Közel hatszáz nap kellett hozzá, de Márquez újra nyert

2021.06.21. 09:05

Három héttel azt követően, ahogy Mat Oxley megjósolta, és mi is írtunk róla, Marc Márquez megnyerte a Német Nagydíjat. A siker kulcsa minden bizonnyal az lehetett, hogy a pálya tíz balkanyarból, és csak három jobbosból áll, így a spanyolnak különösebb fizikai nehézségei nem adódtak a verseny során.

Márquez elmondta, a jobb karja ugyan sérült, de a bal oldala erősebb, mint valaha, a rengeteg edzésnek köszönhetően. A katalán teszt és több hónapnyi együttlakás után hazaküldte fizioterapeutáját is, mondván, újra normális életet akar élni. A sachsenrinigi futam előtt ugyan láthattuk a közösségi médiában, hogy a felkészülés során jelentős hangsúlyt fektet a gyógytornára és a nyújtásra, de azt is hozzátette, tisztában van a korlátaival, ennek tudatában akarja folytatni a karrierjét, és bízik a fejlődésben. Hasonló sérülések miatt egyébként fejezték már be karrierjüket versenyzők, mint például a Superbike-legenda Carl Fogarty is. A nyolcszoros világbajnok elmondta, ugyan voltak mélypontok, sőt tavaly novemberben úgy érezte, nem is karrierje, sokkal inkább a karja van veszélyben, de az utolsó műtétet követően már bizakodó volt. Viszont azt is tudta, miután első versenyét teljesítette, hogy semmi nem olyan, mint rég, és messze van a kívánt szinttől. A legutolsó győzelmét 581 nappal korábban szerezte, így senki nem lepődött meg azon, amikor könnyeivel küszködve adott interjút, és állt a dobogóra, de gyanítom, a Repsol Honda garázsban nem volt ember, aki bírta volna emócióktól mentesen.

Marc Márquez győzelmében a megannyi apró és megannyi nagyobb tényező közül a legnagyobb viszont továbbra is az volt, hogy ismét egy olyan motorral nyert, amellyel más képtelen dűlőre jutni. A Honda vezethetlensége továbbra is problémát okoz minden HRC versenyzőnek, és többen feltételezik, hogy a kanyarbéli problémák a főtengely túlzott tehetetlensége miatt jelentkeznek. A tavaly meghozott szabályozás értelmében 2022-ig viszont befagyasztották a blokkok fejlesztését, így a Hondának abból kell főznie, ami van. Sokan úgy vélik, a japánoknak is a KTM által kitűzött utat kell követniük, és szükség lenne egy, az osztrákokéhoz hasonló, változó rugalmasságú vázra, hogy a motor nagyobb kanyarsebességre legyen képes.

A bökkenő mindössze annyi, hogy míg a KTM fejlesztési központja Európában van, és az ott található 3D nyomtatóval akár hetente képesek új vázat előállítani, tekintettel, hogy acélból készítik, és nem alumíniumból, megspórolva ezzel az utólagos hőkezelési fázist, a Honda új vázat kizárólag Japánban terveztethet, és azt is alumíniumból, ami a szezon közepén elég nagy lutri lenne. Ez pedig már ismét az a faktor, amelyre kizárólag Marc Márquez képes, mely szerint a motor minden problémáját és negatív tulajdonságát képes figyelmen kívül hagyni akkor, amikor nem korlátozzák fizikai határai, és a gyengébb jobb karja. Még úgy sem, hogy visszatérését követően többször elmondta, úgy érzi, zsákutcában van a motorral kapcsolatban, és nem jutnak egyről kettőre, mert nem ismeri a fejlesztéseket. Nos, ezek szerint vannak pályák, ahol a fejlesztések ennyit számítanak.

A spanyol egyébként mesélt arról is a futamot követően, hogy a mugellói hétvégén találkozott Mick Doohannel, és segítséget kért tőle, mert úgy vélte, az ausztrál az egyetlen, aki hasonló cipőben járt, továbbá azt is elmondta, Doohan a motoron mindig is egy állat volt, ezért tudta, rá van szüksége. Így Mugello után felhívta a Repsol Honda egykori versenyzőjét, vázolta a gondjait, majd fél órán keresztül csak hallgatta a telefonban az ausztrált. Doohan '92-ben és '93-ban, miután kis híján amputálni kellett a lábát, pontosan ugyanígy érezte magát, és tudta, hogy óriási gondjai vannak mind a motorral, mind önmagával. Teljesítménye hullámzó volt, sorozatos hibákat követett el, voltak viszont kiemelkedő versenyei, ezért pedig végképp nem értette, miért nem tud egyenletes teljesítményt nyújtani.

