Négyszázezer alatt nincs túramotor. Na persze

2008.09.13. 08:16
Egy korábbi autonánia posztban kértem segítséget annak eldöntésére, milyen motort vegyek túrázni. Olcsón - értsd, ötszázezer alatt -, vibrációmenteset, szélvédettet, kényelmeset. Három típusra tudtam leszűkíteni a keresést, mert kivételesen pontosan tudtam, mik az igényeim. Aztán egy negyediket vettem.

Az előző posztra jött kommentekből kiderült, hogy a CBR1000-es Honda hajlamos a füstölésre, ha akár egyszer is megtépték hidegen. A vezérműlánccal is nagy baj lehet, ha elhanyagolják. A Yamaha FJ sorozata pedig öreg korában már szereti kidobálni a kettest. Viszont a Honda VFR 750 csodálatos motor, arra nem volt senkinek egy rossz szava sem, maximum az üléspóz miatt emelték fel az ujjukat páran.

Emiatt elsőnek egy VFR 750-est próbáltam ki, de nem éreztem magam rajta jól. Tényleg nem annyira hasalós, de hat-nyolcszáz kilométert egyvégtében nem tudok rajta elképzelni. Tán ha huszonegy éves lennék, de a duplájával nem. Később egy ismerősöm rávilágított: "Mennyi is vagy te? 187 centi? Neked rövid a VFR." Hát persze. Lehetne kísérletezni a kormány kiemelésével, de akkor magasabb plexi kéne, ha találnék magasabb plexit, a motor finom egyensúlya szenvedne kárt – nem lesz hát VFR-em.

A Yamaha FJ 1100/1200-ról már sokat olvastam, hiszen nyolc vagy tíz éve szeretnék olyat. Az internetről dőltek az infók. Gyenge az első villa, progresszív rugókat kell betenni. Az ülést sokan kényelmetlennek találták, azt Corbinra szokás cserélni. Az 1100-as motorjának nem tökéletes az olajozása. Kanyarokban nehéz, ügyetlen. Kétségeim támadtak. Elsőként inkább egy Honda CBR1000-et próbáltam ki.

Sajnos már nem a 400-500 ezer forintos régióban kerestem, hanem lejjebb, mert voltunk nyaralni, elillant a motorpénz. Az előre takarékoskodás nem erősségünk, így ha most kihagyom a motorvásárlást, egy hónap múlva már csak 200 pénz lesz rá. Lépnem kellett.

Találtam egy olcsó CBR-t, jónak mondták. Egyenesen fut, füstje semmi, a hangja gyönyörű, mindene működik, teljes az idomzata, nem folyik, nem csöpög, erős, a fék jó, az ülés jó, vizsga van. Alig egy óra autózás, csöngetünk, srác kijön, garázsból motor elő.

Hááááát... Végül is minden igaznak bizonyult, amit a tulaj elmondott róla, de egy porcikám sem kívánta. Indítjuk, selymes hang, ez korrekt. Idomok ugyan rajta, de a fele süllyesztett fejű lemezcsavarral rögzítve, néhol csavar sincs. A rejtett helyeken kis ragasztgatott alumíniumhidak, hogy szét ne essen a héj, jelzik, hogy a műanyagok sokat láttak.

Próbakör. Úristen, ez a motor nem 250 kiló, hanem 2500! A kormánnyal birkózni kell araszolás közben, majd ahogy derékszögben kikanyarodok a kis utcába, majdnem eldőlök, mert a villa bebukik. Aztán fékezni akarok az utca végén, húzom a kart, semmi. Húzom még, enyhe nyekergés, aztán kis híján fejreállok, mert bekap. Ha ez a lineáris, akkor a Mount Everest a Gellért-hegy.

Ki az útra, városszél, mivel utazni veszem a motort, óvatosan felhúzom 120-ra. Rossz a hangja. Nem kattog, nem csörög, nem sivít, hanem minden alkatrészéből dől a zsizsegés. Kéne tudnia vagy 260-at, de még a 160-at sem nézem ki belőle. És a futómű... Először nem akar fordulni, amikor meg végre igen, billeg. Nem, köszönöm, pénzt én ezért nem.

