Hogyan kell motorral kanyarodni?

Vezetéstechnika: Kanyarstílusok

2019.04.05. 09:14

Meghatározó lehet, hogy az adott szituációban hogyan helyezkedsz a motoron. A közúti kanyarokat többféle technikával is bevehted. Alapvetően három stílus terjedt el, egyes szakirodalmak elismernek egy negyediket is, én viszont nem, mert az csak két másik értelmetlen kombinálása. Az ötödik pedig egy tényleg nagyon különleges megoldás.

1. Huszár a lovon: ez az üléshelyzet, amit a legtöbben jól ismernek, viszonylag egyenes háttal ülsz és a motorral együtt dőlsz. Az esetek nagy részében így motorozunk. Előnye, hogy kényelmes, nem annyira fárasztó, és mivel a fej magasan van, jól fel lehet mérni a környezett. Hátránya, hogy ez a testhelyzet leginkább csak utazásra alkalmas, a váratlan események hatékony lereagálása más pozíciót követel meg. Mikor használjuk ezt? Hosszú egyenesekben, elnyújtott kanyarokban, amikor nem igazán rohanunk sehova, csak gurulunk. Ennek a testhelyzetnek van egy minősített esete, a szurikáta, amit a sportmotorosok használnak. Kifeszített karokkal próbálnak magasan kikandikálni a plexi felet. Ez gyakorlatilag alkalmatlan sportmotor vezetésre, így semmi mást nem tudsz csinálni, csak egyenesen menni, de még azt se nagyon.

2. A letolós: ha azt hallod, hogy told le magad alatt a motort, vagy ülj fel a tetejére, ezek mind ugyanazt jelentik. A gyakorlatot úgy képzeld el, hogy a felső tested függőleges marad, míg a csípődnél elfordulva az alsó tested a motorral együtt valamelyik irányba bedől. Extrém esetben még az is elképzelhető, hogy valóban fél fenékkel kiülsz a nyereg magasabb, tehát a dőléssel ellentétes oldalára. Ezt a módszert a vezetéstechnikai tréningek rendszeres látogatói jól ismerik és a motoros rendőrök is ezt használják.

Nagyon praktikus szűk helyen forgolódásra, például a parkolóban vagy a dugóban, de akár lassú hajtűkanyarra is a szerpentinen. Viszonylag egyszerű megtanulni, és aki tudja, az gyakorlatilag ezt alkalmazza mindenhol. Előnye, hogy a tekintet itt is magasan marad, és ha jól csinálod, hatékonyan tudod irányítani a motort magad alatt. Hátránya, hogy talán ez a módszer stresszeli legjobban a gumi szélét, mert az adott sebesség mellett itt a legnagyobb a dőlésszög. Ezért bizonyos tempó (kb. 80-100 km/h) fölött már nem igazán működőképes.

3. Súlyt a belső ívre: ennek a stílusnak az iskolapéldáját a gyorsasági motorversenyeken láthatjuk, de az elv nem csak abban az esetben működik. A mutatvány úgy szól, hogy a kanyar belső ívébe minél nagyobb testsúlyt helyezel be. Természetesen nem kell térden közlekedni, sőt az ívbelső térd megnyitása sem kötelező, csak lehetőség. De ha már a könyöködet tolod a belső ív felé, amit automatikusan követni fog a felsőtested és a fejed is, és így dőlsz bele a kanyarba, már sokat tettél az extra tapadás érdekében. Előnye, hogy adott sebesség mellett a három stílus közül a legkisebb dőlésszöget érheted el, tehát a biztonsági tartalékod itt a legnagyobb, mind fékezés, mind kigyorsítás esetén. Hátránya lehet, hogy a fej lejjebb kerül, így a látótér valamelyest korlátozódhat.

A nagy tempós kanyarodás stílusa egyértelműen ez – hogy mi a nagy tempó, az relatív; szűk helyen akár 40-50-60 is sok lehet. Továbbá, akkor is ez a spórolós stílus a nyerő, ha megváltozott tapadási körülményekhez kell igazodnod, például elkap az eső, vagy éppen sóderes az út. Az a legjobb, ha ez a három stílus a véreddé válik, mert úgy szabadon és gördülékenyen tudsz váltani az egyikből a másikba, ahogy a helyzet megkívánja.

4. A nemlétező stílus: az a bizonyos negyedik stílus valami olyasmiről szólna, hogy a fenekedet letolod az ívbelső felé, de a fejedet visszahúzod a motor középpontjának irányába. Régen a gyorsasági motorsportban sok ilyet lehetett látni, de ma már van ennél korszerűbb. Némi előnye lehet, hogy a fej magasan marad, hátránya viszont, hogy a dőlésszög itt is nagyobb, és annyira nem is néz ki jól. Tehát ezt a módszert simán ki lehet váltani a fenti három valamelyikével.

5. Talppal lefelé: a klasszikus szupermotós stílus baromi látványos, viszont a hétköznapok szempontjából teljesen mindegy, mert az utcán felesleges, sőt, a legtöbben még pályán is indokolatlanul tapossák kanyarban a flasztert. A szupermotó gyakorlatilag az off-road gépek aszfaltosításával jött létre, éppen ezért keverednek benne a stílusok. A motokrossz versenyzők előrenyújtott lábbal kanyarodnak, és ezt hozták át az aszfaltra is, annyi változással, hogy megvasalt csizmatalpukat az aszfalton húzták.

Ennek több előnye is van, például ha kicsit nagy lenne a dőlésszög, a talpon támaszkodás megmentheti a helyzetet, de van olyan triviális oka is, hogy a lábat tenni kell valahova, és a motor mellett nem igazán fér el. Idővel az aszfaltos versenyzők is beszivárogtak a szupermotó-versenyekre és bemutatták, hogy lehet térden is gyorsan menni ezekkel a motorokkal. Egy tanúsága viszont biztosan van ennek az ügynek: nem csak egy jó megoldás létezik.