Motoros túrák gyengébbek kedvéért

2023.05.08. 16:39 Módosítva: 2023.05.08. 21:15

Vagyunk néhányan úgy a motorozással, hogy kicsit ijesztőek a nagy veterán túrázók történetei: egy seggel Pestről Villányba, Sátoraljaújhelyre, Magas-Tátra, Fogarasi havasok, horvát tengerpart, meg ami kell. De mi lenne, ha lehetne csak három órát motorozni a vasárnapi ebéd előtt, amíg kicsit békén hagynak a gyerekek (már ha)? Esetleg kilógni a home officeból és menni egy felszabadult kis kört a napfényben? Akár kisebb motorral is: ezekhez az utakhoz nem kell feltétlenül ezres túragép. Ez most elsősorban a budapesti és környéki olvasóinknak szól, akik kikapcsolódnának a motorjuk társaságában néhány órát, de nincs lehetőség, idő vagy kedv nagyobb léptékben gondolkodni. Dobogókő, Visegrád, Bajna, Héreg, igen, tudjuk. De akad azért még néhány szép út a környéken, amit talán még nem jártunk be minden hétvégén.

Végignéztem néhány utat, amit nem özönlik el minden héten ezernyi motoros. Nyilván már más is járt erre, nem lakatlan szigetekről van szó, de valamivel kevésbé mindennapos útvonalak. Az útminőség persze ilyen is, olyan is, de igyekeztem inkább a viszonylag járhatóakat népszerűsíteni. Szubjektív, térképes úti beszámoló következik. Az egyszerűség kedvéért, hogy szépen kijöjjön a térkép, mindenhol a város közepéről indulunk, a Blaháról, és oda is térünk vissza, de ezt persze szabja magára és lakhelyére mindenki.

Telkes-pecás életérzés komppal: Csepel-sziget

Nem valami közkedvelt turistacélpont, pedig van nekünk itt Pesten egy akkora szigetünk, ami kis híján Dunaújvárosig nyúlik, mégis sokaknak Mordor (úristen, Csepel!), másoknak meg unalmas agglomeráció, ipari park, bevásárlóközpont. De hát ott a méltatlanul elhanyagolt, és közben annyira hangulatos Duna-holtág, kajakozni is sokkal barátságosabb itt, mint a felkapott Rómain a hatalmas sodrásban.

Persze most nem kajakozni jöttünk, bár miért ne lehetne akár arra is megállni egy órára, ha nem hajt a tatár. Egy olyan napon mentem, amikor egy kicsit lógott az eső lába, és nem volt túl meleg sem, de már zöldelltek a fák, és a sziget belsőbb részei ilyenkor már árasztják azt a kicsit nyolcvanas években ragadt nyaralós életérzést, amiért érdemes idejönni. Az út nagyobb részben a parthoz közel kanyarog, zöld, árnyas, és ötpercenként hasraesünk egy halászcsárdában. A városból gyorsan kiérünk, az útminőség vegyes, közvetlenül Budapest határa után tragikus például, a továbbiakban tűrhető, motorozható. Bizonyos részeken, ahol távolodunk a Dunától, inkább alföldi a hangulat, búzamező, sehol egy domb, Tököl előtt egy hosszú egyenes. Végig egyenesen lefelé, Szigetcsépen és Szigetszentmártonon át Ráckevéig hosszú árnyas fasorban vezet az út.

Szigetszentmártonban a Duna-parton az egészen békebeli Márton csárdában meg lehet állni ebédelni, kávézni a fűzfák alatt, és lehet kajakot is bérelni, ha még hosszabb időnk is akad. Olyan világtól távoli hely ez a fűzfák alatt, hogy egészen bizarr gondolatnak tűnik, hogy ez itt az agglomeráció, ahol még jár a HÉV.

Továbbmenve, Ráckeve felújított parti sétányán április elején nem volt még akkora lángos-hambi-palacsinta-dömping, de nyaranta legalább annyi van, mint Siófokon, csak olcsóbb, a tömeg viszont sokkal kisebb. A partról végig látszanak a térkép alapján egzotikusnak tűnő miniatűr szigetek, mint az Opera-sziget, a Sóskás-sziget.

Minden településen lehet fürdeni is, hacsak a stégeken horgászók nem kötnek bele a dologba.

Ráckeve után Makád felé fordulunk, itt jön még néhány komolyabb kanyar, viszont ne menjünk le Makádig, mert a vége felé járhatatlan az út, és miután végiszenvedtük a töredezett aszfaltot, jön a meglepetés: a Tasi zsilipig tilos behajtani.

Szerencsére félúton jobbra kanyarodva egy teljesen jelöletlen, de rendes minőségű út végigvisz Lórévig, a sziget másik végéig, ahol menetrend szerint jár az Adonyba vezető komp.

Az egész állomás olyan, mintha körülbelül 1980 óta mozdulatlan lenne itt minden, a büfével együtt. Adonyból a 6-os főút nyílegyenesen, jó minőségű aszfalton visz vissza Budapestre, itt bár unalmasabb a helyzet, és kevesebb a fasor meg a pecás, de legalább jól meg lehet húzni a gázt.

