Írtam egyszer egy posztot életem első motorizált járművéről, egy Verhovina 50-es segédmotor-kerékpárról, amellyel éveken át próbáltam motorozni, ennek érdekében többször is átépítettem.
Kegyetlen szopás volt, mind a használata, mind a szerelése, egy előnye volt csupán – utána már minden jobbnak tűnt. Gyűlöltem szegényt, és a nosztalgia, még így huszonöt év távlatából sem szépítette meg az emlékét, ezt talán érezte is, aki azt a posztot elolvasta. Pedig én tényleg szeretem a gyenge, esetlen járműveket, de a Verhó nem vitte át a lécet.
Horváth László olvasónk azonban egy más oldalát is látta a Verhovinának – a kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében nem tehetem meg, hogy nem közlöm a levelét. Verhovina-fanek, most olvassatok!
Idegesítettek. Marhára idegesítettek.
Feladó: Laszlo Horvath
Tárgy: Re: Verhovina
Címzett: Csikós Zsolt
Dátum: 2011.01.26.15:00
Tiszteletem Csikós Úr!
Lehet, hogy bátor (vagy inkább botor) lépés volt egyből a tárgy-mezőben megemlíteni a Gépet, de nem akarok zsákbamacskát árulni. Tudom, hogy nincsenek túl jó emlékeid a Verhovináról, de azért remélem, elolvasod. Hogy miért téged terrorizállak vele? Egyrészt, mert neked volt tapasztalatod ilyen motorral (illetve, ha jól tévedek, Balázs Viktornak is, de nem vagyok benne biztos), másrészt, mert nincs a motoros népítéletek között Verhovina, de még Riga sem. Harmadrészt pedig, mert szerintem érdekes, hogy (majdnem) ugyanaz a krahács, nagyon hasonló nyűgökkel mennyire más érzelmeket vált ki a tulajdonosából most, mint 30 éve. Magát a történetet (tesztet?) kicsit színesebben írtam le, ha már a motor nem a legizgalmasabb darab.
Íme, a Verhovina 6-osom sztorija:
Idegesítettek. Marhára idegesítettek. De azért irigykedtél is rájuk. Na, nem az 50-es kávédarálóik miatt, hanem mert nekik volt motorjuk, pedig még alig múltak el 14 évesek. Mondjuk téged sose vonzott igazán a motorozás, mindig azt vallottad, hogy az embernek kerékből legyen négy. Mindenféle értelemben. De azért kipróbáltad volna. Egyszer ugyan meglépted pár évvel azelőtt, de az télen volt, és kettesnél feljebb nem is kapcsoltál a hóban. Így legalább csak kétszer csúsztál el vele. Ráadásul a motor, az a 125-ös DT se a tiéd volt. Neked nem volt motorod. És akkoriban meg voltál győződve róla, hogy soha nem is lesz.
Aztán mégis. Most, két év múlva itt ülsz a 6-os Verhovina nyergében, és vigyorogva élvezed a száguldást. Igaz, csak 30-cal mész. Nem is igen lehetne többet, valószínűleg túl sok a levegő a benzinhez képest, így nem akar 40 fölé kúszni a mutató. De még ezt a sebességet sem tudod kihasználni, mert 30 fölött rángat. Végül is mindegy, mert egyrészt földúton vagy, másrészt nem akarod kínozni szerencsétlent. Végtére is 30 éves. Kapott ez eleget apádtól meg nagybátyádtól fiatal korában. Nem azért támasztottad fel tavaly huszonakárhány év állás után, hogy most széthajtsad. Persze, mint mindenki, te is szereted a száguldást. De a motor nem.
Ezt egy éve elég konkrétan adta tudtodra, amikor valahol 50 és 60 között eltépte a láncot. Igazából csak a patentszem esett le, de ezt te intő jelnek vetted. Persze nem csak a lánc miatt nem száguldoztál vele. 30 fölött csörgött meg füstölt. Most már csak mosolyogsz ezen. A láncot már másnap lecseréltétek egy új Simson-láncra, idén pedig a másik két problémát is megoldottátok. A csörgést nagyjából megszüntettétek a csapszeg bronzperselyének cseréjével, a füstölést pedig szimeringcserével. A csörömpölés így már egészen mérsékelt a főtengely kotyogása miatt.
Amúgy annak is tervben van a javítása, csak eddig nem volt türelmetek hozzá. A füstölés már csak elinduláskor jelentkezik kicsit, hiszen csak a benzinben lévő olajat tudja elfüstölni, a váltóolajat már nem. Apropó, elindulás. Aggódva gondolsz vissza a tavalyi nyárra, amikor egy jó kilométert kellett tolnod a Ruszki Csodát, mert lefulladt, és melegen többé nem akart elindulni.
