B125: ki mondta, hogy unalmas?

2011.12.29. 07:27

Nincs jogsim nagymotorra, és nem is szeretnék

Helló Totalbike, helló Árpád!

Mióta van A sebesség oltára, azóta felbukkannak nálatok olyan épített motorok, amelyek nem az idehaza megszokott irányt követik. Ez jó, nekem legalábbis, hisz olyan épített motort szeretnék, ami kilóg a hagyományos, Magyarországon megszokott divatból.

Nincs jogsim nagymotorra, és nem is szeretnék. Évek óta ötvenessel járok, bár volt egy időszak, míg 125-ös robogót hajtottam, igaz, az ránézésre jóval kisebbnek tűnt. A B125 kezdeményezésnek nagyon örülök, mert így legálisan motorozhatok majd – a kategória lehetőségei, a motorok ereje és az elérhető végsebesség nekem megfelel. 42 éves vagyok, 20 éve motorozom, volt, hogy az Aprilia robogómmal külföldre is elmerészkedtem. Lassabb voltam mindenkinél, de azt hiszem, én láttam a legtöbbet.

Valami négyüteműt szeretnék, ha lehet, léghűtésest. Nem csak a kedvező fogyasztás, hanem a kinézet is számít – én tényleg egy dögös 125-öst szeretnék magamnak. A barátaim csak röhögnek rajtam, buzdítanak, vegyek valami kis Maraudert vagy Viragót, azonban ezek közel sem úgy néznek ki, ahogy szeretném. Sem barokkangyalban, sem őrült chopperben nem gondolkodom, nekem egyedi, praktikus és motorozható gép kell. Tudom, egy jó CBF125 mindenre alkalmas lenne, de vagyok már annyira öreg, hogy egy használati tárgyban a barátot is keressem.

Korábban több japán motorkiállítás anyagát lehoztátok, azt hiszem, hozzám az ő formaviláguk áll legközelebb. Náluk láttam olyat, amin vastagabb, bütykös kerék van, de nagyobb annál az RV90-nél, amit például a motordoki távgyógyított minap. Szeretek néha letérni a földútról, de nem terepezem: állatorvos vagyok, néha, ha süt a nap, otthon hagyom a kocsit. Ezért lenne fontos, hogy maradjon némi hasmagasság, de a vagányság és az egyedi kinézet is érvényesülhessen.

Tudsz ajánlani valamit? Javasolnál esetleg egy-két konkrét típust, amit a télen megvehetnék, és tavaszig a garázsban átalakíthatnék? Ha lehet, magam fognék hozzá, hisz szerszámom és ügyes barátaim is vannak – egy-két ötletet azonban szívesen vennék az építéshez.

Köszönettel:

Ákos

Helló Ákos,

ha jól sejtem, te a Yamaha TW125 vagy a Suzuki Van Van 125 modellekre gondolsz. Esetleg ott van még a Hyosung Karion, de embert nem ismerek, akinek lenne és magam sem próbáltam, így minőségéről, alkatrészellátásáról nem tudok számot adni.

A két japán hibátlan vétel lehet, ha jó állapotút fogsz ki. A Yamahából több van, még futárok is használják, sőt, hamarosan nálunk is megjelenik a tesztje. A Suzuki klasszikusabb, külsején felfedezhetők a retró stílusjegyek. Mindkettő egyszerű és megbízható négyütemű, bármelyiket csak ajánlani tudom.

A rugóútja egyiknek sem túl nagy, de ne feledjük, a buci gumiabroncs sokat csillapít – sőt, ha valaki tartósan terepen halad, akár le is engedhet kicsit a nyomásból. A váz rendkívül egyszerű, a Yamahánál és a Suzukinál is acélból készült. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy sallangmentesek, hisz nagyon kevés olyan konstrukciót találni, ahol motorépítéskor nem kell azonnal belevágni a fémbe, vagy legalább a hátsó segédvázba – ha meghagyod a gyári ülést vagy legalább annak méretét, akkor neked sem kell bántanod a vázat, így téged sem bántanak majd a műszaki vizsgán.

Érdemes szebb lámpákat, fémházas irányjelzőket keresni (például a régi Hondákon voltak aluházasak, én is ilyet választottam az épített Yamahámhoz). Az elegánsabb műszer sem hátrány. A galériába belepakoltam rengeteg képet, talán nyerhetsz pár ötlet.

Általános trükk a légszűrőház eltávolítása, így a szemnek is kellemesebb a szellősebb ülés alatti rész. Ilyenkor sportlégszűrőt érdemes feltenni, de figyelj arra, hogy a nyitottabb szívóoldal és a módosított kipufogó esetén gyakran újra kell fúvókázni a karburátort, mert felborul az egyensúly.

Ezeknek a buci kerekű gépeknek a divatja valóban Japánban a legerősebb, bár a francia Blitz is imádja a stílust. Gyakran Supertrapp, vagy ahhoz hasonló kisméretű lamellás dobot tesznek fel a gyári kályhacső helyett. Ezek hangolhatók, így nem okvetlen orbitálisan hangosak. Ázsiában gyakran a motor alá vezetik el a könyököt, de ha tényleg lemennél az aszfaltról, ez nem ideális. Hagyd meg bátran a gyárit, és keress vagy gyártass egy szemre passzoló dobocskát.

A kormánnyal érdemes trükközni, egy ügyes formájú sokat dob a gépen. Lehet lapos, félmagas, vagy könnyed majomkapaszkodó – ebbe a stílusba tényleg bármi belefér. Ha jól megnézed a kinti gépeket, szinte mindegyiknél sarkalatos pont a festés. Nem okvetlen hiperdurva motívumokban gondolkodnak, inkább a jó árnyalatok és színpárok kerülnek előtérbe. Érdemes színt adni a felninek és eltüntetni a krómot – a végeredménynek tényleg a fantázia és a bátorság szab határt.

A TW és a Van Van tankja is egész formás, ám ha nem tetszik, vagy letisztultabbat szeretnél, bátran nézegesd a vaterát vagy a börzéket: sok régi tartály lehet tökéletes az általad elképzelt motorra – azt se feledjük, ha van flex meg ügyes hegesztő a közelben, akár még formázni is lehet a kukázott alkatrészeket.

Motort idehaza is találsz, de ha igazán megkíméltet szeretnél, érdemes átnézni valamelyik nyugati szomszédhoz, hisz a választék is nagyobb és a géppark állaga is felette áll a hazainak, a 125-öst meg aránylag normális összegből le lehet papírozni.

Ezekkel a motorokkal nem túráztak százezreket, így könnyű stramm darabokat kifogni. Persze nem azt akarom mondani, hogy utazásra alkalmatlanok: idén két lengyel lány járta be ilyennel Európát. Ha nem sokat változtatsz a nyergen és a gyári üléspozíción, te is kalandozhatsz majd a kis custommal – remélem sikerül az építés, jó munkát kívánok, és várom a képeket a végeredményről.

Zirig Árpád