A menetidő tisztán (a kompot nem számítva, ami egyébként körülbelül öt perc alatt ér át) 2 óra 30 perc, és mindössze 125 km. A pontos útvonal: https://maps.app.goo.gl/ne8Bvp9kfaEjHqht8

Kanyarok, platánok és a legszebb kilátás: Budakeszi, Etyek, Zsámbék

Bevallom, nem volt különösebb kedvem végigjárni ezt, mert a kitűzött napon olyan másnapos voltam, mint Paksi Endre lehetett a híres debreceni koncert után, ráadásul vészjóslóan borult idő volt, de ez a gyönyörű zöld túra a sok helyen hibátlan útminőséggel (ne nagyon csodálkozzunk, mert Felcsút is benne van) egészen elképesztően gyógyító hatást gyakorolt a helyzetre.

A városból kijutás errefelé egy kicsit macerásabb, nem a távolság, hanem a Budakeszi út alternatívátlansága (minden autós ezen az egy sávon megy az észak-nyugati agglomeráció felé) és túlzás nélkül ocsmány minősége miatt, ezen, nincs mit tenni, túl kell esni. A Budakeszi arborétum után Páty felé fordulva javul a helyzet, Biatorbágynál pedig már rendesnek mondható az út is, kevesebb a kerülgetni való kátyú és huppanó. Rendszeres pihenő- és kávézóhelyem itt a La Veneta cukrászda, ahol az olasz tulajdonos rendszeresen harsányan érdeklődik a fagylalt minőségéről, és a kávé is ennek megfelelően olasz.

Később gyengül a vendéglátóipar jelenléte, de annál jobb az út. Etyeken ugyan borkitérőt ne tegyünk, de az igen drága borozósort egyéb célból azért szokták motorosok is látogatni: gyönyörű a kilátás, és ez végülis szódával is élvezhető. Ha csak utas vagy, akkor azért hajrá egy fél pohár borért, ha nem fordulsz le a hátsó ülésről (erre nincs Kresz-szabály, de lehetőleg ne Paksi Endrés legyen a helyzet). A többit érdemes kávézás, piálás és egyéb szünet nélkül egyben megtenni: Etyek és Alcsútdoboz között kifogástalan az út, platánsor váltakozik napraforgómezős kilátással, majd erdővel, a kanyarok tökéletesen előre jelezve, olyan gyönyörű, hogy azt is elfelejted, hogy valaha is volt bármi baj a világgal, másnapos vagy, kirúgtak, fáj a hiteltörlesztő, és a többi.

Engem egy pont után még az se érdekelt, hogy eleredt az eső. Mindez Felcsútnál is folytatódik, jön egy rövid szakasz az 1-es főúton, Mány és Zsámbék felé. Ha mégis műemlék-nézegethetnék tör ránk, itt meg lehet látogatni a romtemplomot. Továbbhaladva most már a Pilis felé, kicsit közepesebb az út, viszont továbbra is parádés a kilátás. A kátyúk Tinnye környékén visszatérnek, ezeket ki lehet heverni a nagyon közhelyes, de azért soha el nem múló szelfihátteret biztosító Üvegtigris büfében, a kis tó partján.

Később a 10-es főút sok meglepetést már nem kínál, nagy része inkább ipari környezet, de legalább itt is lehet menni rendesen. Budapesthez közeledve ismét romlik az út, de ezt már simán lenyeljük.

A teljes menetidő kávé, pia, meg a többi nélkül 2 óra 40 perc, és 120 kilométer, íme: https://maps.app.goo.gl/ozjtAv1ysne6tSBo6

Duna-parti nosztalgiából sosem elég: Kisoroszi szigetcsúcs

Rövid, magától értetődően egyszerű, és mégis imádnivaló: a Szentendrei-szigetnek is van egy ilyen nosztalgikus bája, mint a fentebb említett Csepel-szigetnek, csak kisebb, barátságosabb, és szinte kizárólag nyaralásokból ismerjük. Az útminőség nem az igazi, de nem is tragikus, ami országúti kerékpárral járható, az motorral is. Eleve sem a sebességrekordok terepe a zöld sziget.

A városból egyenesen kimegyünk a Váci úton, ez egy unalmas, de szükséges rész, és kivételesen nem az Árpád hídon át Szentendre felé, hanem Dunakeszi irányába megyünk, hogy megússzuk az unásig ismert, és nem különösebben szívderítő 11-es utat, amit visszafelé egyrészt úgyis megnézhetünk, másrészt amúgyis százszor láttunk Dobogókő vagy Visegrád felé menet. Dunakeszin igen hamar találjuk magunkat ismét egy kompnál. A Dunakeszi-Horány járat húszpercenként közlekedik hétvégén is, és így a sziget déli csücskétől az északiig végigjárható. Horány, Surány, Pócsmegyer a kis bányatavi stranddal - a klasszikus dunai nyaralóhelyek sok pesti gyerekkorának meghatározó élményei. És hát itt is érintetlen a nosztalgiaélmény, miközben a szigeten majdnem teljes hosszában árnyas fasoron tudunk végigmotorozni, megintcsak itt-ott nem hibátlan állapotú utakon.

