Miért tilos MZ-t venni?

Kedves Totalbike!

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott érdemes, hogy nagyjából 10 éves korom óta motorozni szeretnék, most jutottam el odáig, hogy ebből lehetett is valami (23 vagyok). Könnyen lehet, hogy a simsonozásról is lenne még mit tanulnom, de az néhány próbakör alkalmával nem tűnt problémásnak, ettől eltekintve viszont soha nem motoroztam.

A gyorsított A1-es jogosítvány megszerzése óta, vagyis egy hónapja nézem a netes hirdetéseket. Lehet, hogy néhány modell elkerülte a figyelmem, de lassan ott tartok, hogy ami ebben a kategóriában 125-ös váltós motor a neten hirdetve van, arról tudok. Pár hete meglehetős intenzitással tanulmányozom a különféle motoros lapokat, és főleg fórumokat, illetve az elmúlt héten végigjártam a pécsi kereskedések 90%-át. Volt alkalmam beszélni rengeteg eladóval, szerelővel, motorossal. Ahány ember annyiféle vélemény, sőt, volt akinek sikerült ellentmondania önmagának, szóval kicsivel több a vélemény, mint ahány ember. Ehhez jönnek hozzá amiket olvastam, és így jutottam el odáig, hogy a kezdeti halovány elképzelésekből, mostanra teljes bizonytalanság lett. Fogalmam sincs, hogy mit vegyek, szóval ehhez kérnék segítséget a talán kissé hosszúra nyúlt bevezető után.

Mire kell a motor? Elsősorban megtanulni motorozni a kategóriabővítés előtt (ha az lehetséges), és ehhez még talán nem is kéne sokat gondolkodni, szinte mindegy csak menjen, meg kelljen rajta váltani, és kész (oktató mondta, meg azt is, hogy ebben a kategóriában menettulajdonságaik tekintetében nem igazán vannak különbségek az egyes márkák, meg típusok között). Viszont, az A kategória megszerzése, anyagi okokból nem feltétlenül járna együtt másik motor vásárlásával. Szóval mégse mindegy a dolog. Minden valószínűség szerint napi szinten fogok vele közlekedni a városban, emellett viszont szeretnék legalább néha a városon kívül "élvezkedni" Azt hiszem erre szokták írni, hogy túrázás, bár ha egy sportosabb gép lesz belőle, és megtanulok vezetni is, az esetenként a lightos túrázáson túlmutathat, mindezek mellett pedig nem lenne baj, ha két embert is gond nélkül levinne a Balatonra. Sőt, akár hosszabb utakra is, akár autópálya igénybevételével is.

Tekintettel arra, hogy maximum 200 000 Ft-ig mennék el, MZ esetében 100 000 Ft, a hirdetések alapján ennyiért már lehet használhatót kapni, úgy tűnik, hogy csak a kétüteműek között nézelődhetek, de javíts ki, ha tévedek! Innentől kezdve lesz teljes a bizonytalanság: meglehetősen változatos adatokat sikerült találnom minden típusra vonatkozóan, mind megbízhatóság, mind fenntartási költségek tekintetében. Nagyon nem szeretnék belenyúlni egy "pénznyelőbe"! Feltételezem, hogy nincs olyan gép, ami a felsorolt igények mindegyikét maximálisan képes lenne kielégíteni, ehhez mérten kész vagyok kompromisszumokra, de azt már nem tudom, hogy miből engedjek, és ha valamiből engedek, mit kapok cserébe.

Tetszenek a kis sportmotorok, de néztem (nyugati és japán) endurókat is (bár alapvetően nem tervezem, hogy terepeznék is), és végül is az MZ is képben van. Ez utóbbiról mondjuk, ha jól emlékszem a ti honlapotokon olvastam, hogy inkább hobbi, illetve közösség szempontjából erős, nem mint jármű, ehhez képest viszont a fórumon egész jókat írnak róla. Bár azt is hallottam már, hogy nagyon szerették az MZ-jüket, egészen addig, amíg ki nem próbáltak mást, mert utána már nem akartak ráülni. Meg azt is, hogy 10-20 éve remekül lehetett vele közlekedni, de a mai városon kívüli forgalmi viszonyok között már kevés.

