Ők tették inasba tavaly a szerkesztőségi csapatot!
Csapatbemutatkozó: 4 pasi meg egy kicsi
Eltelt majdnem egy év az első Totalbike24 versenyünk óta. A csapat kicsit átalakult, de a lelkesedés annál nagyobb. A legutóbbi robogós megmérettetés után valaki tapasztaltabb motoros lett, valaki pedig belépett a szülők 0-24-es versenyébe, ezzel tökélyre fejlesztve a mindig ugrásra kész állapotot. A nevünk annyira hirtelen felindulásból ugrott be a tavalyi nevezésnél, hogy inkább ebben az évben is így maradtunk, mert annak ellenére, hogy még egymás között sem merjük emlegetni (legfeljebb kínosan suttogva) már a miénk... és persze nem utolsó szempont, hogy mások számára is könnyen beazonosítható. Csapatunk két újonc versenyzővel színesedett, kezdjük a bemutatkozást velük:
Ledniczky György vagyok, 28 éves. Hatéves koromtól motorozom rendszeresen, először természetesen 50ccm-el, majd 125-ös enduróval folytattam. Ezután nagytestű 250-es robogóm is volt, majd 660-as endúróra visszatértem. Régebben inkább terepen motoroztam, manapság viszont túramotorozással töltöm a szabadidőmet. 16-17 éves koromban krossz versenyeztem amatőr szinten, csak anyagi okok miatt nem folytathattam. Ekkor a versenyszellem belém költözött, amiből mai napig maradt valami, bár utcán ezt vissza kell fogni. Úgy érzem, hogy egy ilyen verseny kellően visszahozhatja a régi élményeket. A kecskeméti gokart pályára néha-néha kinéztünk gyakorolni, ahol nagyon megszerettem a pályamotorozást, így kíváncsian várom ezt az alkalmat.
Simon Norbert vagyok, 28 éves. A motorozás iránti szenvedély már gyerekkoromban megfertőzött és időről időre egyre erősebb. A szamárlétrát végig jártam, de robogóval először és eddig a versenyig úgy éreztem utoljára a segédmotoros jogosítvány vizsgán találkoztam. Tavaly meglátogattam a srácokat a versenyen, és nagyon megtetszett, hogy mekkora buli. Nagyon örülök, hogy idén velük együtt indulhatok ezen a megmérettetésen. A kihívásokat mindig keresem, bármiről legyen szó, így már nagyon lelkes vagyok a 24 órás versenyt illetően. Extra infó, hogy a csapat legnehezebb pilótája vagyok majdnem száz kilóval, így kíváncsian várom, hogy fogom bírni (és a robogó) a terhelést.
Jóba Csaba vagyok, ez lesz a második Totalbike24 futamom. Tavaly nagyon élveztem a versenyzést (annak ellenére, hogy nagyon fárasztó volt 35 fokban, bőrruhában ilyen lassan haladni) így nem volt kérdés, hogy idén is indulni szeretnék. Tavaly várakozáson felül a 19. helyen végeztünk kezdőként, idén egy remélhetőleg versenyképesebb robogóval és végtelenszer több robogózási tapasztalattal vágunk neki a versenynek, így nem is kérdés, hogy még előrébb szeretnénk végezni. A csapatfelállás kissé változott, de remélem, legalább olyan jól fogunk szórakozni mint tavaly.
Jaksics Tamás vagyok, jelenleg 29 éves. Tavalyhoz képest Csabi után már Norbival is egy irodában ülök és még mindig tömítésekkel foglalkozom. A tavalyi két személyes irodai kommunikáció 3 irányú lett, így az egész iroda napra készen tudja a robogó készültségi fokát akkor is, ha nem akarják. Általában azért akarják. Az egy éves „A” kategóriás jogsim két éves lett, született egy kislányom, így a CB egy kicsit most kevésbé van kihasználva. Szomorú. A tavalyi versenyrobogónk eladása után (vágatlan 2018-as robogó sztori a Facebook oldalunkon olvasható) vettem egy másik, hasonlóan szakadt 125-ös robeszt, így most azzal járom az utakat télen-nyáron. Tehát robogózom, városon kívül szívok a szöszmötölők miatt (a család nem fér fel a CB-re) és próbálok idén nem az első etapom 5. percében elesni a pályán (igen, a Totalbike idei versenykiíró cikkében én fekszem a földön ég felé álló lábakkal a robogónk mellett).
Lőrincz Ildikó vagyok, habár tavaly ősszel megszereztem az A kategóriás jogosítványomat, robogót vezetni nem engednek a fiúk, ezért idén is én maradtam a csapat legkisebbik tagja és egyben sajtósa. Remélem, hogy a 4 pasi idén is hasznomat veszi a facebookozásban, a matricázásban és a kacsaszalagozásban.