Mondjuk, hidegen se ment pöccre, de jó adag szívatás után, 2-3. rúgásra azért beröffent. Melegen sehogy. Most azonban más a helyzet. Hidegen első rúgásra feléled a Zöld Szörny, tisztára, mint valami új motor. De hogy melegen is így megy-e majd a dolog, most nem tudod. Ha rajtad múlna, nem most próbálnád ki, de a hólyagod nagy úr, kénytelen leszel megállni, hogy leereszd a fáradtolajat.
És addig mégse hagyhatod alapjáraton (ja, merthogy már az is van) pöfögni, mert a fogyasztását ismerve eltüzeli azt a kis benzint, ami a tankjában lotyog. Egye fene, leállítod. Ha nem indul, legfeljebb majd tolod egy darabon. Az erdő szélén. Sötétben. Hurrá. Tehát jön a stop, majd dolgod végeztével leesik az állad. Elsőre beindul. Ha lehet, még az eddiginél is vidámabban krúzolsz tovább, udvarias gyerek lévén köszönésképp odabiccentesz a szembejövő vadászoknak. Ők nem tűnnek túl boldognak, mert a baromi hangos kerepeléssel elriasztod a vadakat. A probléma megoldását abban látják, hogy megpróbálnak leszorítani, holott konkrétan egy kipufogódob-csere többet használna. Jól tudod ezt te is, de így legalább zaja van a dögnek, ha már ereje nincs is. Naja, a gyári 2,2 LE se váltotta meg a világot, de ez a mostanra rád maradt körülbelül egy paci annyira kevés, hogy tüsszenteni se mersz, nehogy megálljon. Viszont a hangja...!
Nem olyan, mint a városi vagányok berhelt robogóinak recsegő üvöltése. Ez szép, tekintélyt parancsoló, rekedt orgánum. Ennek elérésében nagyban segédkezik az a két kis lyuk a dob oldalán, na meg a nagybátyád sikeres kipufogótisztító manővere, amikor összetördelte a furulyát. Hát igen, talán nem a seprűnyél volt a legmegfelelőbb eszköz erre a feladatra... De nem bánod, így legalább észreveszik a motort hátulról is, ott ugyanis nincs lámpa. Pontosabban van, de nem működik. Még akkor állította meg egy túlbuzgó biztos elvtárs az apádat, amikor új volt a motor, és mivel minden rendben volt, hát belekötött abba, hogy nincs féklámpa, meg kék visszajelző a távolsági fényszóró állásának. Így apádék kénytelenek voltak megbolygatni a rendszert, aminek eredményeképpen nem lett ugyan volt se kontrollizzó, se féklámpa, de legalább a rendes hátsólámpa-izzót is folyamatosan kicsapta.
Te viszont nem vagy villamosmérnök, de szerény véleményed szerint akkor sem tesz jót az apparátnak, hogy hatvoltos rendszerként negyvenakárhány voltot produkál a hátsó izzónál mérve. Viszont az első lámpa, ha nem is xenonszinten, de világít. Azt a gödröt mégse veszed észre, csak amikor már benne vagy, és lefejeled a visszapillantó tükröt. Na de honnan a francból ugrott eléd egy 40 centi mély, körülbelül 2 méter hosszú lyuk? Mondjuk igaz, hogy nem lenne akkora ügy, ha a motor rugózna. De nem tesz ilyet. Az első villa abszolút semmit nem mozdul, ezt a fícsört talán még a gyárban kispórolták belőle, bár apádék azt állítják, hogy anno rugózott és csillapított is valamicskét.
Hátul valamivel jobb a helyzet, ott legalább a rég volt szándékot érezni a tervezők részéről. Tényleg jól néznek ki a külső rugóstagok, de nem érnek sokat, ugyanis ha ráülsz a motorra, koppig összecsúsznak. Pedig nem is számítasz nehéznek a 65 kilóddal. Viszont az ülés szivacsa legalább puha, ez megóvta a "koronaékszereket" a rongálódástól. Talán még a gumik tompítottak valamit a gödörben, hiszen ezeknek az újaknak magasabb az oldalfaluk, mint a régi oroszoknak. Csak azt sajnálod, hogy Made in Thailand felirat virít rajtuk a Cделано в CCCP helyett.
Sajna már ideje volt lecserélni a ruszki papucsokat, a 30 éves, repedezett oldalfalú gumi nem volt életbiztosítás. Ezekkel az újakkal legalább nem kell annyira tartanod a durrdefekttől. Na meg jobban is néznek ki. Meg talán jobban is tapadnak. Kipróbálnád őket nagyobb sebességnél is, de ha egyszer a motor nem akarja 40 km/h fölé vinni... Oké, elhatározod, hogy amint hazaértél, kieresztesz a levegőből. Végtére is, nem járja, hogy a nagy szovjet ipar eme remeke forgalmi akadály legyen akár földúton is. Közben továbbgondolod a dolgot. A harminccal tötymörgés nem a te műfajod, és a rángatás is egyre jobban zavar. Egye fene, megpróbálod ott helyben visszavenni az ájert.
