A Pesti út minden kátyúja közelebb vitt ahhoz, hogy megismerjem az újra feltámasztott magyar motorkerékpárt. Nem tudtam haragudni még a főpolgármesterre sem, csak pattogtam előre. Látni akartam, hogy mi lesz a 2000 óta húzódó ügyből, látni, hogy mivé lett a Danuvia?
Az egykor felkapott hírről már rég elfelejtkeztünk. Majdnem egy évtized telt el, a márkanév feltámasztása már csak egy rossz ötletnek tűnt, amivel valaki néhány percre megkergetette vágyait. Sokkal többen figyeltünk a Pannóniára, ízlelgettük az elénk hulló morzsákat. Közben jött a hír – itt az új Danuvia. Megdöbbentem és elkomorodtam. Miért kell egy lázálommal konkurálni, és kétségbeesett harcot folytatni a talán sosem feltámadó Magyar Motorért?
A bemutató valahol a pokolban, a várostáblával egyvonalban volt. Szemben szükséglakások, rajcsúrozó purdék, a kerítésen innen meg békés jólfésültség. A kontrasztot fokozták a sarokban pengető zenekar balkáni melódiái. Ahogy fényképezőgépemmel furakodtam a lepellel takart gépek felé, egy csoport férfi állta utam. Szláv kiejtéssel az egyik a meghívómat követelte.
Izé…Totalbike…Zirig Árpád…én telefonáltam…elnézést, nincsen nálam névjegykártya – futottam a kötelező köröket, de szemem már a terem túloldalát kutatta, ahol a lepel mérete bizalomgerjesztőn mutatta, hogy ez nem makett, nem látványterv.
Közben kiderült, hogy ez nem is sajtóbemutató, hanem a szponzorok és a munkatársak számára tartott szűkkörű találkozó. Nem is totojáztak sokáig: egy rövid bevezető után a szláv akcentussal beszélő férfi odalépett, és mindkét motorról lehúzta a takarót.
Mintha kocsirúddal vágtak volna szájon. Még a fényképezőgépem is képtelen voltam felemelni, bénán álltam: úristen, gyönyörű pillanat volt. Ott állt előttem két vadonatúj motor, minden előítélet és félelem azonnal eloszlott bennem.
Bevallom, aggódtam. Még ha meg is csinálják, mi lesz az? Átmatricázott kínai gagyi? Magyaros hullagyalázás? Nem, nem és ezerszer is nem: a SupeRetro 510i és a Nova 510i Supermoto gyönyörű motorok. Komolyan. Nem csak amolyan „mi kutyánk kölyke” módon, hanem tényleg. De mire ez a horvát népzene, és ki ez az akcentusos férfi? Hogy jön ehhez a Danuvia egyáltalán?
Vladimir Kovacevic egy eszéki származású konstruktőr. Feltehetőleg megszállott, hogy ebbe belevágott, de saját elmondása szerint már 20 éve ez volt a vágya. Danuviát akart gyártani, magyar motorkerékpárt. Ahogy kollégái háta mögött lelkesen mesélték életének stációit, a motortervezést, az Akrapovicnál eltöltött éveket, egyre inkább biztos voltam abban, hogy ez a pasi nem viccel: rohadt komolyan gondolja.
A Danuvia Motor Craft Kft-nek nyolc év kellett ehhez. Fél évszázaddal az első Danuvia után ott állt a két gép, készen, lelkesítő szépséggel. A felemésztett milliókból biztosan nem egy volt, de motoros szívvel könnyedén vágom rá: megérte.
Ekkor Vlado csintalan arccal a SupeRetróhoz lépett és begyújtotta. A Shercótól származó egyhengeres felröfögött, a motor alól kitekert kipufogódob hangja megszüntetett minden úri kvaterkát. Magamban lelkesen kiabáltam, hogy működik, működik, azonnal adják ide, mert akarom.
A dirt track hatású motor szépsége a minimalizmusában rejlik. Annyira elrugaszkodott a hazai viszonyokra jellemző provincializmustól, hogy a pillanat valóságértékét is kétségbe vonta.
A mögötte álló Nova Supermotót is ugyanez a motor hajtja, finomságai részben megbújnak a lopakodó repülők színére fújt idomok alatt. Minőségi alkatrészek mindenhol: ami fémnek látszik, az fém, ami masszívnak hat, az is.
Tudják, mi a legszebb az egészben? Ezt meg lehet venni. Oda lehet ballagni, befizetni, majd megvárni a kész példányt. Közben persze ki kell találni, hogy milyen legyen a motor, hisz nem egy előre legyártott készletből kell majd választani. Egyedi igényeket akarnak a Danuviánál teljesíteni: szín, felszerelés és teljesítmény tekintetében több lehetőség közül választhat a vevő. Névre szólóan, réztáblácskán számozva veheti majd át a magyar motorját.
A pillekönnyű, 110 kg-os SupeRetro 70 lóerő. Minden feltétel adott a garanciális háttérrel biztosított kereskedelemre. Gyurkovics Attila értékesítési vezető szerint az alapváltozat 1.5 millió forintnál kezdődik. A megdöbbentően jó ár komoly vásárlási kényszert ébresztett bennem. Kérdésemre, hogy akkor hogy is néz ki az alap, hátrabökött az emelvényen Öhlinsektől sárguló gépre: így ni.
Venne ön magyar motort? Garázsába tolna egy Danuviát? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a cikkhez kapcsolódó blogposzton !
A Danuvia Motor Craft okozta álomszerű döbbenet nem bír megszakadni, most is tart, és remélem nem ér véget, hisz újra van magyar motorkerékpár. Gratulálok uraim, Vlado, kérlek, álmodj tovább.
A lényeget el is felejtettem: hamarosan lesz tesztmotor is.