Hazafelé azért még beugrok egy FJ1100-ast megnézni. Rokonszenves, nyugis eladó, kertelés nélkül sorolja a hibákat. Nem megy a fordulatszámmérő, ketyeg az egyik szelep, tavaly esett vele kicsit, megrepedt a bal hátsó lábtartó, az önindító néha megcsúszik. De a motor szép állapotú, az áll-idom hiányzik róla, ám az lényegében egyiken sincs már meg. Átfényezték ugyan, de szépen, fém fékcsövek, gyönyörű ülés. Indítjuk, hangosan sivít, állítólag a vezérműlánc. Hát ez fura. Vajon az automatikus utánállító túlfeszíti? Mindegy, már meleg, kicsit egyenetlenül jár, de nem vészes, menjünk.

Városi rövid kör, az első métereken kiderül, százszor kezesebb a délután megnézett CBR-nél. Alacsonyan ülök, jó a kormány szöge, jó a póz, finom a váltó, a fékek szépen, egyenletesen működnek. De az első futómű tényleg meglepően ramaty, nem tetszik az sem, ahogy a motor vibrál. A kéthengeres ős-Kawasakimban van kiegyensúlyozó-tengely, az se sokkal rosszabb ennél. Meg szelepkattogás, a repedt lábtartó... Az ár baráti, de ha megvenném, azonnal szétszedném, pedig nem ezt akarom. Megnézek inkább még néhány másikat.

Hónapok óta figyelek egy FJ1200-at a neten, sokkal drágább, mint ami nekem belefér, de szervizelt példány, eredeti fényezéssel, kevés tulajdonossal. Ha tényleg nagyon olyan, megmasszíroznám a költségvetést – csak kiizzadnám a lét, ha fájna is. Felhívom a tulajt. Szerencsére Budapesten van a motor.

A parkolóban dobogó szívvel várom a csodát. Mindjárt itt a szűz FJ1200-as, amire mindig vágytam. És én még aznap este jól ellopom a vésztartalékot és a kosztpénzt, családomat nélkülözésbe taszítom, a bank elviszi a fejünk fölül a házat. Mert nekem kellett ez a szaros, öreg motor.

Hopp, ott van! Közeledik! Khm, van rajta elöl egy matt fekete folt. Na ja, senki nem állította, hogy karcmentes. Kicsit mintha zajos lenne, majd meghallgatom jobban. Leszáll a tulaj (ezzel felvillan az ülésen egy nagy, szakadt folt), kezet rázunk, bámulok. Persze, ez egy használatban lévő gép, próbálok visszatérni a Földre. Ugyanolyan koszos, mint a Kawasakim, szokatlan ez az őszinteség. Nem csoda, hogy a tulaj nem bíbelődött órákat a fültisztító pálcikával és a Turtle Waxszal, hiszen nem ígértem vásárlást.

Nini, itt is hiányzik a festék. Meg ott is. A plexi pedig átláthatatlanul karcos. A kezelőszervek kopottak. Hát igen, rendesen használták. Indítok, egyenetlenül jár, zakatol, zörög a blokk. Nehezen hiszem, hogy még sokáig bírná így. El egy próbakörre. Ezen a ponton megérzem az FJ1200 lényegét. Alig fog az első fék, kopottas a külső, lentről jönnek a zajok, de minden finoman, magától értetődően működik, az üléshelyzet végtelenül kényelmes.

Ennek a motornak már progresszívre cserélték az első rugóit, a fékcsövek is fémhálósak, tehát nem gatya az eleje, és ami kevés fék van, az legalább határozott. Alapvetően szimpatikus motor, használt, valódi, nem eladásra összetákolt példány. A konstrukció pedig szuper. De sokat kéne rá költeni, pedig annyi pénzem sincs, amiből meg tudnám venni. És felsejlik a gyanú: mintha az FJ1200 is vibrálna. Elnézést kérek a fáradságért, mindenki hazamegy.

Ha az über-csúcsszuper FJ sem jó, akkor mit vegyek? Kínomban egész éjjel az ebay.de-t , ebay.at-t meg a mobile.de-t nézem. Telis-tele van 1200 euró környéki FJ-kkel. Valamennyi a dán határnál, és mindnél felbukkan legalább egy közeli kép a galériában, amelyiken látszik, valójában mennyire szétütött. 1800 euró táján feladom, mert ha hozzáteszem az utazás és a lyukra futás költségeit, már itthon is kapnék annyiért, ha kivárnám. Meg ha lenne annyim.

