2015.03.06. 07:25 Módosítva: 2015.03.06. 09:45

Vendégszerzőnk, Karlovitz Kristóf megszállott bringás, kilométerek százezrein van túl különleges fekvőbiciklijével. De Karlovitz nem csak bringás, de éles szemű autós újságíró is, így mindkét oldalt jól ismeri. Járja az országot, teker, fényképez, megfigyel és sokat bosszankodik, mert sok a bugyuta megoldás az utakon. Aztán megírja, megkönnyebbül és így talán változnak a dolgok. Talán.

Gödön bringázva látom, hogy egész csoportnyi rendőr áll az út szélén, igazoltatnak. Mivel a Pesti útnak azon a darabkáján épp ott díszeleg a traktort, lovaskocsit és kerékpárt kitiltó tábla, felhajtok a járdára, nehogy probléma legyen. Persze tudom, járdán biciklizni is tilos. A rendőrök ügyet se vetnek rám, én szólítom meg őket: – Kérem, forduljanak el egy kicsit, míg szabálysértően lehajtok az úttestre! Vigyorognak, akárcsak én. De akár röhöghetnének is, mert a forgalomtechnikai selejt olyan tárháza ez a város, hogy az már kész röhej.

A 2-es főút átvezető szakaszán, a Pesti úton, mintha véletlenszerűen potyogtatott volna el tilalomtáblákat a Magyar Közút Zrt. Pest megyei Forgalomtechnikai Osztálya. Lehetetlen bármiféle logikát felfedezni. Nézzük csak: délről északra haladva rögtön a helységtábla után kitiltó tábla fogad (Vác felől nem!), de hatályát rögtön fel is oldja a néhány lépésnyire betorkolló Pázmány Péter utca. Még négyszer ismétlődik a kabaré a település végéig. Fordított irányban négy kurta szakaszon van tiltás, amúgy a főút túlnyomó részén szabad kerekezni. Netán keskenyebb, vagy más szempontból eltérő az út a kérdéses helyeken? Nem, pontosan ugyanolyan, mint a közel öt kilométernyi hosszán bárhol.

Hogy lehet ennyire következetlen a forgalomszabályozás? Két tekintetben következetesen jár el a Közút: sehol sincs legalább két utcasaroknyi egybefüggő tiltás, és sehol sem fordul elő, hogy az út mindkét oldalán (azaz mindkét irányában) ugyanott lenne tilos. Összesen tehát kilenc „tilos zóna” van, irányonként váltakozva. A Közút szabályozása szerint úgy lehet legálisan átbiciklizni Gödön, hogy itt-ott leszállunk, egy kicsit a járdán sétálunk, majd taposhatjuk tovább a pedált. Április elsején jó tréfa lenne, de az év többi napján egyáltalán nem vicces.

Túlérzékeny vagyok, ha ecetbe mártott tollal írok olyasmiről, amire mindenki csak megvonja a vállát? Nem – az említett furcsaságokra már egy éve felhívtam a figyelmet több kerékpáros portálon (például itt), természetesen gondosan megküldve a linket az illetékeseknek. Meg is kérdeztem őket: ha a kerékpárosok biztonságát szolgálja a tiltás, ahogy szeretnek rá hivatkozni, akkor a nem tiltott szakaszokon lelkiismeretlenül odavetnek minket az életveszélynek? Ha viszont nem veszélyes, akkor miért akadályozzák? Némi realitásérzékkel megáldott olvasóink már sejtik, mit válaszoltak és mit változtattak: semmit. Persze nem akarom túlértékelni magamat, akkor sem kötelező elolvasni egy cikkemet, ha odadugom valaki orra alá, de a Közútnak kötelessége (lenne) reagálni a bejelentésre, ha az rendellenességre hívja fel a figyelmet.

Amúgy miért állhat elő egyáltalán olyan helyzet, hogy egy közlekedőnek kell figyelmeztetnie azt a céget, amelynek narancsszínű útellenőrző járművei és mindenféle beosztású dolgozói (többek között az adott helyért felelősek) maguk is minden bizonnyal jártak arra az évek során? Senki nem vette észre közülük ezt a hülyeséget; észrevette, de nem jelentette; jelentette, de senki ingerküszöbét sem érte el?

Sejthetjük, mert van azért súgóm. Szerinte valamikor régebben, vélhetően még az M2 megnyitása előtt, azt mondta valaki: Tiltsuk csak be itten ezt a biciklizgetést! Indoknak jó lesz, hogy zavarják az autóforgalmat. Ez gyenge érv mert az aszfalt szélét folytonos fehér vonal különíti el, szinte felér egy kerékpáros nyomvonallal. Hogy veszélyben forognak, szintén gyenge érv: az út széles, zebrák, jelzőlámpák is csillapítják a forgalmat. Harminc éve bringázgatok ott, soha még csak egy izgalmas helyzetet sem láttam. Szóval kirakták a hármas tiltó táblát – utólag már nem tudni, hogy eleve hézagosan, vagy később tűnt el közülük néhány, de nem pótolták. Levenni meg nem merik a többit, mert aki nem csinál semmit, az nem hibázhat. Annyi biztos, hogy a mostani forgalomtechnikai abszurdum jó régóta fenn áll.

Szinte hallom a méltatlankodó felkiáltást: van Gödön átvezető kerékpáros útvonal, miért nem azon bicikliznek? Nos, kedves értetlenkedők, néha azon megyek, például gyerekekkel Vác felé kirándulva. De mi van akkor, ha gyorsabban haladnék, nem a kis utcákban cikkcakkozva? És mi van akkor, ha épp a Pesti úton található üzletbe, hivatalba (például: rendőrség, önkormányzat, okmányiroda) karikáznék, akár mint gödi polgár? És mi van akkor, ha valaki történetesen a Pesti úton lakik vagy dolgozik? Tetszettek ilyesmire gondolni?

Az M2 autóút már régóta elviszi a forgalom nagyját, kamionok nem járnak Göd főutcáján. Békés a hangulat, semmilyen észérv nem indokolja a kerékpározás tilalmának fenntartását, ráadásul már kimondja a Közlekedési Törvény, hogy a kerékpárost nem a forgalom akadályozójának, hanem teljes jogú résztvevőjének kell tekinteni. A város jelenlegi forgalomtechnikája nyilvánvalóan szembe megy ezzel. Értelme nincs, hiszen az biciklizik a Pesti úton, aki csak akar, a rendőrség meg szemet huny fölötte, mert nem teszi oda magát hülyeségért.

Akkor viszont mi izgat ez engem? Megmondom. Zavar, hogy egyes szakaszokon illegálissá teszik a teljesen normális közlekedésemet, szakmailag is irritál mint közlekedésmérnököt. Zavar, hogy emberek a Közútnál semmibe veszik a törvényt, a közlekedőket, lejáratják a cégüket – miközben az én adómból, a mi adónkból kapnak fizetést, szolgálati autót, impozáns irodaházat. Közben meg gyártják a selejtet.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!