Új év, új robogó, új történet.
A tavalyi Totalbike24 után rendbe raktuk a robogót, majd visszakerült Balázshoz. Azóta is tolja az autókat a belső sávban. Persze szigorúan 45-tel, hiszen csak segédmotoros kerékpár, és az a pár százalék belefér. Meg persze nem akarjuk, hogy a cikk miatt a rend éber őrei megállítsák az elég feltűnő, verseny-matricával és rajtszámmal ellátott robogót.
Közben telt az idő, elment az ősz, a tél, miközben párás szemmel mesélgettük egymásnak a verseny során átélt élményeket. A Jog tavaly nagyon jól helyt állt, de egyenesben a csapatok nagy része állva hagyott minket, így a váltás mellett döntöttünk. Egyébként is megérdemli a nyugodt, pihenéssel teli nyugdíjas éveket.
Még március volt, amikor már elkezdtünk robogókat keresni. A tavalyi helyzetből nem tanultunk, így újra lelakott kotlákat kerestünk, ami lehetőleg gyári, de még éppen halad. A típusokat szűkítettük le, Aerox vagy SR50 volt a cél. Néha még el-el kalandoztunk az RR Jog felé is (ugyanolyan, mint a mi tavalyi Jog-unk, csak vízhűtéses és kicsit erősebb), de az már kint volt a büdzsén, ráadásul jellemzően a kínálatból is. Volt a láthatáron kulcs nélküli Aerox, első generációs SR, de egyik sem volt megfelelő. Éppen aznap harmadszorra forgattam végig a teljes kínálatot, amikor munkatársam (továbbiakban Huba) megkérdezte, hogy miért töröm magam ennyire, amikor van két motorom és minek egy ötvenes. Elmondtam neki, hogy idén is jelentkezünk a TB24-re és kell egy robogó, mert a tavalyi már megvívta a maga harcát. Kicsit gondolkozott és azt mondta, hogy neki van egy Malaguti F15 Firefox-a (a Firefox-ot külön kiemelte, mintha attól lángolna a kipufogója vagy feltépné az aszfaltot). Kicsit gondolkodtam, majd utána néztem a típusnak és egyáltalán nem tűnt rossz választásnak. Minarelli blokk, ugyanaz motorikusan, mint az RR Jog vagy az Aerox, az idomok nem érnek annyira le és van alatta (látszólag) egy korrekt futómű. Megbeszéltük, hogy megnézzük. Előtte azért még elmondta, hogy 10 éve áll a robogó, de legalább féltető alatt van és le van ponyvázva, nem a kerti budi melletti gazból kell előhúzni. Ez is több, mint a semmi.
A találkozóra Csabi és Norbi ment el, én nem értem rá. Huba édesanyjánál foglalta a helyet a robogó, így Hubával a ház előtt találkoztak. Bementek, majd a féltetőnél Huba rámutatott egy ponyvára a fal mellett, amit teljesen benőtt valami kúszónövény. Egy darabig meredten nézték, majd Csabi megkérdezte:
- Az? Az ott a robogó?
Hubát nem zaklatta fel a kérdés, nyugodt hangon csak annyit válaszolt: Az.
Nekiláttak, hogy kiszabadítsák a robogót, miközben Csabi már azon gondolkodott, hogy inkább valahonnan leakasztunk egy lelakott Aeroxot. Közben megérkezett Huba anyukája is, aki megnézte az időközben kiszabadított robogó körül álldogáló csapatot miközben oda parkolt a robogó mellé. A srácok elkezdték letakarítani, ezért kedvesen megkérte őket, hogy az elmúlt 10 év mocskát azért ne a tiszta autóra tolják. A srácok elnézést kértek, majd megkérdezte, hogy akkor ők veszik meg a robogót? Csabi elmondta, hogy nem tudjuk, mert 10 évet állt, be nem indul és benőtte már teljesen a borostyán, a két centis koszrétegről nem is beszélve. Huba anyukája csak annyit mondott, hogy dehogy nőtte be a borostyán, az vadszőlő. Csabiban valami ekkor meghasadt, és vagy a vadszőlő miatt, vagy azért, mert tavaly megfogadtuk, hogy idén nem egy levedlett ezer éve álló kotlával indulunk el a versenyen és mégis ezt nézegetik, úgy döntöttek, hogy megveszik ezt. Legalábbis elhozzák, és ha beindul, hadra fogható, akkor elindítjuk a versenyen. Karbi- és gyertya tisztítás után harmadik rúgásra elindult, így megúszta a felgyújtást.
Ez lett a versenygépünk, tehát egy 1998-as Malaguti F15 Firefox-szal indulunk, ami csipkerózsika álmából lett feltámasztva. Szorítsatok idén is, hogy végig tudjuk menni a 24 órát!
Támogatók:
