Így vernek át kamu hirdetéssel

2015.10.23. 07:17
László nagyjából mindent rosszul csinált, csak nagyon későn fogott gyanút, a hülyeségig jóhiszeműen viselkedett. Ez nagyjából nyolcszázezer forintjába fájt, csak mert mohóság minden más programot felülírt. Az egyik legalapabb csalásról lesz most szó.

A kamu jármű hirdetése igen ősi trükk, négy éve már volt róla szó, de annak is lassan három éve, hogy a Becsületesnepper nagyon jól érthetően leírta, hogyan működik ez az ipar. Nincsenek álom találatok, pontosabban vannak, de azokat nem a frissen becsöppenő, ötévenkénti járművásárló fogja kitúrni. Ha egy cikk van a világon, amit László – egyébként nem ez az igazi neve – nem olvasott el, egészen biztosan ez volt az. De lássuk László vásárlási folyamatát, aminek nagyjából minden egyes eleme hibás volt.

Első hiba: hirtelen felindulásból kezdett bele a motorvásárlásba: „rászántam egy péntek-szombat-vasárnapot az oldalak böngészésére, gondoltam veszek egy motort. Kinéztem egy GSX-R600-ast, 450-500 ezer lett volna, Pest környékén.” – kezdődik a lehangoló történet. Ha egy lapozgatós kalandjáték regényben lennénk, akkor itt lenne két opció. Ha elmész megnézni lapozz a 423. oldalra, ha a viszont inkább álmodsz egy nagyobbat, lapozz a 212. oldalra. Gondolom mindenki kitalálta, László a 212-őt pörgette.

„Nem tetszett a GSX-R, el sem mentem megnézni, inkább tovább kerestem, így bukkantam rá a közel kétszer annyiba kerülő 2008-as Kawasaki ZX-6R 636-osra, új gumikkal, ötezer kilométerrel, magyar rendszámmal. Itthon nagyon olcsónak tűnt, de külföldön volt a motor, gondoltam nagyon kell neki a pénz, azért adja olcsón.”

2008-as Kawasaki ZX-6R. 5000 kilométerrel ez most inkább másfél millió forint, mint 800 ezer
2008-as Kawasaki ZX-6R. 5000 kilométerrel ez most inkább másfél millió forint, mint 800 ezer

Gyanús? Természetesen, de itt már beindult a mohóság, hiszen ezek a motorok inkább másfélszer ennyiért mentek, még lényegesen több kilométerrel is. Rengeteg intő jel, de olyasmi ez, mint amikor a férj korán hazamegy a munkából, és élete szerelmén a postás fekszik a konyhaasztalon, de mégsem hiszi el, amit lát, még el is kezdi magyarázni magának, hogy biztosan csak megcsúszott, és úgy esett el, és a fény pont rosszul esett rájuk, azért nézett ki a dolog annak, aminek. László is gyorsan megmagyarázta magának, miért tuti az üzlet.

„Külföldi motor, magyar rendszámmal, Angliából. Nem volt gyanús, van kint barát, aki magyar rendszámmal mászkál kint.” Gondolkozott egy napot, majd elkezdett levelezni az eladóval. Kiderült a kerettörténet, az eladó kint megvette a magyar motort, de nem használta, ezért eladná – azért Magyarországra, mert úgy egyszerűbb a papírmunka. Néhány levélváltás után az ár lement 900 ezerről 750-re, tehát a bomba üzletből egy csapásra nukleáris csapás szintű biznisz kerekedett. Ez után már csak egy téma pörgött: hogyan lehet tényleg megvenni ezt a motort gombokért?

Az eladó az üzletet a Shiply szállítmányozó cégen keresztül intézte volna – Lászlóban ennél a pontnál azért felmerült a gyanú, és biztos ami biztos alapon ellenőrizte a cég létezését. Ezzel nem is volt probléma, mert egy tényleg nagy és létező vállalatról van szó, afölött viszont elsiklott, hogy az összes átküldött szerződés alján a jól photoshopoltnak nyilvánított aláírás valójában ingyenesen letölthető kézírás-szerű fontokkal volt.

Az eladó a vételár felét kérte – itt a csaló eltért az ismert protokolltól, ugyanis a legtöbb hasonló esetben csak a szállítási díjat szokták elkérni. De az is lehet, meglátta, ha ennyire simán megy az ügy, még akár nagyobbat is szakíthat. Aki most már a fejét fogja, az tartson egy kis pihenőt, mert a java most következik. Laci elszaladt a bankba, és mivel hitelképes volt, megkapta az teljes összeg, amivel aztán rohant is a Western Unionhoz feladni az ár felét.

Ekkor volt egy teljesen kamu szerződése és egy fél nem létező motorja. Mármint egy olyan formában nem létező motorja, a képeken látható jármű a rendszám alapján egy Pest megyei fiatalembernél valóban létezik. A következő levélváltásuknál már arról írt az eladó, hogy a motor a határon van, de kéri a maradék pénzt, mert nem akarja, hogy potyára menjen az üzlet és a befektetett ideje. Lászlónak ezen a pont dönteni kellett, csak eleve rosszul tette fel magának a kérdést. Ő úgy értelmezte a helyzetet, hogy vagy bukik 375-öt, vagy lehet, hogy lesz egy jó motorja jó áron. Pedig igazából a kérdés úgy szólt, hogy 375-öt vagy 750-et dob el magától. De ennél a pontnál már összeszorult a gyomra, gyanút fogott.

Gyorsan elkezdett kérdezősködni, a barátai mondták, hogy ne legyen még nagyobb hülye, ő viszont azzal érvelt, ha innen visszalép, garantáltan nem kapja meg a motorját. Szóval utalt. Ez után került elő egy másik Angliában élő barátja, aki elmesélte, hogy pontosan ezzel a trükkel vették le őt, amikor autót akart vásárolni. Természetesen szuper áron, látatlanba. Ekkor már nem várta reménykedve a Shiply hívását, hanem elkezdett futni a pénze után. A Western Unionnál viszont lepattintották, aznap nem tudták megmondani, hogy felvették-e már a pénzt, másnap pedig már csak sajnálták, hogy igen, a tranzakció sikeres volt.

A történet további részében már csak széttárt karokkal találkozott, a rendőrség a külföldről elkövetett bűncselekményeknél tehetetlen, pedig ugyanez a személy még mindig több helyen hirdet autókat és motorokat. Előre megmondták, hogy a nyomozást pár hónap után eredménytelenül fogják lezárni, és tartották is a szavukat.

Laci még három évig fizeti a hitelt, az előre bevásárolt motoros felszerelése pedig a falon lógva mindennap emlékezteti, hogy nem éri meg mohónak lenni. Ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, az nem lesz az.