Ezért csukjuk össze magunkat leggyakrabban motorral

A Devitt, a BikeSafe és a DocBike egy közös kutatásban erre a kérdésre kereste a választ, és meg is határoztak egy hatos listát a leginkább jellemző hibákról – és itt nem feltétlenül csak a motorosok, hanem a közlekedés más résztvevőinek mulasztásairól vagy szabálytalanságairól is beszélhetünk. A felmérés az Egyesült Királyság baleseti adataira épül, de nemcsak ott van relevanciája.

1. Kereszteződésből kikanyarodó járművek

Nem ritka, hogy azért szenved balesetet a motoros, mert valaki kikanyarodik elé, miközben ő maga szabályosan közlekedik. Ez nem feltétlenül azért történik, mert tesznek az elsőbbségadásra. Sokszor ugyanis megállnak, szétnéznek, mégsem észlelik, vagy legalábbis nem időben észlelik a motorost. Ez annyira gyakori, hogy még saját rövidítése is van a szigetországban: SMIDSY, azaz Sorry mate, I did not see you, magyarul: Bocs, haver, nem láttalak.

Javaslatként azt fogalmazzák meg az anyag készítői, hogy mindig készüljünk fel arra az eshetőségre, hogy nem vesznek észre minket. Ha látunk mást is érkezni, vagy sorára várni egy kereszteződésben, inkább lassítsunk, és fékkészenlétben figyeljük a mozgását. Sőt, az sem baj, ha a kerekeit nézzük, azok állásából az irányra következtethetünk, és ha mozdul a kerék, gyorsan reagálhatunk.

2. Egy egész sor mellett haladunk el

Ez kétszer egysávos vagy akár többsávos úton is veszélyforrás lehet. Persze vannak országok, ahol az előregurulás megengedett, máshol meg nem, most nem is a jogi és szabálykönyvi része a lényeg. A lényeg, hogy felgyűlt egy hosszú sor, mi motorral előregurulunk, vagy éppen több járművet előzünk egy lendülettel. Csakhogy itt sem teljesen biztos, hogy észlelni fognak minket. Simán lehet, hogy az egyik autó (vagy más jármű) pont akkor dönt a bekanyarodás vagy megfordulás, esetleg sávváltás mellett hirtelen, amikor mellé érünk, és máris megvan a baj. Vagy előzésnél valaki más is pont akkor kezd hasonló manőverbe, amikor mi már javában benne vagyunk.

Javaslatként a szakemberek itt is a sebesség megfelelő megválasztását említik, hiszen kisebb tempóról gyorsabban meg tudunk állni, és könnyebb is észlelni minket, de persze ez sem garancia arra, hogy hirtelen nem fordul belénk valaki figyelmetlenségből. Ha világítást kapcsolunk, azzal is észrevehetőbbé válunk – amúgy a magyar KRESZ szerint motoron ez amúgy is kötelező nappal és jó látási viszonyok között is (KRESZ 44. paragrafus, 7. bekezdés).

3. Előzés a kereszteződésekben

Néhány kivételtől eltekintve kereszteződésben eleve tilos is előzni, nem véletlenül. Akár egy bekanyarodó járművel is könnyen összecsókolózhatunk, de ha valaki éppen arra az útra kanyarodik rá, ahol mi érkezünk, és nem észlel minket időben, mert váratlanul csapódunk ki valaki más mögül, az sem egészséges. Ráadásul az is előfordulhat, hogy az előttünk haladó éppen a bekanyarodó autó kikerülését kezdi meg, amikor mi jövünk. Különös veszélyt tartogat, ha a közlekedők nem használják megfelelően az irányjelzőt, így szándékuk rejtve marad.

Ennek kivédésére egyetlen rövid, de annál hatásosabb tippet fogalmaztak meg a szakemberek: egyszerűen csak ne tedd. Ne előzz kereszteződésben!