Márquez bevallotta, pont ezt gondolta ő is, így a zsinórban begyűjtött három bukását követően megfogadta az ausztrál tanácsait, és próbált időt adni magának úgy, hogy közben megtartja a koncentrációját. Tudta, hogy a német pályán mindenki jó eredményt vár tőle a fordított vonalvezetés miatt, ezért amikor főnöke, Alberto Puig felhívta a hét elején, és azt mondta: tudom, hogy ezen a pályán mire lehetsz képes, és azt is, hogy magadtól mit vársz – úgy érezte, nincs veszíteni valója, még akkor sem, ha egy negyedik zakót is begyűjt a futamon. A verseny során leesett néhány csepp eső, ez még inkább megnyugtatta, mert úgy érezte, vízen mindenképp gyorsabb a többieknél.

A fentiekből is kiderül, néha mennyire fontos a személy, az a személy, aki a motoron ül, és a gázt húzza. Mert lehet akármennyire is vezethetetlen a Honda, a kilencvenhármas motor valahogy kilóg a sorból, és másként muzsikál. Ez pedig már egy olyan különbség, ahol a személy számít, nem pedig a fejlesztések. Maverick Viñales ismételt főmérnökcseréjének apropójából Oxley szemezgetett régi interjúkból, ahol legendás főmérnököket és versenyzőket szólaltatott meg. Az egykori GP-legenda, idősebb Kenny Roberts szavai ütöttek talán a legnagyobbat, aki úgy fogalmazott: „a motorversenyzés egy nagyon érzékeny sport, ahol a főmérnökök nem klasszikus mérnökként vannak jelen a versenyző mellett, mint a Formula 1-ben, ez sokkal inkább személyes kapcsolat. Ha nincs meg az érzésed a motoron, nem érzed magad biztonságban, soha az életben nem fogsz futamot nyerni, tök minden, hogy ki vagy.”

Talán ez segít megérteni és elfogadni Marc Márquez különlegességét, és egyedülálló tehetségét. Győzelme egyébként egy héttel azután történt, hogy a motorsport-történelem másik legnagyobb visszatérését is láthattuk, csak sajnos kisebb hírverést kapott. A spanyol Ana Carrasco a Supersport 300 kategória 2018-as világbajnoka kilenc hónappal azt követően, hogy kis híján végzetes gerincsérülést szenvedett – milliméterek mentették meg a teljes lebénulástól – a múlt hétvégén ismét futamot nyert a kategóriában. Sikere állítólag extra motiváció volt Márqueznek. Zsinórban megszerzett tizenegyedik sachsenringi sikere után történelmet írt, és megtarthatta a pálya királya címet. Azt egyébként érdemes megjegyezni, hogy a futamot egy másodperccel gyorsabban teljesítette, mint 2019-ben.

A német hétvége egyébként furcsaságokban bővelkedett. Az edzésnapokon a rendezőknek folyamatos nehézségekkel kellett szembenézniük. Az Európában tomboló hőség a Sachsenringet sem kímélte, előbb elment az áram, állítólag a légkondicionáló berendezések túlzott energiaigénye miatt, ezt követően pedig fű borította a pályát, mivel a környező rétekről az erős szél odahordta.

Az Alpinestars ruhagyártó vállalat Fabio Quartararo múltkori cipzárgondjait követően nagyobb tépőzárral szállította a versenyruhákat szponzoráltjainak. Az időmérő edzésen pedig ismét szemtanúi lehettünk annak, bármennyire is zavar egy adott versenyzőt, hogy kihasználva a szélárnyékát próbálnak mögötte jobb időt menni, nem foglalkozhat vele. Ez alkalommal Quartararo bosszankodott Pol Espargaro ilyen irányú döntése végett, így addig rázta a fejét, amíg a rajtelsőséget Johann Zarco szerezte. A francia a várakozásokkal ellentétben a versenyre már nem tudta átmenekíteni a formáját, úgy, ahogy a többi Ducati sem brillírozott. Miller ugyan jobban kezdett, és sokáig úgy tűnt, még a dobogó is meglehet, a végén mégis Bagnaia zárt előrébb, aki szédületes felzárkózást mutatott be. Eközben a KTM-ek továbbra is jól teljesítenek. Miguel Oliveira a futamon második lett, így zsinórban harmadszor állhatott a dobogóra, míg csapattársa, Brad Binder a negyedik helyen ért célba. Sokan úgy vélték, Oliveira néhány körön belül elcsíphette volna Márquezt, ám a portugál ezt cáfolta, és elmondta, vizuálisan nagyon becsapós volt ugyan, de így is keményen kellett harcolnia azért, hogy a látszatot fenntartsa.

