Alázz még, hogy B125-öt akarok!

2012.05.28. 16:43

Eljött a nap. Vezetek. Igaz, rutinpályán, de vezetek. Odaértem teljes menetfelszerelésben. Előre elárulom: a telefonba nem hazudtak, valóban többet adtak: két óráig tartott az egy órás oktatás. De végül sokkal többet vettek el, mint amit adtak. Névsorolvasás, egyeztetés. És akkor az iskola vezetője rám mutat:

- Ő automata váltós 125-össel megy.

Úristen, senkinek nem kívánom azt a végigmérést. Jó, hogy le nem köpött az oktató.  A motorokat kiosztották, még egy kicsit megvetően nézegettek, majd elindult az oktatás. Mármint a váltós motoroknak.

- Te üljél rá, és menjél itt körbe-körbe.

Ennyi. Egy Honda Leadet kaptam. Nem volt egy nagy izgalom vele menni, de sebaj. Elkörözgettem egymagamban, sokat nem szóltak hozzám.

- Oké, menjünk át a pályára – mondta az oktató. - Ott arra elmész, bóják közt át, végig szlalom, végén megfordulsz, itt visszajössz.

Oké, elindultam, nagyjából megvolt minden, ám a végén a visszakanyarodó az istennek sem sikerült. Egyszerűen a kormány és a térdem nem fért el a kanyarban.

- Nem fér el a kormány a térdvédőtől.

- Így jár, aki automata váltós motorral közlekedik.

Miért, mi bajod van az automata váltóval? De tényleg? És ha bajod is van, fizettem ezért, baszki. Pénzt. Érted. Én vagyok a vevő. Ha nem tetszik, az engem nem érdekel. Van automata váltós motor az iskolában? Van. Elvállaltátok? El. Akkor?!

De nem álltam le vitázni, mert ugye minek. A jó tanács után kicsit leálltam pihenni,  ahol egy másik tanuló motoros elmondta, hogyan tartsam a lábam úgy, hogy ne ütközzön állandóan a kormányba. Kösz haver, jó, hogy van oktató is, ő legalább ebédel. Így már sikerült a kanyar, ment minden rendesen.

- Oké, akkor most jön a kettes pálya, blablabla...

A kettes pálya végén van a rettegett nyolcas, de az oktató – helyett a motoros testvérem által – elmagyarázott lábtartással ezt is megoldottam. Mentem két kört, utána kis pihi. Közben mellém állt egy váltós társam, szintén B125 kategóriában.

- Te miért automatával mész?

- Mert a forgalomban könnyebb vezetni, jobban tudok az autókra figyelni, és meg is hosszabbítja a szezont másfél, két hónapban az alsó védő rész miatt. Ezek mellett a tanulásnál sem kell a váltással bajlódnom, így nem kell annyi pótórát vennem, és így olcsóbb lesz a jogsi is.

- Ez egy hülyeség – szólt végre hozzám az oktató – egyrészt a motorozás mindig drága. Ha a robogó váltójában elromlik valami, az sokkal többe kerül, mint ha egy rendes váltós motorban elromlana valami. Na meg hát a váltás. Érted, az még is ad egy kis élményt az embernek.

Hát, de tényleg. Jóember. Én nem akarok a Nagy Egymásnak Integető Magyar Motoros Testvériség tagja lenni. Én el akarok jutni A pontból B pontba, elővárosból a városba. Gyorsan és olcsón. Cserébe sebezhetőbb vagyok, és jobban ki vagyok téve az időjárásnak. De nem leszek se több, se kevesebb attól, hogy két keréken járok. Ez egy eszköz. Egy jármű. Mint a busz. Szóval hogy ember, térj észhez. Épp miattad utálják az autósok a motorosokat.

Nem kötelező a B125 felvétele az iskola tananyagába, mint ahogy automata váltós motor tartása sem kötelező. Sokkal kevesebb pénzbe kerül így a jogsi, nincs annyi haszon, én elhiszem. De akkor ne rakjátok ki. Ha meg mégis, akkor tessék mosolyogni, és tanítani a jónépet. Nem azért jöttem ide, hogy körözzek szótlanul, és néha lehányjanak. Haver, az én pénzemből is veszel benzint a váltós motorodba. Igaz, nem sokat, de mégis. És egy gázfröccsel én is hozzájárulok, hogy végre az úton is lenézhesd az automata váltósokat. De míg ezt a szolgáltatást nyújtod, addig ne ezt tedd már. Mosolyogj. És oktass. Ezért fizetek, ezért vagy itt. És végül mindenki jobban jár, ha te megtanítod a sok autós B125-ös szerencsétlent vezetni, mert egyrészt nem halnak meg, másrészt minél több autós ül motorra, annál kisebb lesz az ellentét, harmadrészt meg, ha normális vagy, akkor ide jönnek vissza nagymotoros jogsit csinálni, és a haverjaikat is ide küldik.

Szóval visszatérve az oktatáshoz, a mellettem lévő ember elmeséli, hogy ő nagyon kint lakik, és azért választotta a váltót, mert majd kamionokat kell előzni. És akkor mi van? - gondolom én. A 125 köbcenti az 125 köbcenti marad, ha van rajta váltó, ha nincs. Pláne, hogy kilowatt-korlátozást is megadtak. Apukám, ezzel nem fogsz kamiont előzni, csak állandóan váltogatni. Tessék akkor nagymotorra jogsit csináltatni, azzal előzhetsz is, válthatsz is. Hát ez azért olcsó, mert könnyített. Azért könnyített, mert korlátozott.

Több érdemleges nem történt. Mentem körbe-körbe. Mondjuk, mint mondtam, két órát az egy helyett, de lehet, egy is elég lett volna, ha bármilyen jó tanáccsal ellátnak. Végül a sulivezető is megjelenik, és azt mondja, jövő hét közepén hívjam fel, nézünk egy vizsgaidőpontot, és ahhoz közel rakjuk a forgalmi órákat.

Ez tök jó, de valaki azt mondja már meg: jól csináltam végig ezt a két órát?