Csavarhúzó elő a nyereg alól, és mehet a műtét. Megint csak örülsz, hogy van alapjárat, úgy azért kényelmesebb bütykölni, hogy nem kell folyamatosan a gázkart húzogatni, nehogy lefulladjon a motor. Kis matatás után úgy döntesz, kipróbálod. Örömmel konstatálod, hogy szebb a hangja, meg nem is rángat annyira 40 környékén. Na meg a kényszerű leszabályzás is eltűnt. Simán viszi az 50-et... 55-öt... DURR. Ez a kipufogó véleménye volt. Úgy tűnik, utógyújtásos lesz... Frankó, jó kis pepecselős meló vár rád a gyújtásállítgatással. Azért megállsz megnézni, nem történt-e nagyobb baj. Szerencsére semmi. Illetve...
Őnagysága szerint éppen hatvannal álltok. Ha ő mondja... Eddigi életed során, ha mást nem is, de azt megtanultad, hogy nőkkel nem érdemes vitatkozni. Azért helyén kezeled a jelenséget, és felírod magadnak a kilométeróra-spirál cseréjét. Már ha kapsz valahol ilyet. Pedig úgy tervezted, hogy alattad fordul majd 7000-re a számláló. 33 kilométer hiányzik.
Na persze, csere után még meglehet a 7000-re átfordulás, de az már nem hiteles... Igaz, senkit sem fog érdekelni, hogy az a 7000 valójában 7100-e. Csak téged. De talán nincs még veszve semmi, ugyanis elindulás után mocorogni kezd a sebességmérő mutatója, többé-kevésbé a tempó függvényében. Persze azt azért nem hiszed el neki, hogy 40-nel vettél be egy körülbelül 160 fokos kanyart.
Hazafelé veszed az irányt, nehogy még valami más is felmondja a szolgálatot. A ház előtt azért megpróbálkozol egy vészfékezéssel, felmérendő, mennyi kraft van a lassítórendszerben. Felküzdöd 40-ig, és satu. Nem is olyan rossz. Egy telirakott kamiontól. Mondjuk 60 km/h-ról fékezve. De egy sofőrrel együtt 120 kilós kismotortól, 40-ről lassítva túlzásnak érzed azt a 20 métert, amennyivel túlcsúsztál a célon. Ennek ellenére nem vagy szomorú. Hiszen ha a fékek rendben lennének, majdnem tökéletes lenne a motor. Így legalább van mit csiszolni rajta.
Aznap este, sörözés közben filozofálni kezdesz. Olyan intellektuális témák vannak terítéken, mint például, hogy a kollégiumi fürdőszoba ajtaján lévő "Dangerous when wet!"-feliratot miért lánggal illusztrálják, és vajon miért visel napszemüveget a Nap a coca-colás üvegen. Meg, hogy mutatott-e jellemfejlődést a motor az elmúlt két évben. Ugyanis jóval a Rém feltámasztása előtt olvastad Csikós verhovinás szívását, és meg voltál győződve róla, hogy ennek a gépnek lelke van. Ráadásul romlott lelke.
Reménykedtél benne, hogy ez a "modelfrissített" változat nem lesz olyan gonosz, mint Csikós 5-öse. Persze ez hiú ábránd volt, ezzel te is tisztában voltál. Csak jól esett reménykedni, hátha... Mintha megorrolt volna rád, amiért háborgatni merészelted több mint két évtizede tartó álmát - mindig a legjobbkor történik valami gebasz vele.
Eleinte úgy gyakoroltad a motorozást, hogy kerestél egy egyenes utat, 2 traktor/napos forgalommal, és fel-alá furikáztál. Ez körülbelül 2 kilométer oda-vissza. Az út elejére utánfutón vitted ki, pontosan azért, hogy ne kelljen tologatni hazáig 10 kilométert, és ha kell, tudd szerelni ott helyben. Na, ezzel végképp kihúztad nála a gyufát, sértette Őnagysága önérzetét az ilyen magas fokú bizalmatlanság. Ezt megtorlandó, mindig a legmesszebb rohadt le a kocsitól meg a szerszámoktól. Hol beköpte a gyertyát, hol egyszerűen csak túlmelegedett, hol zárt állásba rázta a benzincsapot.
Szóval mindig távol ütött be a krach, sose akkor, amikor az autó orra előtt fordultál meg. Viszont mostanra, úgy tűnik, megbékélt. Talán megértette, hogy szeretnéd te Őt, ha engedné? Rejtély, de mára már-már megbízhatóvá vált. Persze van racionálisabb magyarázat is, hiszen mostanra azért elég sok alkatrészt cseréltetek ki rajta. Te mégis inkább az előbbi verzió felé hajlasz. Szerinted ez a motor él. És szereted (vagy inkább tiszteled?) Őt minden hibája ellenére. Leteszed a kiürült sörösüveget a másik három mellé, és elmosolyodsz. Szeretet és tisztelet. Hol tud ilyen érzéseket kiváltani egy mai robogó?