A Yamaha becsületét a világbajnokságot vezető Quartararo mentette meg, csapattársa, Maverick Viñales, és Franco Morbidelli az utolsó két helyen értek célba. A legnagyobb gond talán az volt, hogy ennek okait egyikőjük sem tudta megfejteni, és bár Morbidelli elmondta, egész hétvégén szenvedett, amikor Viñalest hallgattuk, azt éreztük, legszívesebben azonnali hatállyal visszavonulna. Attól demoralizálóbb érzés nem lehet, amikor gyári versenyzőként fogalmad sincs, mi történik körülötted, miközben a csapattársad a dobogós helyekért harcol. Megsemmisítő állapot, nem kérdés, bár ha őszinték akarunk lenni, Viñales évek óta már nem az a versenyző, akire egykor a gyári Yamaha rákívánt. Persze magyarázhatjuk azzal is, kettejük példája jól mutatja, a modern motorversenyzés mennyire a részletekről és az apró különbségekről szól, és hogy ezek megfejtéséhez gyakran egy tíz főből álló munkacsoport is kevés. Ugyanakkor az előbbi gondolatok teljesen ellentmondásosak azzal, amit Márquez ma művelt, és amellyel a cikk első harmadában foglalkoztunk. Ez pedig a gázt húzó humánerőforrás jelentősége.

A futam legnagyobb vesztese viszont Aleix Espargaro volt. A spanyol szenzációsan motorozott, és huszonegy év után az első sorba kvalifikálta az Apriliát, a harmadik helyről várta a rajtot. Jeremy McWilliams 2000-ben pole pozícióból indult az Ausztrál Nagydíjon, a szezon közepén, Doningtonban pedig dobogóra is állt - ha jól emlékszem, ez volt a márka utolsó királykategóriás dobogója –, így a jelenleg KTM-nek fejlesztő északír versenyző azonnal jelezte a közösségi médiában szombat este, hogy bár nem kíván nyomást gyakorolni a spanyolra, de ha igazán nagy durranást szeretne, a dobogót is meg kell csípnie.

Espargaro a versenyen jól kezdett, az első két körben még Márquezzel is csatázott egy keveset, de elmondása szerint, amikor az eső eleredt, ritmust veszített. Ezt követően még egy darabig a negyedik helyen motorozott, de szépen lassan visszacsúszott, a futamot pedig hetedikként zárta. Úgy érezte, hogy a dobogósoktól csak hajszállal volt lemaradva - állítását egyébként a köridők alátámasztották -, de ez a sachsenringi pályán épp elég, és furcsállta azt is, hogy leginkább a kanyar közepén kerül hátrányba, miközben a féktávok, a bemenet, és a kigyorsítás is rendben volt. Csalódását nem titkolta, és elmondta, hogy a mérnököknek ezekből az adatokból kell megfejteniük a titkot, hogy végre készen álljanak a dobogóra.

Egyetlen versenyzőről nem beszéltünk eddig, ő pedig Valentino Rossi, a második legjobb yamahás, aki a tizennegyedik helyen ért célba. Rossi önmagához képest jól ment, de a többiekhez hasonlóan ő is szenvedett. A versenytávot egyébként két másodperccel teljesítette lassabban, mint két évvel ezelőtt, így az eddig tapasztalt tendencia továbbra is érvényben van: nem feltétlenül az ő tempója lassult, hanem a mezőny lett sokkal gyorsabb. Kiemelten viszont mégis azért foglalkoznánk vele, mert a hétvégi asseni futamon állítólag bejelentésre készül, de közel sem biztos, hogy a saját jövőjét illetően. Maláj lapértesülések szerint a Petronas nem hosszabbít vele jövőre, helyére Dixont szeretnék a Moto2-ből, egy olasz lapértesülés szerint Gigi Dall'Igna viszont már jelezte, szívesen adna MotoGP motort jövőre a kilencszeres világbajnoknak is, nemcsak a csapatának. Mert az viszont egyre inkább biztosnak tűnik, hogy jövőre a saját csapatában Ducatikkal fognak versenyezni, így a mezőnyben nyolcra duzzad a Borgo Panigale-i telivérek száma. A Gresini csapat a múlt héten bejelentette, Apriliáról Ducatira váltanak, így az Aprilia, ha maradni akar, vagy gyári csapatot indít vagy mást keres. A Gresini ennek értelmében átveszi Bastianinit, és feljebb lépteti Fabio Di Giannantoniót. Rossi csapatában feltehetőleg öccse, Luca Marini kap helyet, a másik versenyző viszont még kérdéses. Sokak szerint Marco Bezzecchinek van a legjobb esélye, mások viszont úgy gondolják, Rossi marad még egy évet, és megtartja magának a helyet. Ezen a ponton válik érdekessé egy másik pletyka, mely szerint akadtak az olasznak olyan kritikusai, akik egy vakmerő feltételezéssel álltak elő.