Fotó: Picasa

Aztán persze azt is hallottam már, hogy ez hülyeség, és ebben a kategóriában semmi másnak nincs is értelme. Azt is olvastam már, hogy ezeknek a sportmotoroknak kifejezetten nagy a szervizigénye, de nagyon kellemesek tudnak lenni, és úgy gondolom, hogy emberi keretek között hajlandó vagyok erre áldozni. Az alap, hogy rendszámos legyen a masina, de ezek a sportgépek elvileg jóval nagyobb teljesítményt tudnak, mint amit nekem szabadna, ugyanakkor soknak közülük, ha már vannak papírjai, akkor azokban a számomra megfelelő adat van. Ha ilyet találok, más körülményektől eltekintve meg lehet venni? Talán ide tartozik, hogy néhányan egészen elképesztő menettulajdonságokat írnak ezekről a gépekről, ami azért valljuk be igen csábítanak tűnik, még úgy is, hogy amióta egyáltalán vezethetek, vezetek, túl vagyok néhány baleseten, szerintem tanultam is belőlük,  szóval egyáltalán nem állatkodni akarok.

Tisztában vagyok vele, hogy végül úgyis nekem kell döntenem, meg hogy ebben a kategóriában fokozottan, de máshol is minél öregebb a gép, annál nagyobb szerencse kell hozzá, hogy az ember találjon egy jót, de ha mást nem, talán tudsz mondani néhány szempontot, ami eddig elkerülte figyelmem, ezzel is megkönnyítve a dolgomat.

Köszönettel:

Dávid

Kedves Dávid!

Leveledet elsősorban azért tesszük közzé, mert szinte tökéletesen összefoglaltad benne a kispénzű vásárlók dilemmáit.

200 ezer forintért még akkor sem könnyű megbízható használt motort találni, ha nem vesszük figyelembe az átíratás néhány tízezer forintos költségét és azt, hogy a legolcsóbb példányokra általában a vásárlást követően azonnal költeni kell a biztonság és a megbízhatóság érdekében. Óriási szerencséd persze lehet, ezért légy türelmes, tanulj meg várni a megfelelő vételre. Mivel a rendszámos, tehát legálisan használható százhuszonötösök legalsó árszintjéről beszélünk, sajnos nem hagyhatjuk figyelmen kívül az MZ-ket sem. Elmesélem miért írtam korábban, hogy aki nem új barátokat keres, ne vegyen ilyen motort.

1997-ben vásároltam meg életem első motorkerékpárját, egy MZ TS125-öt. Csodaszép piros, luxuskivitelű modell volt. Viszonylag kései, 1984-es évjáratú példányt találtam, egy idősebb gimnáziumi társamnál, aki örült, amikor hozzám került a gép. Mivel a motorvásárlást fontosabbnak tartottam a jogosítványszerzésnél, egy évig nem is mehettem a TS-sel. Így csak a szerelgetés és az egyszerű műszaki megoldások felfedezése maradt, de azt is nagyon élveztem.

Később találtam tettestársakat a motorozáshoz. Nekik általában nem motorjuk, hanem jogosítványuk volt, legalább autóra. Akkoriban ezt már elegendőnek tekintettük ahhoz, hogy tanítás után, alatt, illetve bombariadók idején, ahogy a típust nevezték, a csúzli hátán töltsük az időt. Gyakran bukkantunk fel mindenféle kihalt útszakaszokon, elhagyottnak hitt parkolókban, vidéki osztály bulikon, ahol én is hamar megtanultam vezetni. A szép TS vázának közepesen súlyos deformációja ellenére kellemesen mozgott az úton, akár két személlyel is tartotta 80-at, vagyis minden szempontból felnőttesebbnek tűnt egy Simsonnál.

Sokat tanultam ebben az időszakban. Törzsvásárló lettem a budapesti MZ, Jawa és Simson alkatrészekkel foglalkozó üzletekben, álmodoztam a kétoldali csomagtartóról, a gyári lábvédőkről, ám végül újra és újra megvettem az éppen szükséges alkatrészeket a folyamatosan vacakoló megszakítós gyújtáshoz. Régi ismerősömhöz, bizonyos Karcsihoz bármikor elvihettem az MZ-t, ha nem indult. Így tanultam meg motort tolni, akár kilométereken át.

