A leggyorsabb MZ Szabolcsból?

Motorverseny egyetemistáknak

Tisztelt Zirig Úr!

Fiatal vagyok még ugyan, de életem nagy részét 2 keréken töltöttem, rengeteg kalandot átélve főleg szoci típusokon, de most egy elég nagy fába vágtam a fejszém, és ehhez kérném az önök segítségét. Minden motoros ismeri a kunmadarasi pályát és az ottani versenyeket, jómagam is gyerekkorom óta álmodtam arról, hogy valamilyen formában rajthoz állhatok ott, de a lehetőségre egészen eddig kellett várnom.

A Debreceni Egyetem Műszaki Karának és a Kunmadarasi Motorsport Egyesület szervezésének keretein belül, egy új bajnokság jött létre az University Drag Racing Series, ahol a korábbi szoci kategóriának megfelelő szabályokkal versenyezhetünk mi, egyetemisták.

Tulajdonképpen a motor amivel rajthoz állok majd a legelső versenyen május 1-én közel teljesen kész, viszont sajnos megfelelő ruházatom még nincs, ebbe mindent beleértve és anyagi lehetőségeim miatt kicsi rá az esély, hogy időben tudok beszerezni. Az önök segítségét kérném támogatóm, szponzorom megtalálásában, de őszintén örülnék annak is, ha levelem ki kerülne az oldalukra elérhetőségemmel együtt.

A versenykiírás: http://www.kunmadarasmotorsport.hu/jsite/hirek-ujdonsagok/314-university-drag-racing.html

Nem tudom mennyire szükséges vissza mennem az időben, de talán jobb, ha nem ott kezdem, hogy megláttam a versenykiírást. Egészen kisgyerek koromban, 8 évesen igazi ünnep volt a számomra, ha mehettem néhány kört a családi Babettával, de nagyapám Schwalbejáról még csak álmodni sem mertem.

Eltelt néhány év, mindkét családi moped lerobbant és az öreget is elvitte a szíve, de a motort a magaménak éreztem, ezért elkezdtem kipofozni, majd a kismotor jogosítványom megszerzése után közlekedni vele. Ekkoriban ismerkedtem meg a csapatom egyik tagjával, Kovács Rolival, aki műszakilag hozzám hasonlóan a béka feneke alatt volt, de két tizenéves hülyesége több mint a semmi, ezért nagy reményekkel és kis tudással fogtam bele a motorátépítésébe, de a végeredmény mai szememmel nézve silány lett.

Végül meg akartam válni a motortól, de az eladás előtti estén sikeresen beletörtük a főfúvókát a karburátorba, és utolsó mentsvárként ballagtunk el egy sráchoz aki addig közel ismeretlen volt a számunkra, és csak annyit tudtunk róla, hogy jól szerel. Ez a srác Murzsa Krisztián volt, akivel később olyan jól össze barátkoztunk, hogy ma már ő a csapatom harmadik tagja. Egy idő után nem volt megállás, építgettük a motorokat, szerelgettünk és így telt el az elmúlt néhány évem. A gépek iránti szerelmem miatt mentem gépészmérnöknek, és itt találkoztam a verseny kiírással alig 3 hete.

Körülbelül, eddig az előzmények, hogy nagyjából mindent tisztán láthasson.

Akkor az építés. Naivan azt gondoltam, hogy túrok valahonnan egy 250-es ETZ-t olcsón, és abból indulunk el. Túl könnyű lett volna, végül a közelben találtam egy régi Zündapp krossz vázba építeni próbált ES250-et. Mondanom sem kell, borzasztó munka volt. Eltekintve attól, hogy a kipufogót sehogy sem tudták volna kihozni a vázból, hogy 1,5 év alatt nem voltak képesek egy gyújtást összehozni rá, az új hegesztések minősége annyira szánalmas volt, hogy az akaraterőmmel el tudtam törni.

Tulajdonképpen a srácok jönnek nekem eggyel, mert ha elindult volna az a motor, métereken belül összecsuklott volna az egész. A váz amiben vettem menthetetlen volt, viszont elfekvőben ott volt egy TS-125 Suzuki váza, amiből pedig csak a blokk és a kerekek hiányoztak. Masszív, erős konstrukció és meglepő mód könnyű. A kereken sokat gondolkozunk, lehetett volna az MZ fűzött felnije, de nagy kockázattal jár, hiszen elég, ha csak egy küllő törik el verseny közben, de végül baráti felajánlásból érkezett két Aprillia Scarabeo 125 (?) felni, ami könnyebb, szebb és üzembiztosabb. A következő probléma itt jelentkezett: hogyan hajtsuk meg a kereket? Standard, egyik oldal lánckerék, másik féktárcsa megoldásban gondolkoztam először, de rengeteg végig agyalt éjszaka után találtam ki és terveztem meg az egyoldali hajtást és fékezést, amit Ifa dugattyúból esztergált közdarabbal oldottunk meg.

A képeken az első teleszkópra van hegesztve egy nagy darab lemez, az a majdani első fékmunkahenger felfogatása lesz. A motorral kapcsolatban még annyit, hogy a szívócsonkra húzott "aluköcsög" a tank lesz később, fogalmam sincs miért így fényképezték a srácok. Az első felni például esztergályosnál van, ezért került előre egy Simsoné. Az építésről még azért annyit, hogy nem egy fényesre nyalt padlójú műhelyben készül a motor. Sokat viccelődtek a barátaim, hogyha még dugattyút is tudnék önteni otthon, akkor már filmet lehetne forgatni belőlünk Leggyorsabb MZ címmel. Igazi szabolcsi sufnituning, na.

Eddig ebbe bele sem gondoltam, nehéz megmondani mi az ami motivál igazán, valahogy sosem kell keresnem, hanem mindig jön magától. Hajt az, hogy túl akarok lépni egy nemrég véget ért, elég hosszú kapcsolaton. A "hölgy" egyszerűen kihajított az életéből. Ma már gondolni se akarok rá, ha mégis eszembe jut akkor inkább elkezdek kipufogókönyököt tervezni, vagy csak úgy agyalni a következő lépésen. Hajt talán még az is, hogy bizonyítani akarok önmagamnak. Nem célom nyerni. A részvétel nekem fontosabb. Talán még a szüleimnek is akarok bizonyítani, akik sosem hittek bennem és mindig alábecsülték a tudásom. Nekik csak annyit akarok majd mondani a verseny után, hogy tessék megcsináltam.

A legfontosabbat a végére hagyva: motivál az építés öröme. Két másik, hozzám hasonló beállítottságú idiótával hétvégéket és súlyos ezreket elb*szni valamire, ami talán fog menni 100 kilométert, úgy hogy közben folyamatosan ökörködünk, veszekedünk, szaladgálunk, tervezünk, kivitelezünk, elrontjuk, újra tervezünk és megcsináljuk végül. Nekem ez öröm, szerelem.

Tisztelettel, a legjobbakat kívánva: Kiss Dávid

U.i.: A motor neve egyébként Destiny. Ez egy Sci-Fi sorozatból ered, ahol néhány ember egy leharcolt állapotú, nagyon öreg űrhajón reked alkatrész, és segítség nélkül. Ebben a sorozatban hívják Destinynek az űrhajót.