totalbike-ot is.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.