Kétütemű, jó lesz?
Nagy lelkesedéssel követtem a B125 ügyét, és mivel mindig is szerettem volna motorozni, az olcsó A1 jogsi ígérete még tovább csigázott. Egy ideje nézegetem a lehetőségeket, és leginkább tetszik a Honda NSR125 tetszik. Ha jól tudom, ebből is volt 11 kw-ra fojtott változat, neten is találni 1-2 eladót.
A költségvetésbe (mivel jogsi, felszerelés is kell...) kényelmesen a régebbi, dupla körlámpás változat férne bele. Mindenképpen valami olyan motorban gondolkodom, ami alkalomadtán városon kívül is megállná a helyét, ezenkívül esetleg majd több tapasztalattal, komolyabb felszereléssel, némi plusz képzéssel a motoros pályanapok is érdekelnének, de inkább egy ilyen kis gyösszel, mint valami durván erőssel.
A kérdésem: szabad ilyet venni? Mivel kezdőknek szól, gondolom a legtöbb látott már ezt-azt, keresztül ment már pár idiótán, főleg, mivel sportmotor. Népítéleten, és egyéb, más helyeken is vannak beszámolók 4-5 literes fogyasztási adatokról.
Ez hihető? Tudtommal a többi hasonló gép (RS125, Mito, stb.) ennél literekkel többet kér. A két ütem többi "hátránya" (szag, hang, stb..) még tetszik is, de a 7l-es fogyasztást nem akarnám. Egyáltalán ez a leginkább ajánlható 125-ös, kétütemű, értelmes áron beszerezhető sport(os)motor? Fenntartási költségben mivel kell számolni (olajon, benzinen, gumin, féken kívül)? Egy ilyen dugattyúcserés felújítás kb. mennyibe kerül? Vagy inkább felejtsem el, és autózzam el az árát?
Üdvözlettel: Wannaberider
Kedves Olvasó!
Spórolni szeretne? Közlekedni? Nem szerelni, és hobbimotorozni? Önnek nem való egy kis kétütemű sportmotor. Az alábbiakban megpróbálom lebeszélni a műfajról, hogy később ne minket okoljon, ha mégis vásárol egy dupla körlámpás NSR-t. Kérem vegye figyelembe, hogy ez a típus az egyik legtartósabb, legkevésbé problémás az adott korszakból.
Körülbelül hat éve nagyon boldogan ácsorogtunk a barátnőmmel, Zsófival a budapesti Nagyvárad tér parkolójában. Miénk lett a két nappal korábban egy hirdetésben talált JC20-as NSR125R a legszebb, kék-piros-fehér fényezéssel. Az előző tulajdonos, egy jóhiszemű srác azt állította, 140-nél soha nem ment vele gyorsabban, de odáig tisztességesen gyorsul a motor. Ebből szinte semmit nem tapasztaltunk, csak a füst dőlt a kipufogóból, miközben 7-8 ezer fordulatnál erőtlenül harákolt. Valószínűleg a formája miatt vettük meg mégis.
Később, Bori Attila barátom egy rettenetes hétig gyomlálta a hibákat, és alaposan meggyűlölhette a fajtársaival együtt az NSR-t. Kiderült, hogy az óra szerint 38 ezer kilométert futott, körbe karcos, de sehol nem törött, teljesen hiánytalan, 1991-es évjáratú Honda, mindaddig a gyári fojtással ment. Valóban 15 lóerő lehetett a teljesítménye, passzolt az A1-es jogsihoz. Már akkor tudtuk, hogy mindez semmi ahhoz képest, amit egy ilyen motor tud, amikor megvan mind 25-27 rejtett lóerő.
Attila eltávolította a szívómembrán házából a fémlemezt, amely egy kisujjnyi lukra szűkítette a levegő útját, pontosan beállította a karburátort, kiégette a kokszot a rezonátoros kipufogóból, beállította a kipufogó kiömlőbe épített, elektronikusan vezérelt RC-szelepet, főtengelyszimeringet, gyújtógyertyát, illetve légszűrőt cserélt, majd összerakta a szerelhetetlenül idomozott motort. Egy új korszak kezdődött.
A hűtőfolyadék már nem melegedett, magas fordulaton, amikor a kipufogó-fojtószelep teljesen kinyitott, vett egy nagy levegőt az NSR, majd versenymotorként süvöltött és két személlyel is ment 140-et. Jóllehet, a váltó első fokozata nagyon hosszú, hatalmas élmény vezetni egy ilyen sportmotort. Zsófi is imádta, egy ideig naponta járt vele, illetve néhányszor a frászt hozta rám, amikor utólag elmesélte, hogyan előzgetett az M7-esen.
Időközben kerültek új gumik, lánc szett, fékbetétek, bontott, de kiváló hátsó rugóstag, és egy ép első teleszkóp is, a régi, kopott szárú helyett. A 230 ezer forintos vételárat hamar megtoldottuk még minimum egy százassal, de soha nem gondoltuk, hogy nem érte meg. A szerelem jó, a szerelem fáj.
A fogyasztás inkább 6, mint 5 liter volt, de akkoriban egy ezresért töltögettünk és nem számolgattunk. Ehhez kellett még 600 kilométerenként egy liter szintetikus, kétütemű motorolaj, de azt is beszereztük egy ismerősömtől, kicsit olcsóbban. Így lett egy olyan 125-ös sportmotorunk, amely drágábban tett meg egy kilométert, mint a mostani BMW-m, vagy előtte a hétötvenes VFR.
Az NSR majdnem három éve pihen letakarva, Zsófiék pincéjében. Legutóbb fura hangok jöttek belőle, és sajnos újra melegedett. Mivel a probléma főleg városban, csalinkázás közben jelentkezett, gondolom a termosztáttal van gond.
Most, hogy így megírtam neked a választ, kicsit megint átéltem az NSR-es kalandokat. Zsófival újabban sokszor eszünkbe jut a csodás kis pénztemető. Lehet, hogy még idén feltámasztjuk, mert nagyon hiányzik a karaktere. Bolondok vagyunk.
Épeszű embernek nem való egy ilyen motor, inkább egy használt CBR125R. Az négyütemű, ezért soha nem lesz akkora élmény mint az NSR, cserébe fillérekből motorozható, tűrhetően néz ki és nagyon megbízható. A fenti állításokat részben alátámasztotta a hondás barátom, Kiss Zsolt, a komáromi Honda Komfront egyik tulajdonosa is.
Zsolték szervezték évekkel ezelőtt a magyar CBR125R kupasorozatot, és jók a tapasztalataik a típussal. Ettől függetlenül, korábban ő is szeretett volna venni magának egy NSR-t, játszani. Aztán megnézte mennyibe kerülne hozzá egy új, gyári henger, kicsit böngészett a magyarországi példányok hirdetései között, és elment a kedve az egésztől. Sajnos igaza van.