Felhívom a Totalbike szerkesztőjét, Zirig Árpit, ötleteket kérek. "Lássuk csak, túramotor kell neked, négyhengeres, idomos. Néztél már Yamaha XJ900-ast?" – kérdezi. "Nem. Mi az? Biztos valami öreg rom. Meg kicsike is" – válaszolom. "Az egyik legjobb régi túramotor. Elég nagy, elég erős, kardános. Magyarországon nincs belőle sok, de a németek egy időben zabálták" – erősködik Árpi. "Tényleg, mintha a múltkori posztban is javasolta volna valaki" – ugrik be.

Nézem a netet. Azonnal találok egy szalonállapotú darabot, kék-fehér csíkozással, három Krauser kofferrel. Üvölt, olyan szép. Hívom a Motordokit, mondja már meg, milyen az XJ900. "Nekem nem volt, de amikor túráztunk, néha cseréltem az egyik sráccal, akinek volt. Igazából nem érzed gyengébbnek az FJ1200-nál, csak nagyon ritkán, szuperül ülsz rajta, nem túl sok, de épp elég a szélvédelme. És a legjobb benne, hogy nem vibrál. Az FJ1100 120-130, az FJ1200 125-135 környékén csúnyán rezonál, annyira, hogy néha még a lábtartók is letörnek. Az XJ egyáltalán nem csinál ilyet. És nem döglik be, egyszerűen elpusztíthatatlan. Ha választanom kéne bármi közül, amit felsoroltál, csak ilyet vennék" – lelkendezik a Doki.

Gyorsan határozok: ezt megveszem, ha beledöglök is, hiába kerül egy vagyonba. Csak a dobozok érnek rajta vagy ötvenezret, nekem pedig dobozos motorra van szükségem. Telefon, jónapot, megvanemég, sajnosmáreladtam. Hát ennyi. Zokogok.

Este romjaimban heverek a számítógép előtt. FJ-k kilőve, már nem érdekelnek. CBR? Piha. És a VFR? Kényelmetlen. De nem találok itthon jó eladó XJ-t. Végül ismét a Google siet a segítségemre. Egyik zugából kipottyan egy XJ900-hirdetés. Karbantartott, megkímélt, szuper állapotú, egy doboz rajta, kettőt kapok mellé, az ára sem szörnyű. A telefonbeszélgetés hosszú, de informatív, a motor sokkal-sokkal olcsóbb, mint amit az imént elvittek előlem. Erre tényleg lenne pénzem. Meg is beszéljük, utazom le megnézni vasárnap, amíg a gyerekek alszanak. Biztonságból a sógoromat is rászervezem a projektre: annyira hiszek benne, hogy megveszem, hogy még a pénzt is kigyűröm előre a bankból. Már tervezem a hazajövetelt.

Három éjszakán át forgolódok álmatlanul, eljön a nap, végigszenvedem a délelőttöt, gyerekek délután ágyba, sógor jön, Kati 190D-jébe vágódunk, leérünk a motorhoz. A szép patina simogatja a lelkemet. Kicsit karcos festés, de mindene ép, a fémek fémesen csillognak. Körbejárom, amíg a srác cigit vesz a kútnál: sehol egy olajfolyás, minden biszbasz a helyén, jó lesz ez. A hátsó gumi persze keskeny, mint egy Velence kerékpáré, de az XJ-re nem is lehet szélesebbet tenni, mert a kardántengely útját állja a szélesítésnek. Ezért nem is tetszik sokaknak, a mai úthengerekhez szokott szemnek ez egy csoffadék. De nekem tökéletes lesz.

Végre rá tudok ülni, teszek egy kört az áruház parkolójában. Hűha, súlyos kormányzási gondjai vannak. Nem mint a CBR-nek, egyszerűen beakad egyenesbe, és ott marad. Amikor már nagyon jön a kanyar, iszonyú erővel kitépem, mire máris 45 fokban áll a kerék. Jézus, itt valami baj van. Visszagurulok, hagyom alapjáraton, hogy fél perc után majd meghajtsam, megnézni, van-e füstje. Ehhez rángatni kell a gázt, mert fulladozik. "Mikor volt szinkronozva?" – kérdem. "Szezon elején."

Hát akkor most már megint nagyon kéne. A vezérműlánc csörömpöl, mint egy vödör százas szög a betonkeverőben, túl van már a javán. Miután középsztenderre teszem, kiderül az egyenesben menés oka, a megtépett kormánynyakcsapágy. Az is kuka tehát. Viszont a gázrántásos füstpróbára meleg levegő a válasz a kipufogókból, a motor tehát nem kopott. Ez már majdnem ott van, de azért kis időt kérek még.