Ez nagyjából arról szólt, hogy Rossi hirtelen teljesítménycsökkenése féltestvéréhez köthető, mely szerint tett egy nem hivatalos fogadalmat anyjuknak, hogy az első évben gondoskodik róla. Ez könnyedén megmagyarázná azt, hogy a verseny elején, valamint az edzéseken miért látjuk a két versenyzőt rendszerint egy képen. Sokan úgy vélik, Rossi vagy az íveket mutatja ilyenkor, vagy mögötte haladva elemez. Ebből kiindulva néhányan úgy vélik, az idei évet tudatosan beáldozta, és emiatt maradna jövőre. Persze a szakértők háta borsódzik a hasonló pletykáktól, és konspirációs elméletektől, ők egyenest úgy gondolják, Rossi ideje lejárt, egyre fáradtabb, és motiváció-vesztett, mivel képtelen gyorsulni.

Továbbá úgy gondolják, az olasz van annyira önző, hogy ezen a szinten már kizárólag magával törődik, és csak az érdekli, hogy minél jobb eredményt érjen el. Ez alapján mentálisan ilyen téren megingathatatlan. Ennek viszont ellentmond az az apró mozzanat, amikor karrierjének utolsó biztos győzelmét bukta el 2018-ban Malajziában, miután testévre első futamát nyerte Moto2-ben, akkori versenyzője, Pecco Bagnaia pedig világbajnok lett. Rossi életében először nyilatkozott úgy a bukását követően, hogy képtelen volt koncentrálni a saját versenyére, annyira magával ragadták az érzelmek. Hasonlót előtte korábban soha nem mondott, így sokan arra következtettek, a család mint intézmény az egyetlen, amit saját karrierje elé helyez. Még úgy is, hogy sajátja nincs, kizárólag az öccsét segítette. Mások viszont úgy vélik, hogy barátnője, a nála tizennégy évvel fiatalabb Francesca Sofia Novello teljesen megbabonázta, és mivel maga is érzi, hogy karrierje egyre inkább a végéhez közeledik, már közel sem annyira elutasító a családalapítással kapcsolatban, mint volt esetleg hat éve. Persze ez törvényszerű, tudja mindenki, hiszen minél kisebb sikereket képes elérni a versenypályán, annál inkább elterelődik a figyelme, amit így, a huszonhatodik világbajnoki szezonjában, meg lehet érteni. Másról nem szól az élete, mint fegyelmezettnek maradni és koncentráltan versenyezni, ami negyvenkét évesen, ekkora vagyonnal a háta mögött minden bizonnyal egyre nehezebb.

Rossit pártfogói viszont nemrég védelmükbe vették, miután néhány hónapja Giacomo Agostini finoman jelezte, ideje lenne abbahagyni. Ekkor megüzenték a nemrég hetvenkilencedik születésnapját betöltő, tizenötszörös világbajnok legendának, hogy emlékezzen karrierjének utolsó szezonjára, amikor 1977-ben hasonló gondokkal küzdött. Mindössze két dobogós helyet szerzett, az év végi összetettben pedig csak a hatodik helyen végzett, ami akkoriban felért egy kisebb nemzeti tragédiával. A múlt tehát kísért, de sokan úgy vélik, a kulcsszó a büszkeség. Végül azt hiszem, ezt sem ebből a székből, amelyből írom ezt a cikket, sem abból, amelyből Önök olvassák, nem lehet megfejteni, így marad a várakozás, legyen az bármi is, amit a Doktor a hét végén bejelent.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.