A Szigetmonostorhoz tartozó Surány és Horány üdülőtelepeken óvatosan menjünk, utána jut el az aszfalt a közepesig, és ez meg is marad vegigm A 25 kilométer erdei idillt csak Tahitótfalu belterülete bontja meg egy pillanatra. Kisoroszi előtt végig gyönyörű a kilátás, erdő, mező, egy egész kicsi belső tó, ami kell, meg persze néhány rece, borda meg kátyú. De azért bőven megéri, nyugodtan végig lehet küldeni kellemes nyolcvan-kilencvenes tempóban az egészet.

A szigetcsúcs népszerű sátrazós hely, itt végig kell küzdeni magunkat a murvás parkolón, hogy eljussunk az egyetlen vendéglátóhelyre, a Rácz Kertbe, ahol tavasz végétől ősz elejéig áll a sor nagyon pesti hamburgerért, és elég rendes kávéért. Maga a szigetcsúcs csak gyalog látható a kis ligeten átsétálva - viszont az ország egyik legszebb pontja.

A Duna itt hibátlanul fürödhető, konkrétan a visegrádi vár tövében érezzük magunkat, pedig az a túlparton van. Pár óra gondtalan gyerekkori nyár-élmény garantált. Visszafelé választhatjuk ugyanezt az utat, vagy Tahitótfaluban átkelhetünk a sziget egyetlen hídján, és a problémamentesen unalmas, ám hatékony 11-es úton huszonöt perc alatt zúzhatunk vissza a városba ebédelni. Bár úgyis ottmaradunk inkább a szigetcsúcson.

A nettó menetidő a kompot nem számítva, visszafelé a 11-es úttal számolva 2 óra 20 perc, és mindössze 98 kilométer, íme: https://maps.app.goo.gl/pA1YdsDJUGqaJP4F8

Hegyi kanyarok a szomszéd megyében: Börzsöny-kerülő

Ez a négy rövid túra közül a leghosszabb, a legkanyargósabb és a legváltozatosabb, és talán még veterán motorosokban sem kelt megvetést: olyan kevés a jó lehetőség, amit az ember nem unt meg pár év alatt a megyében. Kicsit nagyobb körön kerüljük a Börzsönyt (ezúttal végre jut egy kis napsütés is). Az eleje ugyan unalmas, de nem szenvedős: az M2-esen gyorsan kisöprünk a városból, hogy aztán Rádnál lehajtva kezdetét vegye a kalandosabb rész.

Rád, Penc és Keszeg településeken végig kanyargós emelkedők, lejtők, az elején gyatrább az út, aztán sokat javul, Keszegnél például egészen rendben van.

Alsópeténynél kis híján belehajtok egy kecskenyájba, de szerencsére úgysem száguldunk, a fék jól fog, a kecskék meg aranyosak.

A Dejtár-Ipolyvece kerülőt végülis kivettem a térképről, miután akadt egy kellemetlen kalandom a falusi kutyákkal, de ha valaki nem tart az ilyesmitől, akkor ennyivel lehet hosszabbítani is a túrán. Az összes település akkora, hogy két perc alatt jutunk át mindegyiken, és közben folyamatosan erdő, és kanyarok. Bánkon nyilvánvalóan egyértelmű a pihenő a tónál, a lángos-hambi-palacsinta üzem áprilisban még nem indult be, de kávét azért kapni, májustól meg még a strand is üzemel.

A továbbiakban a remek állapotú 22-es főút következik jó tíz kilométerem át, kilátással a hegyekre, meg színes mezők, amíg a szem ellát.

Majd jön egy rövid szakasz 2-es főút. Utána közvetlenül a szlovák határ előtt balra fordulva nem túl kellemes az aszfalt, de ez sem tart örökké. Kicsi települések szakítják meg az erdőt, és ez így is marad Szobig. Ott már a 12-es főút vezet a Duna mellett végig, Nagymaroson ingyen van a fürdés, a hajóállomáson lehet büfézni, és bárhol találni éttermet is. Közel tíz éve Váctól Szobig biciklivel csináltam meg ezt a Börzsöny-túrát, az mondjuk nem három óra volt, viszont azóta sok helyen javítottak az aszfalton. A tiszta menetidő 3 óra 20 perc, és 212 km: https://maps.app.goo.gl/9zMX4g7HsWSRzYFk9

Ha nem feltétlenül csak veretni akarunk (arra ott az M6-os, hajrá), illetve nem csak gigantikus túrákban gondolkozunk, akkor elég lehet egy 125-ös, meg egy kis hátizsák, és még a megyén belül (vagy azt egy kicsit elhagyva) is nagyon kellemes túrákat lehet összehozni. Kávéval, stranddal, kisebb csoporttal, utassal, vagy saját becses társaságunkban. Az útminőség, mint a beható kutatásból is látszik, néhol hagy kívánnivalókat, de hát, mint apám mondta volt: születhettünk volna Burkina Fasóba is.

Úgyhogy hajrá, merjünk kicsit álmodni!