4. Meggondolatlanul döntjük a gépet

Ez már izgalmasabb téma, hiszen nemcsak az egyszerű A-ból B-be való eljutást, hanem az élvezeti motorozást is behozzuk a képbe. Szeretünk ugyanis nagyokat kanyarodni, és ahogyan egyre jobban érezzük a gépet, úgy mindig jobban kimotorozni a lehetőségeit is. Viszont van pár hiba, amiket gyakran elkövetünk (és itt az eredeti angol anyagot a jobb oldali közlekedésre aktualizáltuk). Például úgy megyünk bele egy balosba, hogy túl közel húzódunk a felezővonalhoz, bedőlve pedig szinte a teljes felsőtestünk a szembejövő oldalon van. Ilyenkor nagy baj, ha érkeznek ott is. Ha jobbosban sokallunk el, akkor a szembe forgalom elé csúszhatunk. Végül pedig bármerre is kanyarodunk, ha egy beláthatatlan részen túltoljuk a tempót, nem tudunk majd reagálni az esetlegesen felbukkanó akadályokra.

A kutatás készítői szerint a legjobb, ha alaposan kiismerjük motorkerékpárunk viselkedését, és saját határainkkal is tisztában vagyunk. Emellett pedig jól kell megválasztani a sebességet és az íveket, mindig annak tükrében, mekkora szakaszt látunk be megfelelően. Hasznos még az úgynevezett távlatpont (limit point vagy vanishing point) megfigyelése. Ez az a pont, amelyben az úttest két széle találkozik a „horizonton”, általában ennek közeledése szűkülő, távolodása táguló ívre utal. Ismeretlen helyen is támpontot adhat, és segít meghatározni a kanyar bemeneti sebességét. Másképp megközelítve ez az utolsó belátható pont.

5. Egyszerűen besokallunk

Szintén nagyon gyakran történik baleset úgy, hogy másik érintett szereplő vagy különösebb körülmény nélkül simán csak eldobjuk a motort. Ez sok mindenre visszavezethető: lehet olyan magánéleti vagy munkahelyi probléma, amely elvonja a figyelmet, lehet fáradtság, bármilyen érzelmi tényező. Ezek átmenetileg negatívan befolyásolják a vezetési képességeinket, ronthatják a koncentrációt, a reakcióidőt, és hajlamosíthatnak rossz döntések meghozatalára (például a túlzott feszültség, idegesség).

Nyilván nem mindig kivitelezhető sajnos, de itt a legjobb tanács az lehet, hogy ha valaki fizikálisan vagy mentálisan nem érzi magát elég jó állapotban, akkor inkább ne üljön motorra, de persze autóba se. Menjen tömegközlekedéssel, hívjon taxit, vagy kérjen meg egy ismerőst.

6. Csoportos motorozás

Elég változó, hogy valaki egyáltalán szívesen motorozik-e másokkal együtt. Vannak, akik igen, és csak csoportosan indulnának túrázni, és vannak akik kimondottan csak egyedül, sőt utas nélkül érzik biztonságosnak. Viszont a felmérés azt mutatja, veszélyesebb, ha többen mennek együtt. Egyfelől azért, mert – jó eséllyel főleg kevésbé összeszokott, alkalmi társaságokban – akadhat valaki, aki hajlamos vagánykodni, megmutatni a többieknek, mennyire gyors és/vagy tökös. Lehet, hogy csak magát sodorja bajba, de lehetnek követői is.

A másik, ennél gyakoribb baleseti ok, hogy az élen haladó túlzottan elszakad a többiektől, akik igyekeznek utolérni, sokszor a legtapasztalatlanabb és leglassúbb motoros marad leghátul. Ilyenkor hajlamosak lehetünk túlvállalni magunkat, és keményebben húzni, mint amit biztonságosnak érzünk, csak azért, hogy utolérjük a többieket.

Itt létezhet több jó megoldás is. Vannak olyan csapatok, akik kimondottan a leggyengébb motorral rendelkezőt vagy a legkevésbé tempós havert engedik előre, határozza meg ő a ritmust. De jó lehet az is, ha előre megbeszéljük, hogy időnként megvárjuk egymást meghatározott helyeken, akkor kevésbé ül majd ott a kisördög, hogy haladni kell, különben soha nem látjuk viszont a cimborákat. Na meg persze bolyban is figyeljünk a követési távolságra, és az előttünk haladók reakcióira.

Ennél is részletesebben és klassz grafikákkal az anyag elérhető angolul a Devitt oldalán.