Végül másfél év után eladtam a TS-t és Abonyba siettem vonattal, ahol a hirdetési újságból kiválasztott álommotor, a banántankos ETZ 150 várt. Ezzel az elöl tárcsafékes, nem nyomorult 6, hanem 12 voltos géppel évekre megoldottam a motorkérdést, gondoltam a vonaton zötykölődve. Ötfokozatú váltó, eufória. Az ezredfordulón már rég lenézett dolognak számított a kis csúzli, de még bőven elfogadott volt a kis- és nagy-ETZ, így aki ilyet hajtott, egyszersmind polgárjogot nyert a hazai motorosok közt. Ezt akkor célnak tekintettem, még ha ma marhaságnak is tűnik.

Csakhogy a TS-nél csupán két évvel fiatalabb ETZ-vel nagyon átvertek. A vásárlási és birtokbavétel delíriumos pillanataiban nem tűnt fel, hogy a piros festés már a negyedik a sorban, hogy a váltóból a kihajtásnál szivárog az olaj, illetve, hogy a két hátsó teleszkóp egyáltalán nem csillapít. Ezeket hamar és olcsón megoldom, nyugtatgattam magam másnap. Végül egy évig ETZ-ztem. Közben megszereztem jogosítványt és emlékszem, egyszer még a Balaton-átúszásra is eljutottunk a nővéremmel, részemről ez volt azon a napon a sportteljesítmény.

Aztán jöttek a gondok. Először a főtengelycsapágyak lógása miatt elmászott a gyújtás, majd a már említett olajszivárgás újult ki, elrohadt a kipufogó, széttört a kilométeróra-hajtás, megnyúlt a lánc, és végül szivárogni kezdett főfékhenger. Egy év alatt nagyjából annyit motoroztam az ETZ-vel, mint most három hónap alatt a robogómmal. Közben apró részletekben elköltöttem javításra a vételárat, és bár akkor tekintetemet dacosan előre szegezve hittem az ellenkezőjét, ma már tudom, igenis létezik motorozás folyamatos félelem, út menti tanakodás, silány minőségű új alkatrészek, a szobám falára felszegelt robbantott ábrák és végtelenbe tartó költségek nélkül. Az ETZ-t 43 ezer forintért vettem, körülbelül 50 ezer forintot költöttem rá, végül 40-ért elvitte egy futár. Tőle utólag is elnézést kérek.

Kedves Dávid. Régen kiszakadtam már az MZ-s világból, de ismereteim szerint egyre nehezebb ma üzemben tartani ezeket a motorokat. Hiába kínálják 30-50 ezer forintért a legolcsóbbakat, sem azok, sem a méregdrága 100-150 ezer forintos koronaékszerek nem ideálisak a kezdéshez. Az utolsó TS125-öket valamikor 1985-86 körül szállították a boltokba, az kis-ETZ-k is kifutottak 1990-ben, és bár a törökországi Kanuni egy ideig még készítette őket, korszakuk mára lezárult. Ha mégis az MZ-nél kötsz ki, inkább a TS-eket ajánlom, ezen felül pedig azt, hogy vedd fel a kapcsolatot az MZ klubbal.

Egyébként 200 ezerért, kis szerencsével, valamilyen nagykerekű robogót, de akár egy régebbi japán 125-ös motorkerékpárt is találhatsz. Ezek a gépek még félholt állapotban is megbízhatóbbak és élhetőbbek, mint egy viharvert szocialista motor. Persze ha elhanyagolták őket, sok gond lehet velük, tehát az állapot kulcskérdés. Már az első évben megtanultam, hogy amíg öreg motorokkal járok, óriási szükségem lesz egy gondos és pontos szerelőre. Rengeteg jó és rossz szakemberrel találkoztam az elmúlt tizennégy évben. Javaslom, hogy te már a vásárlás előtt állíts az ügyed mellé egy megfelelőt, akkor nem lesz gond.

Üdvözlettel: Zách Dániel